Tovább, Saul, tovább!

Írta: Pion István/MNO - Rovat: Belföld, Hírek - lapszemle

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Megkönnyeztem, nem nagyon tehettem ellene, de nem is akartam. Hiszen részese voltam, vagyok ennek az alkotásnak, elfogultságom nem lehet kérdéses, de azt hiszem, most ez legyen a legnagyobb baj.

520x353-kepek20150404-0saul_fia_golden_globe_mti_620x421

 

Amikor hétfő hajnalban a Los Angeles-i Golden Globe-gálán Helen Mirren már elolvasta a nyertes nevét, de még nem mondta ki hangosan, akkor a melléhez ölelte a borítékot, hatásszünetet tartott, és azt mondta: most egy olyan ország filmje kapja a díjat, amely még sosem részesült ebben az elismerésben. És ekkor már tudtam, de ekkor már mindenki tudta, hogy mi és ki következik: a Saul fia című magyar alkotás és rendezője, Nemes Jeles László! Filmtörténeti pillanat volt, ezt Helen Mirren is tudta, és most már mindig is az marad, s amikor önök ezt a cikket olvassák, a filmtörténeti már elhasznált jelző is lesz, patetikusan hangzik majd a családi beszélgetésekben is. De higgyék el, bármennyiszer fogja még ezt a szót leírni a hazain túl a világsajtó, bármennyiszer mondjuk el baráti társaságban, mindig súlya lesz, s talán mindig könny szökik majd a szemünkbe. Mert olyan súly ez, amilyet magyar film még tényleg nem hordott a vállán, az Aranyglóbuszé.

És mivel személyes a kapcsolatom a filmmel – Katz, a hírhedt auschwitzi fotók készítője lehettem szerepem szerint –, engedjenek meg egy személyes történetet. Amikor megkaptam a felkérést, a viszonyom Auschwitzhoz és a náci haláltáborokhoz az alapvető emberi együttérzésen túl csupán csak történelmi volt. Ott volt nekem Benes, meg ott voltak az ő dekrétumai, amelyeknek következtében a családom nem keveset szenvedett, s ezt a szenvedést, hiába, hogy csak áttételesen, édesapámon és a nagyszüleimen keresztül ismertem, mégis magaménak tudtam. Úgy lettek ebből emlékeim, hogy ott sem voltam, csak elmesélték, s már az is túl sok szenvedést okozott. De ennél a saját szenvedésnél nem láttam tovább sosem, s mások tragédiája vagy szenvedéstörténete valójában, mint mondtam, az alapvető emberi együttérzésen és a történelmi viszonyon túl nem nagyon hatott meg. Legyen csak mindenki a saját tragédiájának emlékoszlopa – gondoltam. Hát nem, ne mindenki csak a saját tragédiájának emlékoszlopa legyen. Hajlamos erre mindenki, hajlamos voltam rá én is. De ez a film, vagyis a Saul fia megtanított arra, hogy az alapvető emberi együttérzés és a történelmi viszony nagyon kevés az ilyen tragédiák feldolgozásához.

A teljes cikk itt olvasható.

Tovább, Saul, tovább!

Megkönnyeztem, nem nagyon tehettem ellene, de nem is akartam. Hiszen részese voltam, vagyok ennek az alkotásnak, elfogultságom nem lehet kérdéses, de azt hiszem, most ez legyen a legnagyobb baj.

Címkék:Saul fia Golden Globe Nemes Jeles László

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Nádasdy Ádám: Ez mégiscsak a mi Európánk

Polkorrekt cenzúra?

Nem engedték be a BZSH küldöttségét a Vasvári Pál utcai zsinagógába

Biztonsági őrök segítéségével állták útját a Radnóti Zoltán rabbinak, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) Rabbisága Igazgatójának, Mazsihisz Rabbitestületének elnökének, aki...

Close