Mérei Ferenc 105 éve született

Mérei Ferenc Kossuth-díjas pszichológus, a gyermeklélektan, a klinikai és a szociálpszichológia kiemelkedő kutatója 105 éve, 1909. november 24-én született Budapesten.

Tanulni nem, csak olvasni szeretett, nyugtalan, örökösen kíváncsi természete miatt a nyolc gimnáziumi évet öt különböző középiskolában töltötte. Sikeres érettségije ellenére a numerus clausus miatt magyar egyetemre nem vették fel.

Párizsban statisztikai gazdaságtant, majd nyelvészetet tanult, innen jutott el a pszichológiához. A Sorbonne-on a nagyhírű gyerekpszichológus, Henri Wallon előadásait hallgatta, az ő nyomán alakította ki saját kulcseszméjét, amelynek lényege, az ember társas meghatározottsága.

1934-ben két diplomát is kapott: egyet a pályaválasztási tanácsadó főiskolán, a másikat a Sorbonne bölcsészkarán filozófiából, szociológiából, pszichológiából és pedagógiából. Hazatérése után az Állami Gyermeklélektani Intézetben, majd a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán volt Schnell János orvos-gyógypedagógus mellett gyakornok, fizetés nélküli pszichológus. A megélhetést a nyelvtanítás biztosította számára.

1938-40-ben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, Szondi Lipót Kórtani és Gyógytani Laboratóriumában az egyik kutatási részleget vezette, ugyancsak fizetés nélkül. Amikor a zsidótörvények miatt eltanácsolták, a Patronázs Egyesület György Júlia vezette ambulanciáján dolgozott tovább. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, többszöri próbálkozás után, 1944-ben átszökött a szovjet hadsereghez, hadifogoly lett. Századosi rangban, az Új Szó című lap munkatársaként tért vissza Budapestre.

1945 és 1950 között a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője, a Pedagógiai Főiskola, az Eötvös Kollégium és a NÉKOSZ tanára, majd az Országos Neveléslélektani Intézet vezetője volt. Az együttes élmény című könyvével külföldön is nevet szerzett magának. 1949-ben Kossuth-díjat kapott pedagógiai tevékenységéért. Egy évvel később a pedológiát, “a polgári-individualista gyermektanulmányozást” elítélő párthatározat nyomán, kizárták a pártból, és minden állásából elbocsátották. 1956-ig fordításokból élt, ekkor rehabilitálták, és kiemelt tudósként az MTA Lélektani Intézetébe került.

Az 1956-os forradalom idején, a pesti bölcsészkaron alakult Egyetemi Forradalmi Diákbizottság egyik vezetője volt.1958 októberében többedmagával ellenforradalmi cselekmény végrehajtásának vádjával letartóztatták, a fő vád a Hungaricus aláírással 1956 végén illegálisan megjelentetett tanulmány szerkesztése, sokszorosítása és terjesztése volt. 1959-ben a Mérei és társai per keretében tíz év börtönre ítélték. Ez újabb ismeret- és élményanyagot jelentett számára: rabtársaival szemináriumokat tartott, nyelveket tanított, és megindították a hedonista alapokon álló “Élvezd a börtönt!” mozgalmat. 1960-ban agyérgörcsöt kapott, lábadozása idején született meg négykötetes pszichológiai műve, a Lélektani napló, amelyet – jobb híján – WC-papírra írt.

1963-ban amnesztiával szabadult, 1964-től 1976-os nyugdíjazásáig az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet vezető pszichológusa volt. Ebben az időszakban születtek jelentős munkái: a Gyermeklélektan és az Ablak-Zsiráf (V. Binét Ágnessel), a szociometriai kutatásait feldolgozó A közösségek rejtett hálózata, A klinikai pszichológia gyakorlata (Szakács Ferenccel). 1976-tól a Magyar Pszichológia Társaság és a pszichodramatikus képzés vezetője volt. 1982-ben életművét az MTA “a pszichológiai tudományok doktora” fokozattal ismerte el, 1984-ben Ranschburg Pál emlékéremmel tüntették ki. Munkásságának fontos üzenete: intenzíven kell élni…

Mérei Ferenc 1982-ben ismét agyérgörcsöt kapott, és bár felépült, meggyógyulni nem gyógyult meg teljesen. 1986. február 23-án halt meg Budapesten. A Magyar Pszichológiai Társaság megalapította a Mérei Ferenc Publikációs Díjat, amelyet minden évben egy fiatal tudósjelöltnek adnak át, 2008-ban pedagógiai intézetet neveztek el róla (Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet).