Lázár: a holokauszt hazaárulás is volt

A holokauszt nemcsak keresztényietlen és embertelen tett, de hazaárulás is volt – mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter kedd este Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában.

A Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) soros magyar elnökségének első plenáris ülése alkalmából rendezett koncerten mondott köszöntőjében Lázár János hangsúlyozta: a magyar nemzet “zsidó testvéreink nélkül” nem érte volna el mindazt, amit az elmúlt évszázadokban elért, “egymás nélkül szegényebbek és kevesebbek volnánk”.

A kirekesztés ezért a magyarok számára öncsonkítás – jelentette ki, hozzátéve, hogy ezért fontos minden olyan alkalom, “amikor kimondjuk, soha többé nem engedünk öncsonkítást végrehajtani a magyar nemzeten. Egy nemzet vagyunk, és megvédjük egymást”.

Lázár János szólt arról is, hogy a magyar zsidók ott voltak és kivették a részüket a nemzeti történelem minden fontos, közös küzdelméből: a forradalmakból, a szabadságharcokból és a háborúkból.

Ott voltak “vállt vállnak vetve” mindazokkal a honfitársaikkal, akikkel együtt összeállt a sokszínű, mégis egységes közösség, a magyar nemzet – szögezte le.

Csak őmellettük nem volt senki hetven éve, kivéve azt a maréknyi bátor, valódi hazafit, “akiknek az esze és a szíve a nehéz időkben is a helyén volt”, és akik megmentették, de legalábbis védték a nemzet becsületét is. A bűnök és a bűnösök néven nevezése, az áldozatok és az üldözöttek megidézése mellett időt kell fordítani arra is, hogy az őket megillető helyre kerüljenek a nemzeti emlékezetben a magyar embermentők is, még ha oly fájdalmasan kevesen is voltak – tette hozzá, példaként megemlítve Salkaházi Sárát, Esterházy Jánost, Slachta Margitot és Sztehlo Gábort.

Az oktatás fontosságát hangsúlyozva beszélt arról, hogy fel kell tárni a holokauszt történetének egészét, amíg erre még van lehetőség, amíg még élnek azok a szemtanúk, akik részesei voltak a vészkorszaknak.

Tudni kell mindenről – hangsúlyozta Lázár János -, mert a népirtásoknak, az ideológiai alapon végrehajtott tömeggyilkosságoknak éppen az a jellegzetességük, hogy minden egyes ember halála egyúttal egy kicsit a közösség és a nemzet halála is.

A miniszter úgy fogalmazott: “Hetven évvel ezelőtt a magyar nemzet hatszázezerszer halt meg a marhavagonokban, a koncentrációs táborokban és a Duna-parton, és nem is születhet újjá egészen addig, amíg nem tettünk meg mindent, hogy mind a hatszázezer elpusztított honfitársunk történetét föltárjuk, vagy legalább a nevüket felírjuk az Emanuel-emlékfa egy levelére vagy a Páva utcai emlékközpont emlékfalára.”

Életbevágónak nevezte, hogy Magyarországon senkiből ne lehessen szavazópolgár, apa és anya, egyszóval magyar felnőtt anélkül, hogy ne lenne tisztában azzal, mi történt több mint félmillió honfitársával, valamint a korabeli magyar állam, a korabeli magyarok szerepével.

Nemcsak az a fontos, hogy tudjuk, hanem az is, hogy megértsük, mi történt. Ez az oktatás, a nevelés lehetősége, feladata, sőt kötelessége is – mondta.

Ennek a felelősségnek a vállalásáról szól a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont létrehozása és a kötelező holokauszt-oktatás bevezetése a nemzeti alaptantervbe – tette hozzá Lázár János.

 

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke kiemelte: Magyarország a diktatúra alatt nem tehette meg, a rendszerváltást követően pedig “ellazsálta” a szembenézést saját történelmével. Hozzátette: talán ennek következményei a holokauszt-emlékév emlékezetpolitikai konfliktusai és a mindennapi antiszemitizmus jelenségei.

Heisler András hangsúlyozta: a vészkorszak idején legyilkolt hatszázezer zsidó vallású magyar állampolgár emléke a zsidó közösségnek nem engedi meg, hogy az emlékezetpolitikában bármilyen kompromisszumot kössön. “Nincs olyan hatalom, amely számunkra olyan ajánlatot tudna tenni, hogy megtagadjuk mártírjaink emlékét” – fogalmazott.

A Mazsihisz elnöke kitért arra: az antiszemitizmusra hirdetett miniszterelnöki zéró tolerancia nem egyeztethető össze “sem a kocsmai, sem az intellektuális zsidózással”, és nem egyeztethető össze “az ország zsidó polgárait kifosztó, jogaikat eltipró, tömeggyilkosságokban bűnrészes vagy csak egyszerűen antiszemita gondolkodású egykori közéleti személyek politikai elismerésével sem”.

Heisler András arra figyelmeztetett, hogy szerte Európában ma is erősödik az antiszemita közbeszéd. Példaként utalt Nemes Jeles László Saul fia című filmjére, amely a cannes-i filmfesztiválon aratott sikere után “antiszemita közbeszéd tárgyává vált, csupán azért, mert a  holokausztról szól”. További példaként említette a holokausztról kötelező tantárgyat bevezető és emiatt “szinte náci érvrendszerrel” megtámadott Pázmány Péter Katolikus Egyetemet.

Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy kicsit antiszemitának lenni ugyanúgy tilos, mint markáns náci nézeteket vallani – hangsúlyozta Heisler András, hozzátéve, hogy ha a magyar politika ezt az alapvetést “magáévá teszi, akkor van remény”.

Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára, az IHRA soros elnöke köszöntőjében kiemelte: Magyarország számára a szervezet elnöklése megtiszteltetés és egyben felelősség is. Hangsúlyozta: az európai és a magyar történelem egyik legszörnyűbb és jóvátehetetlen veszteségére emlékezve “van okunk ünnepelni is, hiszen újjáéledt és virágzik a zsidó kulturális és vallási élet, amely nélkül Európa nem Európa és Magyarország nem Magyarország”.

Magyarország idén márciusban vette át az IHRA elnökségét az Egyesült Királyságtól, az első plenáris ülés hétfőtől csütörtökig tart Budapesten. Az ülésen a nemzetközi szervezet mintegy kétszáz szakértője vesz részt.

Az IHRA legfőbb célja, hogy elősegítse a holokauszt emlékezetének megőrzését és tudományos kutatását, oktatását.