Két csontváz voltunk, amikor Anne Frankot utoljára láttam
„Két csontváz voltunk csak, nem is tudom, hogy ismertük fel egymást” – emlékezik Anne Frank gyermekkori barátnője, aki ott volt a lánnyal a bergen-belseni haláltáborban is. Nanette König a National Geographic Channel ma este debütáló dokumentumfilmjében, az Anne Frank – a holokauszt szemtanúja című alkotásban is megjelenik, az Origónak pedig exkluzív interjút adott, amelyben arra is válaszolt, hogy az életnek lehet-e bármi értelme a holokauszt után.
- A Nyugat-Európából elhurcolt zsidókról keveset tudnak az emberek, ezért kell beszélni róluk.
- Ott volt Anne Frank tizenharmadik születésnapján, amikor Anne megkapta az első naplóját.
- Utoljára a bergen-belseni haláltáborban látta, akkor úgy érezte, a lánynak már nincs sok tartaléka.
- Szerinte Anne Frank naplójának legfontosabb üzenete, hogy maradjunk éberek.
- Úgy véli, mindig ki kell hozni a legjobbat abból, amit az élet kínál.
Anne Frank egykori osztálytársa és barátnője, Nanette König São Paulóban él. 85 éves, de manapság is sűrűn tart előadásokat a holokausztról, elsősorban annak alapján, amit Bergen-Belsenben megélt. A koncentrációs tábort a közvetlen családjából egyedül ő hagyta el élve, de utána még három évig kórházban volt. A mai napig vannak rémálmai, mert, mint mondja, az emberi agyban nincs törlés gomb.
Nannette König
Hosszú évtizedekig nem beszélt a múltjáról. Végül miért döntött úgy, hogy feltárja?
A túlélők többsége Kelet-Európából származik, és az is igaz, hogy a hatmillió elhurcolt zsidóból hárommillió Lengyelországból érkezett a haláltáborokba. De honnan jött a másik hárommillió? Abból a tizenkilenc országból, amelyeket a nácik megszálltak annak idején. Ezek között vannak nyugat-európai országok is, az ott éltek sorsáról azonban a közvélemény jóval kevesebbet tud. Hollandként nekem erről kell beszélnem.
Tartja a kapcsolatot más túlélőkkel?
Igen, bár a Hollandiába visszatértekkel kevésbé, hiszen Brazíliában élek. Az itteniekkel szorosabb a viszonyom, de az anyaországban élőkkel is megvan a kapcsolat, főleg a zsidó ünnepek idején beszélünk, néha találkozunk.
Mi vitte tovább a táborban? Mi adott erőt a túléléshez?
Egyszerűen így alakult, egyszer csak megtörtént, hogy kinyitották a tábort, és kiderült, hogy túléltem. Számomra nagyon megrázó, hogy Annét háromszor-négyszer is láttam Bergen-Belsenben, aztán egyszeriben már nem volt ott – hogy én túléltem, ő pedig nem. Viszont ha már így alakult, kötelességemnek érzem, hogy azok nevében is beszéljek, akik nem tértek vissza, hiszen az ő hangjukat is meg kell hallaniuk az embereknek.
