Kérdések és válaszok az Irán atomprogramját illető megállapodásról
Hadd mutassam be 6 pontban (kérdés-válasz formájában), hogy ez a nagyon problémás megállapodás miért nem akadályozza meg, hogy Irán nukleáris fegyverhez jusson, és miért teszi világossá azt is, hogy a világon mindenkinek aggódnia kellene!
Igaz, hogy a megállapodás csökkenti annak a valószínűségét, hogy Irán nukleáris fegyvert állítson elő?
Épp ellenkezőleg: a megállapodás két utat is megnyit Irán előtt az atombomba előállításához. Az első az, hogy Irán az egyezséget megszegi, ugyanis a megállapodás arra a feltevésre alapul, hogy az ellenőrzés és hírszerzés eszközeivel meg lehet akadályozni, hogy Irán csalárd módon cselekedjen. Azonban mind Irán, mind Észak-Korea esetén láthatjuk, hogy ezek a módszerek kudarcot vallottak. Példaként említhetnénk azt, hogy az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Izrael is képtelennek bizonyultak éveken át arra, hogy felfedezzék Irán hatalmas, földalatti nukleáris létesítményeit Natanz és Kom területén.
A második út az, hogy Irán nem tartja be az egyezséget. Megközelítőleg egy évtizeden belül automatikusan megszűnik minden korlátozás, amely Irán atomprogramját érinti, így onnantól fogva az ország akármennyi centrifugával rendelkezhet, és teljes nemzetközi legitimáció mellett, korlátlan mennyiségben dúsíthat uránt. Irán centrifugái az országban ma használtaknál sokkal nagyobb sebességgel fogják előállítani a dúsított hasadóanyagot, mivel a megállapodás keretei között tovább folyhat a nagy teljesítményű centrifugákra irányuló kutatás-fejlesztés. Ahogy az Egyesült Államok elnöke is mondta, Irán kitörési ideje ekkorra közel nullára fog csökkenni.
Bár az egyezség megnehezítheti azt, hogy Irán a közeljövőben atombombát fejlesszen, de egyben szinte garanciát nyújt arra, hogy körülbelül egy évtized múlva az ország egész nukleáris arzenállal rendelkezhessen.
A háborút leszámítva milyen realisztikus alternatívái lehetnek az egyezségnek?
A jelenlegi, elhibázott egyezség helyett Izrael ismételten is felvetett két alternatívát. Az első ezek közül az volt, hogy Izrael Állam támogatta a „felszámolást felszámolásért”politikáját, ami azt jelenti, hogy a szankciókat kizárólag akkor oldanák fel, ha Irán leszerelné az atomprogramját. Ez az elv több egymást követő ENSZ BT határozatra alapult, és 2013-ig az Egyesült Államok álláspontja is erre alapult. Ha életbe lépett volna, pontot tehettünk volna Irán nukleáris ügyének végére.
Izrael második javaslata az volt, hogy Irán nukleáris infrastruktúráját ha nem is teljes, de jelentős mértékben le kellene építeni, valamint ezt illetően szigorú korlátozásokat kellene bevezetni, amelyek csak abban az esetben szűnnének meg, ha az ország felhagyna a nemzetközi terrorizmus támogatásával és Izrael Államának megsemmisítésére tett erőfeszítéseivel. Ha Irán azt várja el, hogy normális országként kezeljék, akkor normális országként is kell viselkednie.
Irán körülbelül egy évtizeden belül komolyan veszélyeztetni fogja a világbékét, és a tudat, hogy hamarosan atomhatalommá válik, önmagában is elég lehet egy nukleáris fegyverkezési verseny beindítására a Közel-Keleten, a világ legkevésbé stabil régiójában.
Mindezeken felül az elkövetkező évtizedben sok százmilliárd dollár fog befolyni Irán kasszájába, amelyet a terrorizmus támogatására és a haderejének fejlesztésére fog fordítani.
A konvencionális vagy atomháború kitörésének veszélyét mindez nemhogy csökkentené, hanem sokkal inkább növeli.
A teljes cikk itt olvasható.
