„Hoppá, akkor én antiszemita vagyok?”

Írta: Balkányi Nóra / hvg.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

Vidéki művház, hangos zsidózás. De nem olyan. Magyarország egyetlen zsidó színházával, a Gólemmel Zalaszentgróton jártunk. Hogyan dolgozik az idegengyűlölet ellen egy színház, és miért megy turnéra ingyen 12 vidéki településre? Miért utasította vissza őket Gyöngyöspata polgármestere? Mire elég a norvégok pénze? A végén minden út a zsidókhoz vezet.

Tudjuk, hogy a Moszad védtelen fürdőzőkre támadó cápákat küld random egyiptomi strandokra. Tudjuk, hogy minden zsidó a nyakára fűzött kis tarisznyában zsidó aranyat tárol. Azt is tudjuk, hogy minden zsidó lakásból titkos féregjárat nyílik Izraelbe. Meg ott vannak a gyíkemberek, a chemtrail, a szabadkőművesek, a világuralom.

Vinnai András Lefitymálva – szeret zsidózni, de nincs hol? című darabját négy éve mutatta be Magyarország jelenleg egyetlen zsidó színháza, a Gólem. A fentieket kinevettető, abszurd gondolatokat hangosan a nézők arcába toló előadás 2012-ben és 2013-ban a Vidor- és a Humorfesztiválokon is főbb díjakat vitt el, a Gólem legsikeresebb projektjévé nőtte ki magát.

Bánki_Schmied Lefitymálva

Kép a darabból.

„Végtelen sok jó élményünk volt a darabbal. Ez olyan humor, amihez nincsenek hozzászokva az emberek” – mondja Borgula András, a színház vezetője és a Lefitymálva rendezője. „Zsidókat mindig áldozatként szokás ábrázolni a színházban. A Nemzetiben, Alföldi idején volt egy-két példa, ahol viccelődtek a dologgal: például az Egyszer élünk-ben, amikor a zsidó túlélő kisfiú ötödszörre hozza fel, hogy én egyedül jöttem vissza, akkor szegény Frici (Hollósi Frigyes 2012-ben halt meg – a szerk.) az asztalra csapott: ’bassza meg, ha még egyszer meg kell hallgatnom, hogy elvitték az egész családját….!’ Több százan ültünk a nagyteremben, maximum hárman nevettünk – a körülöttem ülők úgy néztek rám, mint az anyagyilkosra.”

Kibújni a belvárosból

A Lefitymálva a sajátunkétól eltérő csoportba tartozó emberek másságával (előkerülnek a cigányok, a kínaiak, a törökök, a melegek) foglalkozik, így a téma kocsmától parlamentig az elmúlt években mindig aktuális maradt. A saját, jellemzően balos értelmiségi közönség helyett az alkotók most úgy gondolták, itt az idő elvinni az előadást Budapestről új emberek felé. „Tök fontosnak tartom, hogy kibújjunk a hétker belső életéből. Hogy ne csak az Aurórában, a Bálintban (zsidó közösségi ház) vagy az IKI-ben (Izraeli Kulturális Intézet) ülve próbáljuk megváltani a világot. Nagyon nehéz, de ki kell mozdulni Budapestről. Mióta játsszuk a darabot, folyamatosan tanulunk. Eddig csak egyvalaki ment ki az előadás alatt, akiről kiderült, túlélő és nem bírja hallgatni a viccelődést a holokauszttal” – folytatja Borgula.

A sztoriban a gázóra-leolvasó páros Antal (Bánki Gergely) és László (Schmied Zoltán) találkozik saját létező és nem létező előítéleteivel. Kiindulásként a saját PC (politikailag korrekt) hozzáállást erősen félreértő Antal kap frászt attól, hogy ki kell mondani a „gáz” szót egy gyanúsan zsidónak tűnő család lakásán.

A teljes cikk itt olvasható.

[popup][/popup]