Három ok, amiért a betért zsidókat nem egyenlően kezelik

Írta: The Times of Israel / Mazsihisz - Rovat: Hírek - lapszemle

Számos cikket olvastam arról, hogy a vallásba betért zsidókat nem ugyanúgy kezelik, mint azokat, akik zsidónak születtek. A zsidóságban sokat beszélnek arról, milyennek kellene lennie a zsidóságnak. Ugyanakkor azt még nem vizsgálták meg, mi az oka a betérésekkel kapcsolatos problémáknak. Jómagam is betért zsidó vagyok. Olyan, aki végigjárta a betért zsidókra jellemző „nagy utazást”.


Patrick_Beaulier.jpgElőször is, zárjunk ki tényezőket
Bármely, a betértekkel szembeni közönynek (vagy még rosszabb: kegyetlenségnek) nincs köze a római kémek történetéhez, nincs köze semmihez, ami a zsidóság történelméből felhozható példa lenne, nincs köze a zsidóságon belül érzett valamelyik tabunak. Néhány rabbit leszámítva a betért zsidókkal szembeni közöny nem halachikus kérdés. Ez kulturális, nem pedig vallási probléma.

A rabbi túlságosan elfoglalt
A rabbik nagyon elfoglaltak. Hosszú órákat töltenek a feladataikkal, bizonytalanok a jövőjüket illetően. Az egyik pillanatban halottat temetnek, utána pedig az imaterem tetejét kalapálják. Sajnos emellett nincs sok idő a betérni vágyókra. Ezen kívül a rabbik sokat foglalkoznak a zsinagóga tagjaival. A legtöbb zsinagógának olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint a siker, a taglétszám, a tagok életkora, oktatási programok,  a programok látogatottsága stb. A fitness-oktatók azt mondják, hogy minden, amit mérni lehet, tovább növelhető. Ha a betéréseket nem veszik számításba, akkor a betérések nem élveznek elsőbbséget.

A zsidóság vallás?
A legtöbb zsidó számára a zsidó identitásnak nincs köze a valláshoz. Sherwin Wine rabbi azt mondta gyerekkoráról, hogy „akkoriban az Örökkévaló nem volt releváns. Hitler viszont igen.” A Hanuka lángjainak meggyújtása vagy a macesz evése számukra nem micvák, hanem olyan dolgok, amelyeket a nagymama tanított nekik. Ezek olyan tevékenységek, amelyekre örömmel emlékezik az ember. Ebben nyilván semmi rossz nincs (sőt, csodálatos), azonban a betért zsidóknál más a helyzet. Számukra a judaizmushoz való közeledés az Örökkévalóhoz való közeledést jelenti, a spirituális pillanatokhoz való felemelkedést a zsidó ünnepeken keresztül, imával és elmélkedéssel. A zsidó közösségi eseményeken általában nincs szó spiritualitásról. Egyik Facebook-os barátom azt mondta, hogy „ahová én járok, az a zsinagóga főleg a bagelről és a lazacról szól.”

A betért zsidók sosem lesznek „kulturális zsidók”, és ha a zsidóság ebben fejezi ki magát, akkor a betértek mindig betolakodók lesznek. Néhány esetben a született zsidók úgy érzik, hogy a betért zsidók sosem lesznek teljesen zsidók, mert nincsenek történelmi kötődéseik, amelyen keresztül megérthetnék a zsidóság szenvedéseit. Az ő elképzelésük szerint nem tudsz jobban betérni a zsidóságba, mintha például spanyollá vagy ázsiaivá válnál.

1795-William-Blake-Naomi-entreating-Ruth-Orpah

William Blake: Naomi,-Ruth és Oprah

 

A zsidó folytonosságra fordított energiák
A zsidóság sok pénzt és energiát fektet abba, hogy a zsidók megőrizzék identitásukat. A zsidó közösségek több millió dollárt költenek arra, hogy meggyőzzék a zsidó fiatalokat, szintén zsidó házastársat találjanak maguknak. Ugyanakkor vajmi keveset költenek a betérésekre – kivéve, ha a nem zsidó házastárs betéréséről van szó, mert azt szeretnék, hogy a születendő gyerekek is zsidók legyenek. Nem azt mondom, hogy ne lenne fontos a zsidóság kontinuitása, de ironikus, milyen sokat tesz a zsidó közösség, hogy a zsidóság iránt közömbös zsidó származású embereket a valódi zsidó élet felé tereljék, miközben a betértekkel nemigen törődnek. Azokkal, akik zsinagógába járnának, zsidó szervezetekben vennének részt és zsidó gyermekeket nevelnének. Holott ezek a legfontosabb célok!

Ez tehetetlenségi probléma: a zsidóság olyan régóta koncentrál saját maga túlélésére, hogy nem figyel oda más dolgokra. Ha túl sok aggódunk az előrejutásért, nem tudunk jó és hosszú távú döntéseket meghozni (a legmodernebb tudományok ezt „agyelhalásnak” nevezik). A betérésekkel kapcsolatos proaktív megközelítés túlságosan is sok időt venne igénybe a közösség számára ahhoz, hogy a túlélés célján túljusson. Az egyik zsidó professzor azt mondta nekem, hogy „más, sokkal fontosabb és sürgetőbb dolgokra kell összpontosítanunk”.

Néha a betérők okozzák a problémát

Ígérem, ezzel nem az áldozatokat akarom hibáztatni. Vagy ha te így látod, az a te döntésed. Néha mi, betérők okozzuk a fájdalmat. Olyan közösséghez akarunk csatlakozni, amely első látásra nem akar minket. Ez önértékelési zavart okoz nálunk, amit visszavetítünk a közösségre.

Ezen kívül nagyon sok zavar, negatív kommunikáció és ellentmondás van abban, hogy Izrael Állam kit fogad el zsidó állampolgárnak. A betértek fájdalommal tapasztalják, hogy hiába veszik fel a zsidó vallást, sosem lesznek elég jók. Ez hihetetlen mértékű olaj a tűzre. Vannak zsidó közösségek, amelyek azon fáradoznak, hogy közösségük tagjai legalább csak látszólag zsidók legyenek, miközben mi a mikvéből kijőve készen állnánk arra is, hogy rabbik legyünk. Ez demoralizáló és úgy érezzük, másodosztályú állampolgárok vagyunk. A sehová sem tartozás érzése sértődéshez vezet, amely rossz viszonyt és igazságtalan kritikát eredményez, végül pedig képtelenek leszünk a valódi zsidó életbe asszimilálódni. Előfordul, hogy egyvalaki több millió embert megsért.

A teljes cikk itt olvasható.

[popup][/popup]