Csak üres mítosz az Iszlám Állam

Írta: index.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

A moszuli főmecsetben 2014. június 29-én egy fekete ruhás alak Mohamed próféta utódának, az új kalifátus fejének nyilvánította magát. Pár héttel később az észak-iraki város keresztényei (a térség egyik legősibb vallási közössége) tömegesen menekülni kezdtek, miután ultimátum elé állították őket: vallási adót fizetnek, áttérnek az iszlám hitre vagy meghalnak. Mindezek az események abba a konfliktussorozatba tagolódnak, melynek szembenálló felei az európai gyarmatosítók első világháborút követő területfelosztásának átalakításán ügyködnek. Maga a kalifátus kifejezés azonban régebbi időket idéz. Michael Wood, a Manchesteri Egyetem professzora fejti ki véleményét.

Still image taken from video of a man purported to be the reclusive leader of the militant Islamic State Abu Bakr al-Baghdadi making what would be his first public appearance at a mosque in Mosul

(fotó: Reuters, forrás: index.hu)

Abu Bakr al-Bagdadi iraki terrorista, az al-Kaida volt tagja, az IS(IS) szunnita szervezet vezetője újabban Mohamed örökösének vallja magát. Erőszakos módszerei azonban modernek, az újkori totalitárius diktatúrák hagyományait követik, melyek mindegyike saját politikai filozófiájának igazolása érdekében írta át a történelmet.

Ebben az esetben például nem az iszlám civilizáció vívmányaira, a történelmi államalakulatokra, a közel-keleti társadalom sokszínű szőttesére igyekeznek támaszkodni a szélsőségesek – mindezeket elvetik, sőt ha lehet, le is dózerolják. Nem a történelmi realitáshoz, hanem az utópikus mítoszokhoz fordulnak, méghozzá azokhoz a szalafista szélsőségesek által kreált mítoszokhoz, melyek az iszlám történelem egyedül hiteles értelmezését sajátítják ki maguknak. A szalafisták a jámbor ősök hitéhez való visszatérést, a Korán és a Szunna (Mohamed és társainak cselekedetei, tanításai) rendelkezéseinek szó szerinti betartását hirdetik.

De mi a helyzet a kalifátus történeti képződményével? Virágkora, az Abbászida Kalifátus moszlim birodalma idején (i. sz. 750–1250) hatalmas etnikai, kulturális és intellektuális olvasztótégelyként működött. Uralkodói adót vetettek ki és az áttérés felé terelgették a más hitűeket, ám az ókori civilizációk maradványaiból kinőve alapvetően plurális államalakulatot építettek.

A Római Birodalom bukását követően a római örökséghez csupán laza szálak kötötték a barbárok által elözönlött Nyugatot. Keleten azonban egy évszázaddal Mohamed után is jelentős hellenisztikus civilizáció maradt fenn. Még a 8. században is épültek új, oszlopsorokkal körülvett agorákkal, padlómozaikos épületekkel rendelkező városok.

A teljes cikk itt olvasható.

[popup][/popup]