„Akkor leszünk igazi ország, amikor már lesznek bűnözőink és kurváink”

Írta: Gáspár-Singer Anna / akibic.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

A Klára virágos ruhája egy 14 éves korában koncentrációs táborba hurcolt, s ott a tábori bordélyba kényszerített fiatal lány története, aki évtizedek múltával, immáron szabad emberként, olykor még magára ölti egykori „munkaruháját”, hogy ezzel pénzt keressen. A könyv szerzőjével, Shiri Zsuzsával, az MTI izraeli tudósítójával beszélgettünk tragédiákról, újrakezdésről és jelenkori háborúkról.

Shiri Zsuzsa

Shiri Zsuzsa

– Hogyan jött a könyv ötlete?

Még az egyetemen (a Tel-avivi Egyetem rendező-producer szaka – GSA) csináltam egy kisfilmet, aminek az volt a címe, hogy „A piros ruha”. Ez egy tizenhárom éves kislányról szólt, aki egy gyönyörű, piros ruháról ábrándozik, amelyet megvenni nem tud, lévén, hogy az nagyon sokba, kétszáz sékelbe kerül. Végül a szomszéd férfi segítségével jut hozzá, persze nem felebaráti szeretetből, hanem, vélhetően, bizonyos szolgálatok fejében. Ezt a filmemet később más, szintén egy-egy konkrét ruhával, például egy fehér esküvőivel kapcsolatos, azóta már részben megvalósuló ötlet követte, szeretném, ha egyszer ezekből trilógia is készülhetne. Az is foglalkoztatott, vajon egy kurva hogyan viszonyul ahhoz a ruhához, ami az ő számára tulajdonképpen nem más, mint munkaeszköz. Klára és a bordélyban nap, mint nap használt virágos ruha története ugyanis a háború után nem ér véget: később, már Izraelben több alkalommal is magára ölti, amikor épp pénzre van szüksége.

– 2012-ben jelent meg egy német nyelvű tanulmánykötet a koncentrációs táborokban kialakított bordélyokról. Ismered ezt a könyvet?

Igen, ismerem, ezen kívül több, róla szóló cikket is elolvastam. A szóban forgó könyv egyébként egy német történész doktori disszertációja, alapos munkának tartom. Az általa felhasznált dokumentumok tanúsága szerint összesen tíz ilyen bordély működött koncentrációs táborokban.

Minerva Shiri Zsuzsa Klára virágos ruhája– A regény két, egymással párhuzamos idősíkon játszódik. Klára emlékei, illetve az izraeli jelen váltogatják egymást. Az íráshoz milyen módszert választottál?

A hitelességre törekedtem, de nem ragaszkodtam mindenáron az ún. dokumentarista stílushoz, hisz maga a regény jórészt fikció. Persze a második világháborús részekhez, vagy például a kibuclét bemutatásához sokat segített, hogy két évig dolgoztam, interjúztam a Yad Vasemben, illetve hosszabb-rövidebb ideig éltem kibucban. Ezek mindenképpen hasznos időszakok voltak a számomra.

– A regény többek között azt az izraeli, első generációs élethelyzetet is pontosan ábrázolja, hogyan tud valaki új életet kezdeni egy teljességgel idegen országban, idegen emberek között. Egy ilyen helyzetben mi lesz a múlt szerepe?

A főszereplő Klára legfontosabb dilemmája, hogy beszéljen-e egyáltalán a férjének mindarról, ami vele a holokauszt idején történt. Sokat gondolkodtam ezen, s végül úgy döntöttem, semmit nem mond el neki. Klára számára ugyanis a múlt „eltörlése” az újrakezdés záloga is egyben.

A teljes cikk itt olvasható.

Kapcsolódó cikk:

Klára virágos ruhája – részlet Shiri Zsuzsa a könyvhétre megjelent regényéből

[popup][/popup]