Abban az évben amerikai önkéntesek takarították be a termést…

Aharon Davidi tábornoknak és a SAR-EL mozgalomnak, tisztelettel

A napokban egy izraeli történész professzort kalauzoltam Budapesten. Ahogy lenni szokott, feltette a kérdést: jártam-e már Izraelben?

Igen, válaszoltam, bizony már elég régen, de azok voltak életem talán legszebb és legemlékezetesebb hetei. Megemlítettem, hogy az öbölháború évében SAR-EL csoport tagjaként egy Beér-Seva melletti katonai bázison dolgoztunk, már amikor nem a szervezett országjárásokon vettünk részt, vagy saját magunk utazgattunk szerteszét az országban. Az effektív munkanapok száma tizennégy volt, de több mint egy hónapot töltöttünk odakinn.

Az a támaszpont Mahane Natan – mondta a prof, és akkor rádöbbentem, hogy milyen régen jutott eszembe ez a név, és azok az idők. A professzor elmondta, hogy személyesen ismerte Davidi tábornokot, a szervezet alapítóját. „1974-ben a tanárom volt. Mély hatást tett rám, de már több mint két éve halott.”

Odahaza elővettem az 1991-ből származó naplómat. Benne olvasom, hogy a Sar-El név egy fiatal katonának állít emléket, aki önfeláldozásával 19 bajtársának életét mentette meg.

Mikor a bázison szolgáltam, egy ízben a műhelyben nagy sürgés-forgás, lázas készülődés támadt, és mindenki részt vett az általános takarításban és rendcsinálásban, felröppent, hogy „jön a tábornok”. Ő volt Dr. Gen. Aharon Davidi személyesen. Velünk, magyar önkéntesekkel is váltott néhány szót. Nem minden nap fordul elő, hogy az izraeli hadsereg legendás alakjával találkozol. Saját telefonjegyzékemben ott van a száma: 03 812766. Mindnyájan megkaptuk azzal, hogy vészhelyzet esetén nyugodtan hívhatjuk.

Davidi 1927-ben született Tel-Avivban. Még a mandátum idején szolgált a Haganában és a Palmahban. A függetlenségi háború idején a Negevben harcolt, részt vett Beér-Seva elfoglalásában. Az ötvenes években a Saron vezette 101-es ejtőernyősöknél szolgált tisztként. Kitűnt bátorságával, megfontoltságával és szerénységével. A tisztek és harcosok körében egyaránt népszerűséget vívott ki magának. Fontos harci cselekményekben küzdött az élvonalban: a Mitla-szorosban 1956-ban, majd Sarm-el-Sejk elfoglalásakor a hatnapos háborúban. Barak védelmi miniszter méltatásában kiemelte, hogy egyike volt azoknak, akik kulcsfontosságú szerepet játszottak az izraeli hadsereg harcmodorának kialakításában, különösen az ellenséggel szemtől-szembe folytatott küzdelemben.

Egyetemi tanulmányait Londonban folytatta 1970-től, és a doktori címet is ott szerezte. 1974-ben szerelt le véglegesen. Dandártábornokként vonult nyugdíjba, de nem nyugalomba.

A libanoni háború (1982) idején a Golánon élő farmereket besorozták. Davidi ekkor hívta életre a SAR-EL szervezetet. Abban az évben amerikai önkéntesek takarították be a termést. A szervezet célja nem-izraeli állampolgárok mozgósítása polgári önkéntes alapon végzett munkára a zsidó államban. Davidi tábornok vezetése alatt a SAR-EL 27 éven keresztül működött. Ez idő alatt 30 országból több mint százezer önkéntes fordult meg Izraelben, akik 6%-a vette fel az izraeli állampolgárságot.

Ugyan senki sem hatalmazott fel, de a magyar önkéntesek nevében ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik izraeli állampolgárokként, de ugyancsak önkéntes alapon gondoskodtak rólunk: ellátásunkról, programjainkról, biztonságunkról.

Köszönet Erec tájainak, a történelem, kultúra és a harcok színhelyeinek bemutatásáért, a szabrékkal, vatikokkal és olékkal folytatott beszélgetésekért, a mindennapokért, a megrázó és felemelő pillanatokért. Köszönet a Dináknak, Hájimoknak, Rubeneknek, Mihaeláknak, a madriháknak és madrihoknak, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre.

Mindenekelőtt pedig köszönet neked, Davidi tábornok.