A népirtás bűnsegédei
Az „auschwitzi könyvelő”, aki bíróság előtt áll Németországban, nyilván nem kap letöltendő börtönbüntetést 94 éves korában. Az ítélet jelképes jelentőségű lesz. Ha elítélik, akkor a bíróság azt mondja ki, hogy mindenki bűnös, aki részt vett a holokausztban.
„Meglehet, az ország tele van holokauszt-emlékművekkel, de a német igazságszolgáltatás mindmáig adós az igazságtétellel” – írja Ben Knight a Prospect magazinban.
Pedig Németország arról híres, hogy nem szépítgeti a náci múltat és legalább is a hivatalos politikai életben elképzelhetetlen a bűnösök mentegetése. Nem úgy Japánban, ahol a mai kormány nem a háborús bűnök elismeréséből merít erkölcsi erőt, hanem úgy látja, hogy a nemzeti büszkeségnek csak árt a múlt sötét oldalának felhánytorgatása. Angela Merkel kancellár a tavasszal Tokióban járván japán tudósok előtt tartott beszédében el is mondta, hogy Japán akkor vívná ki a világ elismerését, ha megbánást tanúsítana, és nevükön nevezné a dolgokat, akárcsak Németország.
Oskar Gröning
Mármost az a kérdés, hogy ha Németország csakugyan példamutató módon számolt le a múlt árnyaival, akkor miért kellett Oskar Gröningnek hetven évet várnia, mire bíróság elé állították. Azért, mert mindmáig az volt az általánosan elfogadott felfogás, hogy akire személyes bűncselekményt nem tudnak rábizonyítani, az jogi értelemben ártatlan. Maga Gröning is nagyjából így gondolja. Elismeri az erkölcsi bűnt, de úgy fogalmaz, hogy a jog ügyében a bíróságnak kell döntenie. Róla egyáltalán azért van tudomásunk, mert jogilag nem tartotta magát bűnösnek, és ebben a hiszemben adott tényfeltáró interjút tíz évvel ezelőtt a BBC-nek. Az volt a dolga, hogy a táborba érkező zsidóktól elvett maradék értékeket lajstromba vegye és gondoskodjék a használható darabok elszállításáról. Ott volt a rámpán, amikor a foglyok kirablása és a szelekció történt, és tanúsította, hogy a „kiszelektáltakat” a gázkamrákba vitték. Azt azonban nem gondolta, hogy részvétele bűncselekmény lett volna. Eszébe sem jutott szembeszállni azzal, ami Auschwitzban történt, de ha eszébe jutott volna is, nem változtathatott volna semmin.
