A lengyel elnök szerint a lengyelek emelt fővel léphetnek a Jad Vasembe
“A lengyelek emelt fővel léphetnek be a Jad Vasembe, mivel lengyelek kapták az intézet által adományozott legtöbb Világ Igaza kitüntetést”
Az emlékhely látképe
Ezt jelentette ki Andrzej Duda lengyel elnök csütörtökön, a második világháborús zsidómentőknek szentelt első lengyel múzeum megnyitóján Lancutban, ahol egyidejűleg idősebb Antall Józsefről és Henryk Slawikról is nyílt kiállítás.
A ceremóniát abból az alkalomból tartották, hogy a Lancuthoz közeli Markowa faluban csütörtök este megnyitották a zsidók bújtatása miatt a náci megszállók által 1944 márciusában meggyilkolt, hétgyermekes Ulma családról elnevezett múzeumot.
Az Ulma házaspárt – Józefet és Wiktoriát – a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1995-ben post mortem a Világ Igaza címmel tüntette ki. A Vatikán 2003-ban indította el Ulmáék boldoggá avatási eljárását.
Az egész napos nyitóünnepségek csütörtök esti, központi rendezvényén Duda elmondta: semmilyen jogállam nem tűrheti el az idegengyűlöletet, “mindenki, aki gyűlöletet szít a nemzetek között, aki antiszemitizmust hirdet, az az Ulmáékhoz hasonló zsidómentők sírjain tapos”.
A Világ Igazairól megemlékezve külön megemlítették a Magyarországra menekült több mint 5 ezer lengyel zsidó megmentőinek, idősebb Antall Józsefnek és Henryk Slawiknak a nevét. A megemlékezések során, csütörtök délután Duda az Antallnak és Slawiknak szentelt kiállítást is megtekintette, a két hős emlékének ápolója és népszerűsítője, Grzegorz Lubczyk volt budapesti lengyel nagykövet kíséretében.
A korábban Lancutban rendezett ünnepségen a lengyel államfő Michael Schudrich lengyel főrabbi, valamint Stanislaw Gadecki érsek, a lengyel püspöki kar elnöke jelenlétében állami kitüntetéseket adományozott több zsidómentő lengyelnek.
A múzeum megnyitását megelőzően a lengyel szejm egyhangúlag elfogadta “az életük kockáztatásával zsidókat mentő lengyelek” előtt tisztelgő határozatot. Külön kiemelték: a széles körű segítségnyújtás annak ellenére zajlott, hogy – a német megszállás alá került nyugat-európai országoktól eltérően – a Lengyelország területén érvényes német rendeletek a zsidóknak nyújtott legcsekélyebb segítségért is halálbüntetést szabtak ki.
A nácizmus és kommunizmus bűntetteit kutató lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) a német megszállás lengyel áldozatainak számát 2,7 millióra, a meggyilkolt lengyelországi zsidók számát pedig 2,9 millióra becsüli. Lengyelországban 1939 és 1945 között 40-100 ezer zsidót mentettek meg. A mentés szervezett formát is öltött: az emigráns lengyel kormány hazai földalatti sejtjeként 1942 végén megalakult a Zsidókat Segítő Tanács (Zegota), melynek feladata személyazonossági okmányok gyártása, menedékhelyek biztosítása, anyagi segítségnyújtás volt. A háború után a Jad Vasem Intézet több mint 6500 lengyelnek adományozott Világ Igaza kitüntetést.
A korszerű minimalista stílusban épült Ulma-múzeum multimediális tárlata a történelmi körülmények brutalitását idézi fel, ugyanakkor tényszerűen, a megszállókkal kollaboráló lengyelek egyes eseteit is szemléltetve mutatja be a második világháborús lengyelországi zsidómentés kérdéskörét. Az épület előtti tér burkolatába fényemlékművet illesztettek: ezt a holokauszt áldozatainak szánt, kivilágítható emléktábla, valamint a zsidók bújtatása miatt kivégzett lengyelek neveit viselő kis üvegtáblák alkotják.
A múzeumnak a Jad Vasemmel is együttműködő dokumentációs központja van. Markowát a múzeum megnyitása előtt is évente mintegy 5 ezren keresték fel – többségükben az onnan 260 kilométerre fekvő auschwitzi múzeumba zarándokló izraeli fiatalok.
