A tízmillió köcsög buzi országa

Írta: Hírszerz? - Rovat: Hírek - lapszemle

Forrás: Hírszerző

 

“Pöttyös az inged? Buzi-e vagy?
Fested a hajad? Buzi-e vagy?
Piros a cipőd? Buzi-e vagy?
Mit eszel? Mignont? Buzi-e vagy?
Füvet szívsz bazze’? Buzi-e vagy?
Kefíret iszol? Buzi-e vagy?
Ilyen törpe, szar a kutyád? Buzi-e vagy?
Szemüveges vagy? Buzi-e vagy?
Nem eszel húst? Buzi-e vagy?
Te hegedülsz bazze’? Buzi-e vagy? “
(Sickratman: Buzi-e vagy?)

Téved, aki azt hiszi, hogy Magyarországon a rasszizmus, a kisebbségekkel szembeni intolerancia, radikalizmus hovatovább a nácizmus felszámolható azzal, hogy a társadalom valamelyik csoportjára mutogatunk, legyenek bármennyire erőszakosak, hangosak és összeférhetetlenek. Azt is elmondom, hogy miért.

Kalapot hordok, a tarkómra hátracsapva. Sima szürke kalap, keskeny karimával. Talán kicsit paranoiás vagyok, de az utóbbi időben azt figyeltem meg, hogy a magyar társadalom egy részének ez a tény, a kalap a tarkómra hátratolva, komoly befogadási és értelmezési nehézségeket okoz, pláne ha még szűk szabású farmert is felveszek mellé. Majdnem minden nap találkozom valakivel, aki beszól, mutogat, megjegyez. A kavboj és a Ludas Matyi viccesek, de én nem kavboj vagyok, hanem inkább buzi.

Eddig ez még az én egyéni problémám, de az engem lebuzizó, miután autóba száll, és hirtelen fékez a lámpánál, a mögötte jövőtől azonnal megkapja a köcsög buzi jelzőt. De a mögötte jövő is hamar köcsög buzivá válhat, ha az útja végén a teszkóba betérve sokat szöszmötöl a pénztárnál, és ezzel fenntartja a mögötte várakozókat.

*

Az az érzésem néha, hogy ebben az országban nem csak annyi buzi van, amennyi a melegparádén, hanem pont annyi, amennyit a KSH magyar lakosként nyilvántart. Az egyik azért az, mert kalapot visel, a másik azért, mert hirtelen lefékez, a harmadik mert sokat szarozik a pénztárnál, a negyedik mert nagy autója van, az ötödik meg pont amiért kéreget, a hatodik azért, mert MSZP-s, a hetedik pedig azért, mert Kárpátiát hallgat.

A dolog, ha tetszik, pénzben is mérhető. Köcsög buzinak ugyanis senkinek sincs kedve lenni, ami visszahat a vállalkozókedvre, a kreativitásra, a konstruktivitásra, olyan helyzetekre, ahol kockázatot, konfrontációt kell vállalni, merni kell nagyot álmodni. Mert akkor vállalni kell azt is, hogy honnan lett ennek ennyi pénze, biztos azért mondja/írja ezt, mert megbízták, biztos azért csinálja, hogy nekünk ártson, ez a köcsög buzi. És ez nem csak a sarki hörpintők szellemi szintjén létezik, elég kinyitni egy pártlapot, vagy meghallgatni értelmesnek tartott közszereplők érveit.

Ugyanez köszön vissza a szolidaritás hiányában is. Vajon miért csak egy Böjte Csabánk van, és ha nem csak ő, miért nem hallunk a többiekről? Miért van az, hogy zavarban lennék, ha mondani kellene egy politikust, akiről biztosan állítható, hogy a pártpolitika amorf játszóterén kívül valami tényszerű dologgal, környezetvédelemmel, árvák ápolásával, játszótér-építéssel, bármivel is foglalkozik “hivatásszerűen”?

Intolerancia, poszt-kádárizmus, turáni átok. Százszor, ezerszer írtak már hasonlókról Burgio pápai követtől Ady Endrén át a mostani szociológusokig. Amiért most mégis érdemes lenne ezen megint elgondolkozni, az a “fasizmus kísértete”, ami egyesek szerint megint készül bejárni Magyarországot. Legutóbb éppen hat-hét csuklyás képében, akik szarral és vajsav fröcsölésével próbálták kifejezni a nemtetszésüket egy színházi darab ellen.

 

 *

Most hogy van már Charta, Tarka, elhatárolódás, összefogás és miazmás, valaki végre azt is észrevehetné, hogy nem az ok, hanem az okozat ellen folyik a küzdelem. Nem mintha nem kellene jelezni az utóbbi időben megszaporodott öntörvényű polgártársainknak, hogy nem csak ők tudnak csoportba verődve hangoskodni ebben az országban, de azt gondolom, hogy hosszú távon ettől nem fog megoldódni semmi.

Ha ugyanis a szennyvízcsőből elkezd a nyakunkba ömleni a szarlé, akkor hiába tartjuk alá a vödröt, hogy elhordjuk, és hiába mondjuk azt bátran összekapaszkodva, hogy ez gusztustalan, attól még az ugyanúgy folyni fog tovább, amíg valaki, valahol el nem zárja a csapot.

Tessék már végre rájönni, hogy a szélsőjobboldali radikalizmus, nácizmus, fasizmus, ilyenizmus, olyanizmus, nem az ok, hanem az okozat. El kell mondani, hogy nem szép dolog zsidózni, cigányozni, szarral fröcsölni, kukát gyújtogatni, főleg nem erőszakos és bukott ideológiák nevében, és aki ilyet tesz, azt vigye a rendőrség oda, ahova való, de ez nem lesz megoldás.

Nem az a fő baj, hogy valakik hisznek ezeknek a zavaros eszméknek. Ilyen még a legnyitottabb jóléti társadalomban is előfordul. Nem is az, hogy lerúgják a kukákat, aztán hazafutnak. Egyes példaképnek tartott európai országokban, Franciaországban, Németországban ennél sokkal keményebb zavargások is előfordulnak, igazi utcai harcosokkal, nem ilyen hangemberekkel.

Az a baj, hogy a jelenlegi intoleráns, rosszindulatú, rossz hangulatú, nemtörődöm társadalmi közeg kitermeli őket. Az a baj, hogy a politika, az államigazgatás, a rendészet és az igazságszolgáltatás képtelen kezelni azokat a problémákat, melyek a jelenlétüket okozzák, sőt, csak gerjeszti a feszültséget, a jelenlegi vezetés főleg. Az a baj, hogy a közművelődés és az oktatás képtelen hatékony és széleskörű működésre, átengedve a terepet a torz ideológiáknak és a káros magatartásformáknak.

Mert végső soron a radikálisok is köcsög buzik. Egy pszichológus mondta többször is, hogy a szélsőjobbról szóló tévéhíradásokban rendszeresen viszontlátja gyermekpszichológiai praxisának egykori pácienseit. Elvált, működésképtelen családok rosszgyerekeit, akiknek senki nem törődött a tanulási nehézségeivel, a lelkivilágával, cserébe inkább kinézték maguk közül, leszólták, és hagyták csellengeni a lakótelepek játszóterein. Most meg tessék, itt menetelnek, szart öntenek a nyakunkba, követ kúrnak az arcunkba, mi meg csodálkozunk, hogy ez mitől van.

*

A hivatásos jobb- és baloldali rettegők, a barna esőt emlegetők, az álszent politikai megfontolásból chartázók, az örökölt társadalmi félelmekből politikai hasznot húzó farizeusok és az őszinte és nemes célokból kiállók mintha éppen csak ezeket a dolgokat felejtenék el.
 
Hogy a radikalizmus csak az okozat és nem az ok. Hogy baloldali szavazó is tud cigányozni és verekedni. Hogy szélsőjobbosok, zsidók, cigányok, melegek, bevándorlók és keresztények között úgyanúgy van bűnöző és ártatlan. Hogy akit ma megtámadnak, lehet, hogy holnap ő támad valami másért. Hogy akit ma lebuziznak, az holnap mást buziz le. Hogy a problémáink közösek, és se az okuk, se hatásuk nem testálható rá csak egy csoportra, bármilyen kézenfekvő, vagy adott esetben igaz is. Hogy mindenkiből könnyen lehet köcsög buzi. Túl könnyen, és ez az igazi probléma.

 

[popup][/popup]