A zsidóságom a keresztem

Tisztán csillogó szemű kereszténnyel beszélgettem múltkoriban. Filmekről esett szó, és mondtam, hogy szeretem Roman Polanskit. Összehúzta tisztán csillogó szemét, és megkérdte: a kis buzi zsidót, aki gyerekeket erőszakol?
 

Az egyházban terjedő rasszizmusról és megbélyegzésről, kirekesztésről fogok most beszélni egy kicsit, feleym. Aztán persze megvitatjuk.

Sokat járok különféle hívő körökben, és gyakran hallok – mindenféle kedves dolog közé keveredve – nyers zsidózást, cigányozást, buzizást, a magán-, sőt közbeszédben is. Artikulátlan gyűlöletszólamokat hallok „azok” ellen, akik nem „mi” vagyunk. S tapasztalom a legalantasabb érzelmekre játszó, vállalhatatlan Jobbik-kal való egyetértést is (Simpathy for the Devil). Megy ezerrel a „persze, a cigányok lusták és bűnöző hajlamúak” típusú szöveg; megy a „persze, a zsidók keresztényellenesek, és ők állnak a válság mögött is”  típusú szöveg; és megy a „vigyázat, dúl a homokoslobbi” típusú szöveg.

Szerintem aki azt állítja, hogy az átlag egyháztag ostobaság- és gyűlöletpotenciálja nem nőtt mára döbbenetes méretűvé, az vak, vagy hazudik. Ha hazudik, azért teszi, mert takargatni akarja a szennyest. Vagy mert egyetért azokkal, akik buziznak, zsidóznak, cigányoznak (vagy épp araboznak, és lehet folytatni a sort).

Csak egy kis példa: tisztán csillogó szemű kereszténnyel beszélgettem nemrégiben. Filmekről esett szó, és mondtam, hogy szeretem Roman Polanskit. Összehúzta tisztán csillogó szemét, és megkérdte: a kis buzi zsidót, aki gyerekeket erőszakol? Meghökkentem, annyit bírtam kinyögni: nem, a filmrendezőt. És nem nagyon volt kedvem a további diskurzushoz.

(Ja, a múltkor meg egy testvérem, aki nem kifejezetten nyilas származású, azt mondta: tudod, Gyuri, a zsidóságom a keresztem. Röhögtünk, persze.)

Én speciel vegyes származású magyar református vagyok. Szeretem az egyházamat, tudom, hogy a Jóisten is szereti – még ebben az elveszett, parázna állapotában is. Ezért látom keserűen, hogy például egy nyíltan antiszemita lelkész, ifj. Hegedüs Lóránt vígan praktizálhat, és nem akad senki, aki levegye szépen válláról a palástot. (Ahogy egyébként a megváltás evangéliumát meghamisító teológusok taníthatnak egyetemeken, és nem akad senki, aki a hitvallásokra vagy magára a Szentírásra hivatkozva odalépne hozzájuk, és azt mondaná: atyámfiai, kívül tágasabb. De ez egy másik történet.)

Szóval, nagy itt a córesz. Mert a gyűlölet öl – előbb vagy utóbb, de biztosan. És nem kell ahhoz sem liberálisnak, sem zsidónak lenni, talán „csak” jóérzésű embernek, hogy azt mondjuk: elég. A szennyest nem fogjuk takargatni, a szennyest nem tudjuk kiteregetni (túl sok).

A szennyest ki köll mosni. A Biblia épp erről szól.

Egyébként pedig: az antiszemita keresztények eszükbe vehetnék, hogy – bármilyen ciki –  egy zsidóhoz imádkoznak.