Veszélybe sodorta a Fidesz a holokauszt tagadásának büntethetőségét

Rövid életű lehet a holokauszttagadás büntethetősége, ha az Országgyűlés által a héten elfogadott új törvényt a köztársasági elnök aláírja és ezáltal új, nagy valószínűség szerint alkotmányellenes, és bizonyosan alkalmazhatatlan szabály lép a nemrég elfogadott, és a szabadságot és az emberi méltóságot tisztelők által megnyugvással fogadott törvényi rendelkezés helyébe- írja a Hetek című lapban Hack Péter.
 

Amennyiben Sólom László aláírja, alkalmazhatatlan szabály lép életbe.

 

 

 

Tévúton járt az MSZP

Mint az emlékezetes, a szocialista parlamenti többség nyolc éven keresztül sikertelenül próbálta törvénnyel tiltani a holokauszt tagadását. A kudarc okai maguk a szocialisták voltak, mivel több előterjesztésben is arra törekedtek, hogy ne csupán a holokauszt tagadását büntessék, hanem szélesebb – és egyben meghatározhatatlanabb körben – az úgynevezett „gyűlöletbeszédet”. A szocialista javaslatok, annak érdekében, hogy minél több kisebbségi helyzetben lévő csoport támogatását megnyerjék, a lehető legszélesebbre kívánták vonni a védendő kört. Ezzel azonban a köztársasági elnök, és az Alkotmánybíróság szerint is indokolatlanul és túl széles körben korlátozták volna a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságát. Gyakorlatilag az egyes csoportok, (nemzeti-, etnikai-, vagy életmód alapján kisebbségi helyzetben lévők) kritizálhatatlanságát teremtették volna meg. Ezzel azonban a szocialisták megakadályozták az alkotmányos keretek közötti tiltás lehetőségét is olyan egyértelmű, és ugyanakkor büntetőjogi beavatkozást követelő esetekben is, mint a holokauszttagadás.

A nyolc éves kormányzás legvégén az MSZP felismerte, hogy addig tévúton járt, ráadásul a szélesebb korlátozás melletti érdekcsoportok is meggyengültek a párton belül, így a ciklus végén a párt frakcióvezetője új javaslatot készített, amelyet végül elfogadott az Országgyűlés, és a köztársasági elnök aláírása után ki is hirdettek. A 2010. évi XXXVI. törvény a büntető törvénykönyvbe a következő rendelkezést iktatta:„A holokauszt nyilvános tagadása: 269/C. § Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A szövegből kikerült a “holokauszt” szó

Már a törvényjavaslat vitájában a Fidesz felvetette, hogy csak akkor tudja elfogadni a törvényt, ha a holokauszt tagadása mellett a kommunizmus bűneinek tagadását is törvénybe iktatják. Ezt akkor a szocialisták elutasították, így a Fidesz tartózkodott a törvény elfogadásakor.

Az új országgyűlés megalakulása után, azonban a Fidesz és a KDNP képviselői új javaslatot fogadtattak el az országgyűlésben. A szövegből teljesen kikerült a „holokauszt” történelmileg jól körülhatárolható fogalma, és helyére a következő rendelkezés került: 269/C. § Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Az új megfogalmazással az első probléma, hogy például Magyarországon a nemzeti szocializmusnak nevezett hitleri eszmerendszer helyett a hungarizmus, és a nyilaskeresztes mozgalom volt befolyásos helyzetben, majd hatalmon is, így a „mit követtek el” kérdése helyett a „ki követte el” kérdésre exponál az új szöveg. Ezzel megnyitja arra a lehetőséget, hogy valaki a bíróság előtt arra hivatkozzon, hogy a zsidó származású magyarok tömeges Dunába-lövése, nem a nemzeti szocializmus, hanem a hungarizmus zászlaja alatt történt így annak jelentéktelen színben való feltöltése nem is büntethető.

Relativizálják a holokausztot

A kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más bűncselekmények bevonása több problémát is felvet. Az első, hogy a javaslat elfogadói ezen keresztül kétségtelenül relativizálják a holokausztot. Nem vitatható, hogy a kommunizmus nevében is sok millió embert irtottak ki, és a végrehajtás módjában sem volt különbség. A lényeges különbség, ami a holokausztot páratlanná teszi a történelemben, az az, hogy az egyetlen eset, amikor egy nép faji alapon való teljes kiirtását tették államok – így a magyar állam is – politikájuk részévé.
A másik lényeges kérdés, hogy mi teszi szükségessé egy magatartás büntetését. A büntetőjogi szabályozást csak végső eszközként, az arányosság követelményét szem előtt tartva lehet alkalmazni. A holokauszt tagadásának büntetését mind Nyugat-, mind Kelet- Európában az újfasiszta csoportok újságok, rádiók, internetes honlapok megjelenése indokolta. Magyarországon is ez indokolja.

Fenyegetettség

A holokausztot tagadók fő célja nem történelem megvitatása, hanem megismétlése. Az iráni vezetés, és a szolgálatában álló terrorcsoportok, élvezve európai baloldali és szélsőjobboldali csoportok támogatását, ma is faji alapú népirtásról beszélnek. Míg a faji alapú uszítás, és ezen keresztül a zsidók, és a zsidó állam megsemmisítésére irányuló retorika egyre szélesebb körben terjed, az ilyen nézetekkel szembeni társadalmi méretű kirekesztés, vagy védekezés kudarcot vallott. Ez indokolja a jogi védekezés helyzethez való igazítását. Elie Wiesel szerint: „a holokauszt egyik tanulsága, hogy jobban higgyek ellenségeim fenyegetésében, mint barátaim ígéreteiben”. A kétségtelenül jelenlevő fenyegetés indokolja, hogy az állam a védelem szintjét felemelje. Hasonló veszély a kommunizmussal kapcsolatban nem tapasztalható, így a jogi védekezés kiterjesztése erre a területre érzelmileg érthető, de jogilag nem védhető, és nem indokolható.

Amennyiben az elnök nem írja alá az új törvényt – amire az ugyanazon törvényben szabályozott „három csapás” egyes rendelkezései miatt is van oka – akkor hatályban marad a februárban elfogadott szöveg. A szabadságjogok korlátozásának alkotmányos követelményei alapján ez lenne a kívánatos megoldás.