Mellérágott csontok

Írta: Népszava Online - Rovat: Hírek - lapszemle

A nyilvánosság legnagyobb hatású fórumán – a televízióban – Orbán Viktort egyetlen interjúban szembesítették azzal a kérdéssel, hogy pártja kizárja-e az edelényi polgármestert. Ez utóbbi az európai civilizációs normák felől nézve tiszta egyértelműséggel tett tanúbizonyságot arról, hogy rasszista gondolkodású. Orbán viszont igyekezett elkerülni az egyértelműséget, amihez biztonságot adón segítette hozzá a riporter viselkedése. A pártelnöknek két olyan mondata is elhangzott, amelyre vissza kellett volna kérdezni, ráadásul nem feltétlenül konkrét ismeretek, hanem egyszerűen az elemi logika, illetve az említett, civilizációs normák ismerete jegyében. Visszakérdezés nem volt.

 

“A pártelnöknek két olyan mondata is elhangzott, amelyre vissza kellett volna kérdezni”

 

Az egyik, a párt magatartására utaló mondat így hangzott: „Ha lenne rá okunk, kizárnánk az edelényi polgármestert, de a Fidesznek van pártalkotmánya, mely felsorolja, mely okok esetén lehet valakit kizárni. És amíg az edelényi és környékbeli fideszesek nem foglalnak állást Molnár Oszkár képviselő-jelöltsége ügyében, addig ezt én sem teszem.”

„És mit mond a pártalkotmány a kizárás indokairól? Gondolom, ezeket általánosságban fogalmazza meg, és nem taxatív felsorolásban” – kérdezte volna a riporter a világ bármely táján, de itt nem tette. Ahogyan másutt a kizárás technikáját is firtatták volna, de itt ilyen sem volt: „A sejtszerűen felépülő szervezeteknél bárki kezdeményezheti egy tag kizárását, és azután az érintett helyi szervezet jóváhagyja, vagy nem.

Ez már a Mókus őrsnél is így volt. És önöknél? Hont Andrásnál, Lengyel Zoltánnál hogy csinálták?”

Mindezek híján a néző nem tudta meg, hogy a pártelnök valóban nem emlékszik a (nagyzolón pártalkotmányként említett) alapszabályra, de holnapra megnézi, hogy elmondhassa, vagy szemmel láthatólag csak úgy tesz, mintha nem emlékezne, és ködösít. Így a nézők nem abban fognak dönteni, hogy a gyengeségeivel, memóriakihagyásaival vagy ködösítéseivel együtt is elfogadják-e a pártvezért, hanem hogy egyébként, a valóság tényeitől függetlenül meggyőzőnek látták-e, vagy sem. S ha meggyőzőnek látták, akkor utólag már magyarázhat a sajtó, amit akar. Ráadásul a magyarázatok egy része destrukciónak fog minősülni, és okkal, hiszen a pártvezér kiállta a személyes szembesítést, győztesen távozhatott a legérzékenyebb pillanatban. Hogy lehet egy győztesre utólag lövöldözni?!

A magyarázatok persze nem maradtak el, de értelemszerűen a sokkal kisebb nézettségű elemző műsorokban és a napilapokban jelentek meg, s váltak lerágott csonttá. Ám a téma értelmezései váltak azzá, és nem az, ami valójában történt – merthogy érdemben nem történt semmi: a párt megteheti, hogy figyelmen kívül hagyja a saját alapszabályát, hiszen a sajtó ezt nem kéri számon rajta. Hírértéke ettől kezdve annak volt, hogy miként dolgozta meg az egyik kezével a párt a polgármestert, miközben a másikkal tüntetést szervezett mellette. S mivel az ügyben éppen ezért nem pusztán a párt, hanem a sajtó szerepe is tanulságos, csont, nem csont – viszonyítási alapként idézem a Fidesz alapszabályát (2007), amely a következőket mondja a párt alapelveiről az érintett ügyben:

2. §: A Szövetség célja, hogy

a) támogassa az ember méltóságán és felelősségvállalásán alapuló polgári társadalom megszilárdulását;

b) elősegítse a közéletben a családok megerősítését, a munka becsületét (…), a nemzet összetartó erejének növelését, a hagyományok és a keresztény értékrend megerősítését szolgáló döntések meghozatalát;

c) erősítse a szabadság és joguralom jegyében működő demokrácia (…) intézményeit.

A párt előtt álló kérdések – melyek föltételét riporterek is folytathatják – e szerint a következők: támogatták-e a polgármester kijelentései az ember méltóságán alapuló társadalom megszilárdulását? Növelték-e a nemzet összetartó erejét? Erősítették-e a szabadságon alapuló demokráciát? Ha ezekre netán „nem” volna a válasz, akkor az ötödik paragrafusra hivatkozva – mely szerint a pártnak csak az lehet tagja, aki elfogadja az alapelveket – meg kell nézni, mit lehet tenni az elveket megsértő taggal. A 10. paragrafusban ezt látjuk:

(1) A tag kizárható a Szövetségből, ha:

a) a Szövetség Alapszabályát, programját, a Szövetség érdekeit, illetve jó hírét egyébként súlyosan sértő magatartást tanúsít;

a 10-dikben pedig útmutatást kapunk arról is, hogy a kizárást ki kezdeményezheti: (1) Kizárási javaslatot öt tag, illetve a kizárási eljárásban hatáskörrel nem rendelkező testület tehet;

illetve hogy miképpen lehet végrehajtani:

(2) A kizárási javaslatot annál a helyi szervezetnél kell írásban benyújtani, amelynek a javaslatban érintett személy tagja. (…)”

Összefoglalva tehát: Kétségtelen, hogy egy párttagot a helyi szervezet állásfoglalása nélkül nem lehet kitenni semmiféle szervezetből – Orbán tehát részben igazat mondott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy magának a pártnak és vezetőinek ne lenne módja kizárást javasolni, amennyiben úgy találják, hogy az elveikkel ellenkezik egy párttag viselkedése. „A Fidesz országos választmányának elnöksége egyhangú döntéssel úgy határozott, hogy feloszlatja a szövetség egri szervezetét. Az indoklás szerint a szervezet működése (…) megsértette a szövetség alapszabályát” – írta az MTI az interjút követő napon.

Ennek fényében enyhe kifejezés, hogy Orbán csúsztatott, amikor úgy beszélt, mintha tehetetlenül kellene várnia a helyi döntést.

Volt azonban egyértelmű mondata is, amely így szólt: „Ha az állítások védhetők, akkor azokat úgy mondja el (tudniillik a polgármester), ahogyan kell.” Ha az állítások védhetők? Mit jelent ez?

Lehetséges annak bizonyítása, hogy terhes nők azért válnak pszichotikusokká, és verik önmagukat gumikalapáccsal (ha egyáltalán), mert közben racionálisak is maradtak, és így akarnak pénzhez jutni? Vagy hogy a nemzetközi zsidó nagytőke el akarja foglalni Magyarországot? Orbán számára ezek bizonyítható lehetőségek? S ha a polgármester meg tudja védeni ezeket, akkor rendben van a dolog? Nem kérdezte meg senki.

Nagyjából ugyanabban az időben a Klubrádióban Bakács Tibor magából kikelve üvöltött néhány televíziós hozzáállása miatt romaügyekben. Azt kiabálta: „Hát vannak ennek a szakmának alapnormái, alapkövetelményei, és ezt ti a mások kárára nem tartjátok be! Szégyelljétek magatokat!”

Csatlakozom az előttem üvöltőhöz.

 

[popup][/popup]