előfizetés 2009

Hírek, lapszemle

Sólyom László és a holokauszt ügye

Sólyom László köztársasági elnök aláírta azt a sokat bírált törvénymódosítást, amely büntethetővé tette Magyarországon a holokauszt tagadását. Hibás döntés volt-e Sólyomé, vagy csupán részleges megoldás?
 

Büntethetővé vált a holokauszttagadás

Áprilistól három év börtönbüntetésre ítélhetik azt, aki a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, rendelkezik a büntető törvénykönyv módosítása, amit a parlament február végén fogadott el, és amit Sólyom László köztársasági elnök szerdán aláírt.
 

Raj Tamás főrabbi búcsúztatása

Raj Tamás nyugalmazott főrabbi temetésére 2010. március 10-én, szerdán 13:00 órakor kerül sor a Kozma utcai zsidó temetőben. Utolsó útjára és búcsúztatójára, testvére, Raj Ferenc rabbi és Kardos Péter főrabbi várja az elhunyt híveit, hogy minél többen, kísérjék utolsó útjára hazánk legendás rabbiját, nagyon sokunk szellemi tanítóját, mesterét.
 

A frusztráció népe

Az elmúlt húsz év során valaha kormányzati pozícióba került politikai erőkben rengetegen csalódtak: e csalódottak közül kerül ki a Jobbik számos támogatója. De vajon mit ígér a magát nemzeti radikálisnak nevező párt programja, retorikája és gondolatvilága?
 

Hazatérnek az elüldözött zsidó művészek a Páva utcába

A két világháború között zsidó származásuk miatt külföldre menekült festőművészek munkásságát bemutató kiállítást rendeznek Késői hazatérés címmel Budapesten a Holokauszt Emlékközpontban április 16-tól nyár végéig.
 
tovább >

Programok

[2010-03-10]
Jelinek-napok a Trafóban

Háromnapos programsorozatot szentel a Trafó a rasszizmus kérdésének március 8. és 10. között: a neves kortárs író, Elfriede Jelinek darabjai mellett a programban szerepel drámapedagógiai foglalkozás, beszélgetés, előadás a "kedélyes zsidózásról". A programok egy része ingyenes.
 

[2010-03-12]
Emanuel Gat Dance: Téli utazás/Téli variációk

Két férfi, lépések és formációk vibráló csendekkel pontozott, hipnotikus füzére, a kar és a kéz Gatra igen jellemző rajza, két lélegzetelállító koreográfia, előbb Schubert, majd Gustav Mahler, Riad al Sunbati és a The Beatles zenéjére. A Franciaországban élő izraeli táncművész, a tiszta tánc műfajában alkotó koreográfus Emanuel Gat alig egy évvel nagy sikerű vendégjátéka után ismét Budapestre érkezik. Tavaly lendületes salsa egy perzsaszőnyegen, most két gyönyörű duett!
 

[2010-03-17]
„az életben maradt Anna Frank”

„Kisszínházi” estek ismert és kevésbé ismert írónők regényeiből. Nem csak hölgyeknek, élőzenével és gasztronómiával

[2010-03-21]
Olvas-suk a Bálint Ház és az izraeli Kulturális Intézet Könyvklubja

Az Izraeli Kulturális Intézet és a Bálint Ház Könyvklubjában együtt olvassuk izraeli írók könyveit. A beszélgetést egy vállalkozó kedvű résztvevő moderálja.
 

[2010-03-24]
„A cedaka a zsidóság kultúrájában”

Szabad Zsidó Tanház, előadássorozat a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Szombat folyóirat szervezésében.
 
tovább >
MazsikeEmlékezésMetazin

Happy New Year!

Darvas Istvan 120.jpg
„Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, nem királyok kutyája”. Bár néhány évtized eltelt a kiváló nóta születése óta, mely a kutyát, pontosabban kopasz egyedeit állítja követendő példaként, mégis nyugodt lélekkel állítható, hogy frissessége a régi, mélyebb jelentése örök.


2008. szeptember 29./ Darvas István rabbi

 

„Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, nem királyok kutyája”. Bár néhány évtized eltelt a kiváló nóta születése óta, mely a kutyát, pontosabban kopasz egyedeit állítja követendő példaként, mégis nyugodt lélekkel állítható, hogy frissessége a régi, mélyebb jelentése örök.

 

Darvas Istvan web.jpg 

Darvas István rabbi (Fotó: Tóth Csilla)
A teljesség okán ki kell egészítenem egy jóval régebbi kijelentéssel, mely szerint: „Jó a hallgatás a bölcseknek, mennyivel inkább az ostobáknak” (Pszáchim 99b)”. Két gondolat, egymástól látszólag óriási távolságra, pedig dehogy, Ros Hásáná előtt pláne nem.

Tavaly a sertés megítélésének javítása érdekében emeltem szót újévi köszöntőmben, idén egy másik állat, a kutya lesz a főszereplő. Könnyebben járható út, hiszen a köztudatban a disznónál lényegesen népszerűbb, nem kizárólag kósersági okból, hanem érzelmi alapon vonjuk meg szánktól, számos zsidó otthonban megtalálható, hűségük, a gazdák iránti ragaszkodásuk egyedülálló, és hosszasan lehetne sorolni érdemeit. A Tóra, valamint a rabbinikus irodalom más viszonyt alakított ki az ebekkel, amin nem csodálkozhatunk, hiszen általánosságban kijelenthető, hogy az állatok és a zsidó vallásgyakorlat viszonya egyoldalú, a négylábúakról szóló írások többnyire fogyasztásra alkalmas voltukat vizsgálják, mikor és mivel kombinálva szabad enni belőlük, illetve mikor alkalmatlanok tálalásra. Ritkábban olyan írásokkal is találkozhatunk, melyek az állatokkal való helyes bánásmódról tanítanak, de ezek figyelembe vételével is kijelenthető, hogy a zsidó vallásjog kereszttüzébe kerülő állatok sorsa általában nem irigylésre méltó.

Ros Hásáná idején elsősorban az ünnepi vacsora kapcsán beszélünk róluk, bár bizonyos áthallások elkerülhetetlenek. Javasolt valamilyen fejet enni az esti étkezés alkalmával, minősített esetben bárány, hozzám hasonló elpuhultaknak hal javasolt, azzal a meggondolással, hogy a következő évben mint ros, vagyis fejként tündököljünk, nem pedig a zánáv, farok kiszolgáltatott sorsa jusson osztályrészül. Erre nyugodtan rábólinthatunk, viszont kutya semmiképp sem kerül a megfelelően rendezett asztalra. Ennek a törvénynek nem teljesen önzetlen pártolója volt többek között Vakarcs nevű szálkásszőrű tacskóm, aki tizenhét esztendőn keresztül részesített kiváló társaságában. Ünnepeinket jól ismerte, a macesz jelenléte boldoggá tette, a Hággádá szavait is nagyobb figyelemmel követte, mint egy-két közösségi Széder törzsközönsége, de tekintettel arra, hogy a sófár hangját kifejezetten utálta –elmenekült, amikor a fújást gyakoroltam –, nem állítható Vakarcsról, hogy teljesen a Sulchán Áruch alapján állt. Fiatalabb éveiben kitörő örömében hullámzó mozgással adta tudtomra, mennyire örül jöttömnek, néha úgy tűnt, hogy a farok csóválja a jószágot, de nem ennek apropóján szeretnék szólni az ember – egyesek által – legjobbnak mondott barátjáról.

shana-tova_darvas  web.jpg Jó évre irattass be!
A rabbinikus irodalom nem kifejezetten kutyabarát, népszerűsége sertésközeli, és a tulajdonosok sincsenek az égig magasztalva, példának okáért azt a szigorúnál eggyel keményebb megjegyzést is le kell gyűrnünk, miszerint „az, aki kutyát tart, semmiben sem különbözik az olyan embertől, aki disznót tenyészt”. A Tórában, a kommentár szerint, tulajdonképpen a férfiprostituáltat nevezik kutyának, máshol egyszerű szitokszóként szerepel. Noha a Talmud elmondja azt is, hogy rendelkeznek hatodik érzékkel, melynek köszönhetően tudják, hogy merre ólálkodik a Halál Angyala, mégis más helyen kell keresnünk a nevükhöz fűződő legnagyobb bravúrt. Az egyiptomi kivonulással kapcsolatban áll: „De Izrael fiai közül az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertől kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Egyiptom között és Izrael között”. A midrás ezzel kapcsolatban elmeséli, hogy az elsőszülöttek ellen küldött pusztító angyal érkezése előtt I-sten ráparancsolt a kutyákra, hogy a legnehezebb pillanatokban maradjanak csendben, ők szót fogadtak, nem ugattak és ezzel rendkívül sokat tettek a zsidó nép szabadulásáért. Ez a fajta engedelmesség ritka erénynek számít a világban, mint ahogy annak felismerése is, hogy időnként nem árt „lemenni kutyába”.

A hagyományos forrás világossá teszi: előfordulhat olyan helyzet, amikor ebek módján, azzal segíthető leginkább a zsidóság sorsa, ha valaki nem szólal meg, és nem mondja el feltétlenül azt, ami a szívét nyomja. Az írás elején idézett talmudi állítás, illetve a kutyákról szóló elbeszélés egyaránt a csendet dicséri, a legfontosabb különbség az, hogy az ebek csak I-steni utasításra hagytak fel az ugatással, míg mi erre parancsot nem kapunk, hanem belátásunkra van bízva, hogy mit, mikor és milyen hangon közlünk, vagy nem közlünk embertársainkkal. Egy édesebb és tartalmasabb évhez elegendő lehet, ha néha feldereng a szolgaságból kivonulókat kísérő lélekmelengető csend. Sáná tová, jó évet mindenkinek!