2008. szeptember 29./ Darvas István rabbi
„Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, nem királyok kutyája”. Bár néhány évtized eltelt a kiváló nóta születése óta, mely a kutyát, pontosabban kopasz egyedeit állítja követendő példaként, mégis nyugodt lélekkel állítható, hogy frissessége a régi, mélyebb jelentése örök.
|
|
Darvas István rabbi (Fotó: Tóth Csilla) |
Tavaly a sertés megítélésének javítása érdekében emeltem szót újévi köszöntőmben, idén egy másik állat, a kutya lesz a főszereplő. Könnyebben járható út, hiszen a köztudatban a disznónál lényegesen népszerűbb, nem kizárólag kósersági okból, hanem érzelmi alapon vonjuk meg szánktól, számos zsidó otthonban megtalálható, hűségük, a gazdák iránti ragaszkodásuk egyedülálló, és hosszasan lehetne sorolni érdemeit. A Tóra, valamint a rabbinikus irodalom más viszonyt alakított ki az ebekkel, amin nem csodálkozhatunk, hiszen általánosságban kijelenthető, hogy az állatok és a zsidó vallásgyakorlat viszonya egyoldalú, a négylábúakról szóló írások többnyire fogyasztásra alkalmas voltukat vizsgálják, mikor és mivel kombinálva szabad enni belőlük, illetve mikor alkalmatlanok tálalásra. Ritkábban olyan írásokkal is találkozhatunk, melyek az állatokkal való helyes bánásmódról tanítanak, de ezek figyelembe vételével is kijelenthető, hogy a zsidó vallásjog kereszttüzébe kerülő állatok sorsa általában nem irigylésre méltó.
Ros Hásáná idején elsősorban az ünnepi vacsora kapcsán beszélünk róluk, bár bizonyos áthallások elkerülhetetlenek. Javasolt valamilyen fejet enni az esti étkezés alkalmával, minősített esetben bárány, hozzám hasonló elpuhultaknak hal javasolt, azzal a meggondolással, hogy a következő évben mint ros, vagyis fejként tündököljünk, nem pedig a zánáv, farok kiszolgáltatott sorsa jusson osztályrészül. Erre nyugodtan rábólinthatunk, viszont kutya semmiképp sem kerül a megfelelően rendezett asztalra. Ennek a törvénynek nem teljesen önzetlen pártolója volt többek között Vakarcs nevű szálkásszőrű tacskóm, aki tizenhét esztendőn keresztül részesített kiváló társaságában. Ünnepeinket jól ismerte, a macesz jelenléte boldoggá tette, a Hággádá szavait is nagyobb figyelemmel követte, mint egy-két közösségi Széder törzsközönsége, de tekintettel arra, hogy a sófár hangját kifejezetten utálta –elmenekült, amikor a fújást gyakoroltam –, nem állítható Vakarcsról, hogy teljesen a Sulchán Áruch alapján állt. Fiatalabb éveiben kitörő örömében hullámzó mozgással adta tudtomra, mennyire örül jöttömnek, néha úgy tűnt, hogy a farok csóválja a jószágot, de nem ennek apropóján szeretnék szólni az ember – egyesek által – legjobbnak mondott barátjáról.
|
A hagyományos forrás világossá teszi: előfordulhat olyan helyzet, amikor ebek módján, azzal segíthető leginkább a zsidóság sorsa, ha valaki nem szólal meg, és nem mondja el feltétlenül azt, ami a szívét nyomja. Az írás elején idézett talmudi állítás, illetve a kutyákról szóló elbeszélés egyaránt a csendet dicséri, a legfontosabb különbség az, hogy az ebek csak I-steni utasításra hagytak fel az ugatással, míg mi erre parancsot nem kapunk, hanem belátásunkra van bízva, hogy mit, mikor és milyen hangon közlünk, vagy nem közlünk embertársainkkal. Egy édesebb és tartalmasabb évhez elegendő lehet, ha néha feldereng a szolgaságból kivonulókat kísérő lélekmelengető csend. Sáná tová, jó évet mindenkinek!

















A „Hukát” komor és rejtélyes fejezet. Elhangzik benne a vörös tehén hamvának parancsolata, szó esik a szomjas és fáradt nép lázongásáról, és a vízfakasztásról, melynek Mózesre nézve szomorú
Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallhatók olyan hangok, amelyek szerint az izraeli-palesztin megegyezés csak akkor lehetséges, ha a Hamasszal is tárgyalásokat kezdünk. Ilyesmit ma már nemcsak Európában, de az
Bécsbe készülünk Sávuot hosszú hétvégéjén, de nem fűlik hozzá a fogam. Mintha nem esne jól idegen közegben tölteni az ünnepet. Elindulunk, de az autópálya felé menet, rövid vívódás után, végül
Egy súlyos, krónikus betegségben szenvedő 17 éves fiúnak és beteg édesanyjának a sorsát szeretném megosztani Veletek, akik testvérek vagytok a hitben és készek vagytok két ember életben-maradásáért