Forrás: 168 Óra

2008. október 6.

Október 5. Wallenberg-emléknap az USA-ban. A legendás és rejtélyes sorsú svéd diplomata eltűnésének körülményei tisztázatlanok. Bár a nácik fenyegették, mégis a szovjet titkosszolgálat vetette börtönbe.

Az Amerikai Egyesült Államokban tiszteletbeli állampolgárrá avatták, Magyarországon viszont évtizedekig nem állíthattak neki emlékművet, hiába akarta kifejezni háláját a pesti zsidóság. A Wallenberg-szobor történetének Székely Ilona nézett utána.

Wallenberg édesapja tengerésztiszt volt, de mivel közvetlenül fia születése előtt meghalt, Raoult a nagyapja nevelte. A nagyapa vállalkozóként, képviselőként egyaránt sikeres volt, az évek során Svédország japán, kínai majd törökországi nagykövete lett. Raoul amerikai egyetemen szerzi gépészmérnöki diplomáját. Bankhivatalnok lesz. Kereskedőként fiatalon bejárja a világot: Californiába, Mexikóba, Dél-Afrikába, Palesztinába utazik. ’42-ben egy svéd export-import cég képviseletében látogat először Magyarországra.

Harminckét éves, amikor ’44 júliusában különleges szolgálatra jelentkezik a Gyopár utcai palotában. A budapesti svéd királyi követségen megszervezi az embermentő osztályt. Tízezerszám menti az üldözötteket. Hol itt, hol ott bukkan fel hűséges sofőrjével a Hegyeshalom felé vezető úton. Sokakat kiragad a halálmenetből.

Budapesten 1945. január 17-én látták utoljára. Wallenberg Debrecenbe indult, az újonnan alakult magyar kormányhoz. A svéd kifosztott autóját megtalálták a János-kórháznál. Személyével kapcsolatban máig ellentétes hírek keringenek.

A szovjetek egészen ’57-ig tagadták, hogy közük lett volna Wallenberg eltűnéséhez. Akkor azonban a svéd miniszterelnök nyomására Gromiko szovjet külügyminiszter-helyettes hivatalosan közölte: a diplomatát a szovjet titkosszolgálat szállította Moszkvába, ahol is ’47 júliusában szívroham következtében hunyt el.

A halálból menekült pestiek már ’45 után kezdeményezték: emeljen a főváros méltó szobrot a svéd diplomatának. Fischer Annie ez alkalomból külön hangversenyt adott, teljes bevételét a költségek fedezésére ajánlotta. Amikor már összegyűlt egy jelentős összeg, Pátzay Pált bízták meg a szobor elkészítésével. Az anyagiakhoz a főváros vezetése is hozzájárult. A mester már ’45 novemberében megalkotta a emlékszobor kismintáját: izmos férfiakt szorítja a gonosz kígyó nyakát. A bronz kígyóölő ’48-ra készült el teljesen. A kétméteres figura mészkőből faragott talapzatra került, amelyre Wallenberg bronz arcmását helyezték.

A kígyóölő a Szent István parkban várta az 1949. április 9-re tervezett avatóünnepséget. Az avatás előtti hajnalon azonban kivezényelt munkások ledöntötték és magukkal vitték a szobrot. (Az emigrációból hazatért Hatvany Lajos lakásuk teraszáról nézi végig a jelenetet.) Akkor juthatott a szovjet hatóságok fülébe a Wallenberg-emlékmű ügye: haladéktalanul lebontatták.

A sérült kígyóölő a Fővárosi Képtárban tér magához. 1950-ben Pátzay már a Műcsarnokban mutatja be mint antifasiszta bronzszobrot egy képzőművészeti tárlaton. Aztán ugyanez a mű ’53-ban a debreceni Biogal Gyógyszergyár előtt bukkan fel mint a betegségek elleni küzdelem szimbóluma. Ott is marad évtizedekig. A mítosz örök, Wallenberg neve azonban sehol nem szerepel. A kígyóölő átlényegül, szó szerint a Biogal emblémájává válik. Még levélpapíron is használják a figurát.

Érdekesség, hogy az emlékmű másodpéldányát maga Szukarno indonéz elnök veszi meg, amikor a hatvanas évek elején Magyarországra látogat. (Műgyűjtő volt, de vajon sejtett-e valamit a szobor politikai vonatkozásairól?)

Rendelt ugyanilyen kígyóölőt a SOTE is, csak kisebb méretben, ezt ’74-ben a Radiológiai Klinika előtt állították fel.

A svéd embermentőnek továbbra sem volt emlékműve Magyarországon. A rejtélyt és a legendát viszont táplálták azok a hírek, miszerint az orosz fogságból később szabadultak több helyen is látni vélték a diplomatát. Még maga Szolzsenyicin is utalt rá egyik könyvében: „És akkor találkoztam a svéddel.” Ennek hatására világszerte mozgalom indult a kiszabadítására.

1985-ben Nicolas Salgo, az USA magyar származású nagykövete felkereste Varga Imrét, hogy készítene-e egy egész alakos Wallenberg-portrészobrot. A művész vállalta. Ismerte az eredeti mű sorsát is, hiszen Pátzay Pál a főiskolán mestere volt. A svéd állam és a Wallenberg család hatalmas vörösgránit tömböket küldött a szobor architektúrájához. Az Óra és a Diána utca sarkán lévő amerikai tulajdonú telekre, a kerítés mellé állíttatta a nagykövet Varga Imre alkotását – oda nem kellett külön engedély.

A titkos előkészületek híre Kádár János fülébe is eljutott. Az amerikai nagykövet akkor elment hozzá, és közölte: Budapestnek szeretné ajándékozni a szobrot. Egyesek szerint Kádár erre azt mondta: ez kétlépcsős rakéta. Azaz Moszkvát is meg kell kérdeznie. Aztán a legnagyobb meglepetésre hivatalosan is beleegyezését adta. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy a svédek diplomáciai úton üzentek: lemondják Kádár stockholmi útját, ha nem lesz Wallenberg-szobor a magyar fővárosban.

– Ezután Varga Imrével egész Budapestet bejártuk, hogy méltó helyet keressünk az emlékműnek – meséli Zsigmond Attila, a Budapest Galéria főigazgatója, aki egyúttal a köztéri szobrokért is felelt. – A Szent István parkkal kezdtük, ám a régi helyszínt határozottan ellenezték. Szóba került a Margit-sziget csúcsa is, de ez sem tetszett a hivatalnak. Majd váratlanul felhívott Farkasinszky Lajos fővárosi tanácselnök-helyettes, és azt mondta: talált egy remek helyet a Szilágyi Erzsébet fasorban. Aztán csak később tudtam meg, hogy annak idején innen ötven méterre találták meg Wallenberg elhagyott és kirabolt autóját.
A hatóságok kérése az volt: a lehető leggyorsabban készüljenek el az emlékművel. Nehéz volt a félig fagyott, felázott talajon dolgozni, miközben arra is vigyázni kellett, hogy be ne omoljon a betemetett Ördögárok. A munka azért haladt, már ’87-et írtunk.

– Megesett, hogy pénteken fél kettőkor rám telefonáltak, azonnal paravánozzuk körbe az épülés alatt álló Wallenberg-szobrot – folytatja Zsigmond Attila. – Kiderült: a zsidó világkongresszus képviselői Pesten tartózkodtak, és a politika el akarta kerülni, hogy tisztelegjenek az emlékmű előtt. De hát honnan szerezzünk paravánt péntek délután? Végül piros-fehér csíkos jelzőoszlopokkal és vékony léccel kerítettük körbe Wallenberget, ahogy útépítéskor szokás. Teljesítettük is a parancsot, meg nem is. A kongresszus képviselői pedig könnyedén átbújtak a korlát alatt, és elhelyezték hálájuk jeléül a kavicsaikat.
Ahogy közeledett a hivatalos átadás napja, érezni lehetett a feszültséget: senki nem tudta, mi fog történni az emlékmű avatásán. A svéd és az amerikai nagykövet jelenlétére is számítani kellett. Végül politikailag súlytalan személy, Peják Emil, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának titkára tartotta az avatóbeszédet. Mindössze egymondatos hírben tudósítottak az eseményről az újságok. Az átadás óta aztán tiszteletét tette a szobornál mások mellett Margaret Thatcher, George Bush, Mitterrand és a svéd királyi pár is.

Wallenberg kalap nélkül, gyűrött kabátban, kissé bizonytalanul mozdítja bronzkarját. Tekintete megtört, a hős egyben áldozat is. Mögötte két hasadt gránitfal. Ha összeillesztenénk a tömböket, a beléjük vésett aranyvonalból kirajzolódna Pátzay Pál kígyóölőjének teljes kontúrja. Varga Imre nemcsak a svédnek, de az elhurcolt szobornak s egyben mesterének is emléket állított.

Néhány éve mozgalom indult, hogy a Biogal előtti kígyóölő kerüljön vissza eredeti helyére, a Duna mellé, a Szent István parkba. Végül az első Wallenberg-emlékmű pontos másolatát (Marosits István munkája) állították fel az Újlipótvárosban.