Misna magyarul – Skalim 3.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

Rábán Gámliel házának (küldöttei) beléptek a (kincstárba) a magukkal hozott sekellel ujjaik között, és (a persely) felé dobták, illetve behelyezték a perselybe. Az adomány nem volt érvényes, amig nem hangzott el a kérdés, „adjak”? És ők háromszor ismételték: Adjál, adjál, adjál!

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.

A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara. Az első fejezet ide, a második fejezet ide kattintva olvasható.

 

Misna MOED RENDJE

SKÁLIM traktátus (3)

 

3/1

Az év három szakaszában vételeznek a szentély kincstárából,[1] (tizenöt nappal) pészah előtt, (tizenöt nappal) sávuot előtt és (tizenöt nappal) szukot előtt. Ezekre az időszakokra esik az állatok tizedének leadása is – Rabbi Ákiva szavai szerint. Ben Ázáj azt mondta:[2] Ádár hó huszonkilencedikén, Sziván hó elsején és Áv hó huszonkilencedikén. Rabbi Elázár és Rabbi Simon azt állítják: Niszán hó elsején, Sziván hó elsején és Elul hó huszonkilencedikén. Miért mondtak Elul huszonkilencedikét Tisré hónap elseje helyett?[3] Mert az ünnep, és ünnepnapon nem szokás tizedet kivetni. Ezért előre hozták Elul huszonkilencedikére.

 

3/2

A kincstárból való kivétel három perselyben történik, melyek tartalma három szeá. Rájuk (a perselyekre) volt írva: álef, bet, gimel.  Rabbi Ismáel szerint a számozás görögül volt: alfa, beta, gamla. [4] Aki kihozza, nem megy be a kincstárba, úgy, hogy köpeny, vagy cipő vagy szandál lenne rajta, vagy tefilin, vagy amulett, nehogy szegénnyé váljon, mert (a nép azt szokta mondani) hogy szegény ember lesz belőle, mert vétkezett a kincstárban, és nehogy meggazdagodjon, mert (a nép azt is szokta mondani), hogy meggazdagodott a kincstár pénzén. Az embernek ártatlannak kell látszani a nép előtt, miként ártatlan Isten szemében: „és mentek (tiszták) lesztek az Örökkévaló és Izrael részéről” Szám (32, 22) vagy „hogy találj kegyet és kiváló észt Isten és ember szemeiben” (Példabeszédek 3, 4).

 

3/3

Rábán Gámliel házának (küldöttei) beléptek a (kincstárba) a magukkal hozott sekellel ujjaik között[5], és (a persely) felé dobták, illetve behelyezték a perselybe. Az adomány nem volt érvényes, amig nem hangzott el a kérdés, „adjak”? És ők háromszor ismételték: Adjál, adjál, adjál!

 

3/ 4

Megtörtént az első „vételezés” (a perselyből), ezután letakarták bőrtakaróval, majd jött a második, majd azt is letakarták bőrtakaróval, a harmadikat nem takarták le, nehogy elfelejtsék és véletlenül abból vételezzenek, amelyben a frissen adományozott pénz volt. Az első persely Izrael országa adományát tartalmazta, a második az országhoz közel fekvő városok adományát, a harmadik Babilónia, Médea és a távoli országok adományait.

[1] A szentély kincstára, ahova a sekel adományt hozzák, gyűjtik egész évben. Három kosárral (persellyel) kivesznek a kincstárból és ebből fedezik az áldozatok kiadásait.

[2] Ben Ázáj pontosan meghatározza a három időszakaszt.

[3] Tisré Elul után következő hónap.

[4] Gamlát ír gamma helyett, mely a gimelre utal.

[5] Az adományozott sekelt a vételező perselybe dobták, hogy biztosak legyenek benne, hogy ebből a pénzből a közösség áldozati állatát vásárolják majd.

támogatás

Címkék:Misna, Skálim