Misna magyarul – Peá traktátus 6.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

Két szár len sichehá (szándékosan otthagyott termés) , három már nem, két szőlő szem lehullott szőlőnek számít [peret], három már nem…

zkarpattia_07

A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Brachot (Áldások) traktátus fordítása után most a Peá (Szeglet) traktátus fordítását közöljük részletekben. Az első rész a magyarázatokkal itt, a második rész itt, a harmadik rész itt, a negyedik rész itt, az ötödik rész itt olvasható.

Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta Uri Asaf.

 

PEÁ: MISNA 6/1

Bét Sámáj azt mondja, a szegénynek hagyott hefker az hefker.[1] Bét Hillel azt mondja, csak akkor számít hefkernek, ha a gazdagok is vehetnek belőle, mint a Szombatévben.[2]  Ha a mezőn lévő kévék káb[3] mennyiséget képeznek, és egy akad egy elhagyott kéve, mely négy káb, ez Bét Sámáj szerint nem számít sichehának, Bét Hillel szerint igen.

 

PEÁ: MISNA 6/2

Kéve, melyet kőkerítés, vagy kepe mellett, vagy háziállatok vagy szerszámok közelében hagytak, Bét Sámáj szerint nem tekinthető elfelejtett kévének. Bét Hillel azt mondja, hogy igen, ez elfelejtett kéve.

 

PEÁ: MISNA 6/3

A sorok elejénél lévő kéve számít.[4] Ha kiválaszt egy kévét, hogy a városba szállítsa, [Hillel iskolája] egyetért abban, hogy ez a kéve nem számít sichehának.

 

PEÁ: MISNA 6/4

Ezek a kévesorok elejei.[5] Ketten kezdték a sor közepén, az egyik arccal észak felé néz, a másik ellenkező irányba és hagynak maguk előtt és mögött, az előttük hagyott sichehának számít, a mögöttük hagyott nem sichehá. [6] Ha egy ember kezdi a sor elején, aki maga előtt felejt és maga után is hagy. Amit maga előtt hagy, az nem sichehá, ami maga után, az pedig igen. Sichehá, mert ő rá vonatkozik a bál tásuv[7]. Ez a szabály: akire vonatkozik a bál tásuv elve, annak [a kévéje] sichehá, akire nem vonatkozik a bál tásuv, nem sichehá.

 

PEÁ: MISNA 6/5

Két kéve sichehá, de ha három van, [közel egymáshoz] nem sichehá. Két csomó olajbogyó, vagy szentjánoskenyér sichehá, de ha három van,[8] már nem sichehá. Két szár len sichehá, három már nem, két szőlő szem lehullott szőlőnek számít [peret], három már nem peret. Két lehullott kalász [leket], három már nem leket. Ezt állítja Bet Hillel iskolája. Az összes esetre Bet Sámáj azt mondja: Három a szegényé és négy a gazdáé.[9]

 

PEÁ: MISNA 6/6

Ha a kévében, melyet a földön felejtettek, van két vékányi mag,[10] nem számít sichehának; ha két kévényit felejtett a földön, mely együtt két vékányi magot tartalamaz, Rábán Gámliél szerint a gazdát illeti, a bölcsek azt mondják:  A szegényeket illeti. Azt kérdezte Rábán Gámliél: Vajon a kévék növekvő száma erősíti vagy gyengíti a gazda [tulajdoni] jogát? Azt válaszolták: Tulajdonjoga ettől erősödik. [Rábán Gámliél]így válaszolt: Ha a kéve esetében, melyben két vékányi [mag van] és elfelejtették, és nem számít sichehának, két kéve esetében, mely együtt két véka, magától értetődően nem sichehá. Ezt válaszolták neki: Nem, mert ha olyan egyedi kévéről beszélsz, mely több kéve kötege, nem állíthatod, hogy két kis kéve tartalma [nem számít sichehának].[11]

 

PEÁ: MISNA 6/7

Lábon álló gabona , melyről megfeledkeztek, és két véka magot tartalmaz, nem sichehá ; ha nincs benne két vékányi mag, de [jó hozam esetén] ki lehet hozni két vékát, például kis magokat, úgy tekintjük,  mint egy jó árpa termést.

 

PEÁ: MISNA 6/8

Lábon álló gabona „felmenti” a mellette fekvő kévét, vagy a mellette álló [learatatlan] gabonát a sichehá [kötelezettsége] alól. A kéve azonban nem menti fel se a [mellette lévő] lábon álló gabonát, se a másik kévét. Melyik az az a lábon álló gabona, amely felmenti a kévét? Az, amelyik nem sichehá, még akkor is, ha egyetlen kalász.

 

PEÁ: MISNA 6/9

Véka levágott gabona, és véka nem vágott fajta, fán termett termés, vagy fokhagyma, hagyma, nem „összegezhetők” , hogy a két vékányi mennyiség[12] kiadódjon, hanem a szegényeket illeti.  Rabbi Joszi azt mondja: Ha a szegényeknek jár a [peá, peret, leket adománya], nem összegezhető a fenti egy-egy véka, ha pedig nem, összegezhető.

 

PEÁ: MISNA 6/10

Termés, amit takarmánynak szántak, vagy kévekötéshez, vagy a fokhagyma szárak, vagy a fokhagyma és a hagyma csomói, utánuk nem jár sicheha.[13]  A földben fejlődő fajták, mint a kígyógyökér, a fokhagyma és a hagyma, Rabbi Jehuda szerint nem jár utánuk[14] sichehá, de a bölcsek szerint jár.

 

PEÁ: MISNA 6/11

Aki arat és kévét köt éjszaka, vagy a vak ember, a sichehá szabályát betartja. Ha azonban a nagy [kévéket] szándékozik először felszedni, a nagyokra nem érvényes sichehá szabálya. Ha azt mondja: „Abban az esetben aratok, ha összegyűjthetem, amit a földön felejtek”– ebben az esetben a földön felejtett termés után jár a sichehá.[15]

[1] Héb. hevker (hefker)  a földön vagy a fán [többnyire szándékosan] hagyott termés, amelyből bárki vehet magának.

[2] Szombatév, héb. snát smitá; ekkor a föld pihen, és ami magától megterem, abból a gazdag is vehet.

[3] A káb bibliai térfogat egység, 1 káb = 1102 köbcenti.

[4] A sor elején hagyott kéve nem sichehá (szándékosan otthagyott) kéve, hanem a következő (kévekötéshez való) sor kezdetét jelöli.

[5] Az előző misnában említett sorkezdet magyarázata; „sornak” a levágott termés sorát tekintjük, és a betakarítók a misna példájában kévekötők.

[6] Kettőjük közül, aki elől megy, arra számít, hogy az utána jövő majd felemeli a kévét, amit ő a földön hagyott, ezért az első kévéje szándékosan ott hagyott kévének számít.

[7]  Bál tásuv: ne térj vissza,  idézet:  MTörv (24, 19)  „kévét felejtesz a mezőn, ne térj vissza annak felvételére”

[8] Három, vagy annál több kéve nem számít a mezőn felejtettnek.

[9] Az előbbi szabályok szerint három kéve vagy kalász, stb. együtt már nem számít a szegénynek hagyott termésnek, ezt a Sámáj iskolája eggyel megtoldja. Bet Hillel szerint a határ (amelytől a földön hagyott termés nem a szegényeké) három, Bet Sámáj szerint pedig négy.

[10] Véka: a misna héb. szeát említ, mely  96 font (súlymértékben) és 13190 köbcentiméter (térfogat mértékben); a véka leginkább megfelel az ókorban használatos, bibliai szeának.

[11] A vitából kiderül, hogy Rábán Gámliel egy kéve esetében töbszörös kévére gondol, ahol a mag mennyisége feltétlenül meghaladja a két vékát, és így nem számít sichehának, az összehasonlítás alatt álló két kis kéve, külön külön két véka alatti mennyiségű magot tartalmaz, így a két kéve sichehának számít.

[12] Nem „adhatók össze” különböző fajta termések, hogy az így nyert két véka megmaradjon a gazdának.

[13] Az ún. sicheha, a szegények számára a földön „felejtett” termés szabálya főként a gabonára érvényes.

[14] Rabbi Jehuda kivételnek tekinti azokat a növényeket, melyek ehető része a föld felszíne alatt fejlődik. De a szabály a bölcsek szerint van.

[15] Nem fogadkozhat a Tóra szabálya ellen, amely kötelezővé teszi  a sichehát.

Címkék:Misna, Peá

[popup][/popup]