Misna – magyarul 5.

“Ha a király felőled kérdez, [imádság közben] ne válaszolj.”

„A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítására Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Az első részt és a részletesebb magyarázatokat lásd itt, a második részt és az ahhoz tartozó magyarázatokat itt, a harmadik részt itt, a negyedik részt itt.

BRACHOT MISNA 5/ 1

Csak teljes komolysággal szabad imába kezdeni. A régi hászidok[1] egy órát vártak, mielőtt imába kezdtek, hogy szívüket Isten felé kitárják. Ha a király felőled kérdez, [imádság közben] ne válaszolj. Ha kígyó tekeredik a sarkadra, akkor sem szabad félbeszakítani.

 

BRACHOT MISNA 5/ 2

[Isten] esőadó erejét a feltámadás áldásában kell megemlíteni, és esőért az évek áldásában imádkozunk, és a hávdálát[2] attól kérjük, aki „kegyességében értelmet ad nekünk” áldásában.  Rabbi Akiva azt mondja: Ezt külön kell mondani, a negyedik áldásként. Rabbi Eliezer azt mondja: A hála áldásában.[3]

 

BRACHOT MISNA 5/ 3

Ha valaki [ámidá közben] azt mondja, hogy madárfészek fölé terjedjen a könyörületed,[4] vagy a jótettekért áldjuk a te Nevedet, hálával, hálával,[5] azt elhallgattatják. (Ha valaki azt mondja: áldjanak Téged a jók, az hibát követ el). Aki a frigyszekrény előtt ima közben hibázik, valaki más lépjen a helyére, és ha erre kérik, ne utasítsa vissza. Honnan kezdje? Annak az áldásnak az elejéről, melyben tévedett.

 

BRACHOT MISNA 5/ 4

Aki a frigyszekrénynél imádkozik, ne válaszoljon a kohánim áldására[6] ámennel, mert belezavarodhat [a szövegébe]. Ha rajta kívül nincs jelen kohén, ne emelje magasra a kezeit. Ha biztos abban, hogy magasba emelve a kezeit visszatalál az imádsághoz, teheti.

 

BRACHOT MISNA 5/ 5

Aki ima közben hibázik, rossz jel maga számára, de ha előimádkozó,[7] rossz jel a gyülekezet számára, mivel aki az embert képviseli, az akár ő maga.  Ezt mondták Hánina ben Doszá rabbiról: Miközben a betegek felépüléséért imádkozott, így beszélt: Ez élni fog, ez meg fog halni. Azt mondták neki: Honnan tudod? Azt válaszolta: Ha az imádságom szava szabadon jön a számból,[8] tudom, hogy meghallgatásra talál, ha nem, tudom, hogy el lesz utasítva.

Fordította és magyarázatokkal ellátta: Uri Asaf

 

[1] Hászid: istenfélő.

[2] A hávdálá (megkülönböztetés): a szombat és ünnepnap kimenetelét jelöli.

[3] A misna az ámidá (tizennyolc áldás) imádság elemei közül tesz említést; az ámidá három részből áll:  bevezető három áldásból: ávot (atyák), gvurot (Isten hőstettei), kdusát hásem (Isten szentsége), 12 középső áldásból, és a záró hármasból: ávodá (szentélybeli áldozatok), hodáá (hála Isten „jócselekedeteiért”) és sálom (béke) áldása, összesen 19.

[4] Itt a MTörv (22, 7) passzusára utal, mikor valaki madárfészket lel: „bizony bocsásd el az anyát, és a fiakat fogd el magadnak”.

[5] Istent nemcsak a jótettekért kell áldani, és amikor ezt szándékosan hozzáfűzi a 18. áldáshoz, mely úgy kezdődik: modim (hálát adunk), elhallgattatják.

[6] Kohen, t.sz. kohanim, papok, akik megáldják a gyülekezetet, ez az ún. birkát hákohánim.

[7] Előimádkozó héberül: sáliáh cibur: az egész gyülekezet előtt imádkozik, olvas.

[8] Akadozás, hiba nélkül imádkozik.