Szombat előfizetés 2017

JONÁ

Írta: Uri Asaf fordítása - Rovat: Hagyomány

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Régi barátunk és munkatársunk, Uri Asaf, akinek Misna-fordítását hétről hétre közöljük, hirtelen felindulásában (és nagy tudatossággal) lefordította a bibliai Jónás könyvét. Fordítását ezúton nyújtjuk át internetes olvasóinknak. 

8 - Jónás könyve illusztráció 1476-bóll

Jónás könyve illusztráció 1476-ból

I.

Így szólt JHVH Jonához [Jónáshoz], Ámitáj fiához, mondván: (2) Eredj Ninvébe, a nagy városba és hirdesd néki, hogy gonoszságuk [híre] hozzám feljutott. (3) És Joná felkelt, hogy Társisba szökjön JHVH elől. Jáfoba ment, ahol Társisba készülő hajót talált. Bérét megfizette és beszállt, hogy velük menjen Társisba, JHVH elől. (4) JHVH pedig nagy szelet bocsájtott a tengerre, és hatalmas vihar lett a tengeren, és úgy látszott, hogy a hajó összeroppan. (5) A tengerészek megijedtek és mindenki a saját istenéhez könyörgött, és a tengerbe vetették a hajón lévő poggyászt, hogy könnyebb legyen. És Joná meghúzta magát a hajó végében, lefeküdt és álomba merült. (6) Mellé lépett a hajó kapitánya, és szólította: mi van veled, hogy ilyenkor alszol? Kelj fel, és imádkozz az istenedhez, talán az Isten a segítségünkre jön és megmenekülünk. (7) Az emberek egymással tanakodtak és így szóltak: húzzunk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt sújt minket ez a szerencsétlenség. Midőn sorsot vetettek, Joná húzta a rövidebbet. (8) Így szóltak neki, mondd meg nekünk, ki miatt sújt minket ez a szerencsétlenség, mi a mesterséged, honnan jössz, mi a te országod, milyen nép fia vagy? (9) Azt felelte nekik, héber vagyok, JHVH az én uram, az Egek Istene, aki a tengert és a szárazföldet teremtette. (10) Erre az emberek nagyon megijedtek, és azt kérdezték tőle, mit tettél? Mert az emberek tudták, hogy JHVH elől menekül, mivel elárulta nekik. (11) És azt kérdezték tőle, mit tegyünk veled, hogy a tenger haragja elcsituljon? Mert a tenger egyre inkább tombolt. (12) Így felelt nekik, fogjatok meg és vessetek a tengerbe, és a tenger megnyugszik előttetek, mert tudom, hogy én miattam sújt rátok ez a nagy vihar. (13) Ekkor megpróbáltak az emberek a part felé evezni, de nem sikerült nekik, mert a tenger egyre jobban háborgott. (14) Ekkor JHVH-t szólították, mondván: Könyörgünk, Ádonáj, ne kelljen meghalnunk ennek az embernek az élete miatt, ne engedd, hogy ártatlan embert öljünk, mert te vagy JHVH, minden az akaratod szerint történik. (15) És megfogták Jonát, a tengerbe vetették és megszűnt a tenger háborgása. (16) Az embereket elfogta JHVH-tól való nagy félelem, állatokat áldoztak JHVH-nak és fogadalmakat tettek.

II.

JHVH nagy halat küldött, hogy Jonát elnyelje, és Joná három nap és három éjszaka a hal gyomrában volt. (2) És Joná imádkozott a hal gyomrából JHVH-hoz, aki az ő Istene. (3) És így szólt:

Nyomorúságomban Ádonáj-t szólítottam
és válaszolt nekem
a Seol gyomrából kiáltottam
meghallottad a hangom.
(4) És a mélybe vetettél
a tengerek közepébe
és körülvett az áradat
minden hullám és hullámverés rám özönlött.
(5) Azt mondtam [magamban], hogy elmerülök
a szemed elől
és látni se fogom többé
szentséged csarnokát.
(6) A víz teljesen ellepett
a mélység körülvett
a fejemen nádfonat.
(7) A hegyeken túl is elmentem,
a föld reteszei örökre [bezárultak] felettem
és felhoztad a pusztulásból az életem
Uram Istenem.
(8) Ahogy az életem elborult
az Úrra emlékeztem
és imádságom hozzád jutott
a szentséged csarnokába.
(9) A hiábavalósághoz ragaszkodók
jóléte meghátrál
(10) és én a köszönet hangjával
áldozok neked
amit megfogadtam megfizetem
Ádonáj megvált [engem].

(11) És szólt JHVH a halnak, aki Jonát a szárazra kihányta.

III.

És lett az Úr szava másodszor is Jonának, mondván. (2) Eredj Ninvébe, a nagy városba, és hirdesd neki azt, amit én mondok neked. (3) És Joná felkelt, és Ninvébe ment, ahogy az Úr mondta. Ninve Isten nagy városa volt, három napba telt bejárni. (4) Jona elindult a városba, és egy napig ment, és azt hirdette, mondván, még negyven nap, és Ninve elpusztul. (5) És Ninive lakosai hittek az Istenben, és böjtöt hirdettek, és felnőtt és gyermek zsákot öltött magára. (6) Ninve királyát is megfogta a szó, felkelt a trónjáról, levette magáról a palástját, zsákba burkolózott, és a hamura ült. (7) És elhangzott Ninvében a király és nemeseinek felhívása, mondván, az ember és az állat, a marha és a bárány ne érintsenek semmi tisztátalant, ne legeljenek és vizet se igyanak. (8) És zsákba burkolózott az ember és az állat, és nagy hanggal Istenhez könyörögtek, és mindenki megtért a rossz útról, és megbánták gonosztetteiket, melyeket elkövettek. (9) Ki tudja, talán Isten kiengesztelődik és megszűnik a haragja, és nem pusztulunk el? (10) És látta az Isten a cselekedeteiket, ahogy a rossz útról megtérnek, és Isten haragja kiengesztelődött, és nem büntette meg őket, ahogy azt igérte nekik.

IV.

[Ez] Jonának nagyon rosszul esett és harag töltötte el. (2) Az Úrhoz imádkozott mondván, Ó Uram, hát én nem ugyanezt gondoltam otthon, a szülőföldemen? Azért szöktem előled Társisba, mert tudtam, hogy Te megbocsájtó és együttérző Isten vagy, lassú haragú, szeretettel teli, aki nem siet a büntetéssel. (3) És most Uram, vedd el az életem, mert jobb nekem a halál, mint az élet. (4) Így szólt az Úr, vajon okkal haragszol? (5). Ekkor Joná elhagyta a várost, és a várostól délre megállapodott, és készített magának egy sátrat, és annak védelmében ült, és figyelte, mi történik a városban.(6) És küldött az Úr Isten egy ricinusfát, mely Joná fölé tárulkozott, hogy a fejére árnyékot vessen és jót tegyen vele a bánatában, és Joná nagyon megörült a ricinusfának. (7) De másnap, napkelte előtt küldött az Isten egy férget, amely elpusztította a ricinusfát, és az kiszáradt. (8) És amikor felkelt a nap, Isten csendes forró szelet küldött, és a nap Joná fejét sütötte, aki elájult, és a halálért könyörgött, mondván, jobb, ha meghalok, minthogy éljek. (9) Így szólt Isten Jonához, ugye sajnáltad a ricinusfát? Azt mondta, hogy annyira sajnáltam, hogy a halált kívántam. (10) Így szólt az Úr, sajnáltad azt a ricinusfát, amit nem te ültettél, amit nem te gondoztál, mely egy éjszaka született, és egy éjszaka alatt odalett. (11) Hát én ne sajnáljam Ninvét, a nagy várost, melyben több mint százhúszezer ember él, aki a jobbot is alig képes megkülönböztetni a baltól [azonkívül] sok állat.

Uri Asaf fordítása

*

Jónás könyve

8 - Jónás könyve, 14. századi kézirat Bizánc területéről

Jónás könyve, 14. századi bizánci kézirat

A zsidó hagyomány szerint Jom Kipur napján, minden évben egyszer, felolvassák Jónás könyvét a zsinagógában. A történet a legrégebbi példabeszéd a megtérésről, és a bűnbocsánatról. Jónás (Joná) az ún. kispróféták egyike, akit ez a szöveg nem nevez prófétának. A Királyok könyve, II/14. említést tesz egy azonos nevű személyről, Joná ben Ámitájról, aki II. Jeroboám, Izrael királya idejében, prófétáskodott.

Ő (Jeroboám) szerezte vissza az Izráel határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének beszéde szerint, amelyet szólott volt az ő szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által, a ki Gáth-Kéferbõl való volt. Mert megtekintette az Úr az Izráel igen nagy nyomorúságát, hogy a berekesztetett és az elhagyatott is semmi és nincs senki, aki az Izráelt megszabadítaná. És nem mondta azt az Úr, hogy az Izráel nevét eltörli az ég alól; annakokáért megszabadította őket Jeroboám, a Joás fia által. (ld. Károli biblia).

Jónás könyve midrás, és Jób könyvéhez hasonlóan nem alapozható semmiféle történelmi tényekre. Jónás, képzelt személy, akinek nevét a midrás a Királyok könyvéből kölcsönzte. Jónás könyve a bibliai kánon kései írásai közül való, és feltehetően a hellénizmus korában keletkezett. A könyvben szereplő Ninive (Ninve), Isten nagy városa képzeletbeli nagyváros. Ekkor talán már nem is állt. Ha igen, nem valószínű, hogy királya, nemesei és polgárai, a JHVH hívői voltak, miként erről a történet beszámol. Jónás könyve a könyörületes Istenről, a hit erejéről, és a féltékeny Jónásról szól. A város uralkodója, és minden alattvalója, (akikről azt sem tudjuk, hogy zsidók vagy prozeliták) közös akarattal megbánják vétkeiket. Ezt azzal a böjt és az önsanyargatás gesztusával fejezik ki, ahogy a törvény a gyász idejére előírja, pl. Jeruzsálem pusztulásának emléknapján, Áv hónap kilencedikén. Jónás könyvéből azonban nem derül ki, hogy ez az év melyik napján történik.

Mi a niniveiek vétke, miért vonakodik Jónás a küldetéstől? Talán az zavarja, hogy arra nem érdemes emberek kegyelmet kaphatnak az Örökkévalótól? Vagy attól fél, hogy hamis prófétának bizonyul? A könyv negyedik részében választ kapunk.

A hal gyomra a Seol, a héber Hádesz. Mikor Jónás ide kerül, megretten, hogy nem láthatja többé JHVH szent helyét, a Jeruzsálemi Szentélyt, és Istenhez imádkozik. A midrás szerint a hal gyomra „imaház”, melynek ablaka a hal két szeme. Jónás imája, ebben a Seol-beli „imaházban” csendül fel.

Uri Asaf

Címkék:2015-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A németek többsége szerint az iszlám nem tartozik hozzá országukhoz

A német lakosság többsége nem ért egyet azzal az állítással, hogy az iszlám Németországhoz tartozik - mutatta ki egy csütörtökön...

„Nem vettem le a nyakamról a Dávid-csillagot”

Mogyorós Judittal beszélget Várnai Pál

Close