Szombat előfizetés 2017

„Ha elveszek, hát vesszek el!”

Írta: Balázs Gábor - Rovat: Hagyomány

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Eszter könyvének erotikus magyarázatai a rabbinikus hagyományban

A héber Szentírás legtöbb könyvéről könnyű megérteni, hogy miért találtattak alkalmasnak arra, hogy Izrael népének fiai „isteni üzenetként” adják tovább őket nemzedékről nemzedékre. Van azonban legalább három olyan könyve a Tánákhnak, amelyek olvasásakor joggal vethető fel a kérdés: vajon milyen megfontolás vezette a kanonizálást végző bölcseket, amikor eldöntötték, hogy ezek az alkotások is bekerüljenek a szent iratok közé?

Ezt a döntést még érdekesebbé és fontosabbá teszi, hogy mindhárom „problémásnak” tartható könyv az éves liturgiában az ünnepek alkalmával olvasott öt tekercs (chámés megilot) közé tartozik. E könyvek szentnek minősítése érthetetlen a Szóbeli Tan bölcseinek értelmezése nélkül. Ha a Misna korában élő rabbik nem döntöttek volna úgy, hogy a Sir hásirim (Énekek éneke) valójában Isten és Izrael kapcsolatát leíró allegória, akkor nehéz lenne másnak, mint ókori erotikus költeménynek látni.[1] Az egész Biblia talán legfilozofikusabb műve, a Kohelet (Prédikátor könyve) a bölcsek útmutatása nélkül egyike lenne a sztoicizmus szellemében írott filozófiai költeményeknek, amelyek üzenetei nem feltétlenül egyeztethetőek össze a héber Szentírás szellemiségével.[2]

book of estherEszter könyve olvastán szintén joggal vethető fel a kérdés: miért döntöttek a bölcsek e könyv kanonizálása mellett? Eszter könyvében nem szerepel Isten neve, nincs benne szó a Tóra parancsolatairól, egy zsidó férfi egy nem-zsidó uralkodó háremébe engedi a nevelt lányát, ráadásul arra utasítja, hogy titkolja el zsidóságát. Azt is nehéz elképzelni, hogy Eszter, származása felfedése után, a perzsa király udvarában meg tudná tartani a tórai előírásokat. Sorolhatnánk még a vallási és etikai kérdések tömegét felvető részeket a történetben, mely inkább tűnik udvari cselszövések krónikájának, mintsem a lelki, szellemi és vallási okulásra szolgáló Szentírás részének.

A rabbinikus szövegek egy része is elismeri a könyv problémás mivoltát. A Jeruzsálemi Talmud Megilá traktátusában (1:5) idézett Bölcsek egyrészt úgy vélik, hogy a könyv fokozza a zsidógyűlöletet, ezért jobb lenne kihagyni a kánonból, másrészt pedig mivel purim nem szerepel a Tórában, ezért vonakodnak az erre a napra vonatkozó szabályokat kötelezővé tenni minden zsidó számára. Végül isteni közbeavatkozás szükségeltetik purim elfogadásához: „egészen addig vitatkoztak erről, amíg Isten felnyitotta a szemüket és meglátták, hogy már a Tórában, a Próféták könyveiben és a Szent Iratok között volt erre utalás.”

Eszter könyvének egyik legnehezebben érthető része a zsidó jog által szigorúan szabályozott szexualitás területéhez kapcsolódik: egy zsidó nő egy nem-zsidó uralkodó feleségévé lesz és mindezt pozitív színben tünteti fel a történet. A rabbinikus értelmezések ráadásul időnként nemhogy csökkentenék, hanem még fokozzák is a tiltott erotika felvetette zsidó jogi problémákat. Az alábbiakban következő forrásoknak három közös nevezője van: az erotikus elem; a női szereplők aktívan alakítják a történetet, és nem csak passzívan, a háttérben vannak jelen; a rabbinikus magyarázatok inkább fokozzák, semmint csökkentik a szöveg problematikusságát.

  1. téma: Az Áchásvéros-Vásti konfliktus erotikus aspektusának értelmezése

Eszter könyvének első fejezete leírja, hogy Áchásvéros, a viszonylag új uralkodó hat hónapig tartó lakomát rendez birodalma minden polgára számára, majd a nagy mulatság végén a király a hatalmi elit szűkebb körét egy „after-partyra” látja vendégül. A következő események ekkor történnek meg:

„A hetedik napon a királynak jó kedve támadt a bortól, és megparancsolta […] hét eunuchjának […], hogy hozzák Vásti királynét koronával a fején a király elé, megmutatva a szépségét a népeknek és a vezetőknek, hiszen szép volt. De a királynő, Vásti nem volt hajlandó eljönni a királynak az eunuchokkal küldött parancsára.” (Eszter 1:10-12)

Míg a bibliai történetből nem derül ki, hogy pontosan miért nem engedelmeskedett a királyné a parancsnak, a rabbinikus magyarázat érdekes és váratlan kiegészítéssel látja el az eredeti szöveget:

Eszter rábá 3:13,14

Rabbi Ájbo azt mondta: Izrael dicséretére szolgáljon ez a vers! Amikor Izrael [népe] eszik, iszik és vígad, áldják, dicsérik és magasztalják a Szentet – áldott legyen –, viszont amikor a világ népei esznek és isznak, olyankor hiábavalóságokkal foglalkoznak. Van, aki azt mondja: „A méd nők a legszebbek!” És van, aki azt: „A perzsa nők a legszebbek.” Az az ostoba[3] azt mondta nekik: „Az edény[4], amit az az ember[5] használ, se nem méd, se nem perzsa, hanem káldeus. Akarjátok e látni?” Azt felelték: „Igen, de legyen meztelen!” Azt mondta: „Jöjjön meztelenül!”

R. Pinchász és R. Chámá bár Gurjá Ráv nevében azt mondta: Azt kérte hadd lépjen be ágyékkötőben, mint egy prostituált, de ezt sem engedték, mert azt mondta, meztelenül jöjjön. […]

Vásti szívhez szóló szavakat üzent neki: „Ha szépnek találnak, kedvet kapnak rám, és téged meg akarnak majd ölni, hogy megkaphassanak. Ha csúfnak találnak, te is megundorodsz tőlem.” Hiába beszélt utalásokban, vagy akár nyílt szemrehányással, [Áchásvéros] nem hallgatott rá.

A Bölcsek kiegészítése első olvasatra igen távolinak tűnik a szöveg szószerinti jelentésétől (ami nem ritka jelenség a rabbinikus szövegeknél), de ezzel együtt nem nehéz felfedezni a kapcsolatot az eredeti szöveg és az interpretáció között. A részeg Áchásvéros szándéka világos a bibliai szövegből is: miután már megmutatta palotája féltett kincseit, dicsekedni akart legszebb kincsével: a feleségével is. Vásti szépsége egyértelmű a szövegből, és mivel az egyetlen említésre kerülő ruhadarabja a koronája – és a szöveg írhatta volna azt is, hogy teljes királynői pompájában jelenjen meg –, ezért a Bölcsek úgy értelmezték az olvasottakat, hogy Áchásvéros parancsa szerint Vásti egyetlen ruhadarabja, amit megjelenésekor viselhetett, a koronája volt. Tűnjön számunkra bármily hihetetlennek és távolinak a valóságtól ez a parancs, még e midrás keletkezésénél jóval később, a keresztény középkorban is elképzelhető volt ez a szituáció. Úgy tűnik, a lovagkirályok (köztük maga Arthur király is) szokásaitól nem volt idegen, hogy a pünkösdi lakoma fénypontjaként megmutassák hűbéreseiknek feleségüket a maga természetes szépségében.[6]

Eszter könyvében tehát a bonyodalom azzal indult, hogy a királyné vesztét okozta ellenszegülése a király, erotikus feszültségtől feltehetően nem mentes parancsának.

  1. téma: Eszter a palotába kerül és meghódítja Áchásvérost

Miután Áchásvéros haragja csillapodott, elkezdte Vásti hiányát érezni.

Eszter 2:2-5

„A király szolgálatára álló ifjak ezt mondták: Keresni kell a királynak szép termetű szűz leányokat. Nevezzen ki a király megbízottakat birodalma minden tartományában, hogy gyűjtsenek össze minden szép termetű szűz leányt Susán várába, az asszonyok palotájába. Bízzák rá őket Hégajra, a király háremőrére, a nők őrizőjére, és adjanak nekik szépítőszereket. Az a leány legyen Vásti helyett a királyné, akit a király a legszebbnek talál. Tetszett ez a beszéd a királynak, és aszerint járt el.”

Eszter könyve nem jelzi, hogy Mordekháj bármi ellenállást tanúsított volna a király parancsával szemben.[7] Esztert arra utasította, hogy a palotába kerülvén ne fedje fel zsidóságát. A bibliai szövegből nem derül ki pontosan, hogy Eszter mivel nyerte meg előbb az udvari emberek, majd maga Áchásvéros szívét, de végül a király őt választotta feleségéül. A Talmud ismét sokak számára talán meglepő – sőt megbotránkoztató nyíltsággal – taglalja, hogy Eszter hogyan vetette be női csáberejét és erotikus technikáját annak érdekében, hogy ő legyen Áchásvéros választottja:

Babilóniai Talmud, Megilá 13a

„A király megszerette Esztert jobban az összes nőnél, és jobban megnyerte a kegyét és a tetszését minden szűznél” (Eszter 2:17)

Ráv azt mondta: Amikor Áchásvéros egy szűz ízére vágyott, azt ízlelte, amikor egy nem-szűz nő ízére vágyott, azt ízlelte.

Bár a korábban idézett részben (Eszter 2:2-3) azt olvashattuk, hogy csak szüzeket vitettek a palotába, azonban ebből a 17. versből mégis úgy tűnik, hogy Áchásvéros egyaránt válogatott szüzek és szexuális tapasztalattal már rendelkező nők közül. A rabbinikus értelmezés szerint Eszter azért lett a megfelelő nő Áchásvéros számára, mert intim együttléteik során képes volt eltérő jellegű erotikus örömökben részesíteni az uralkodót, Eszter sikerének magyarázata tehát szexuális sokoldalúságában rejlett. Ha pedig ez a leírás nem lett volna elég plasztikus, akkor egy másik szöveg még részletesebben – és vallásos prüdériával semmiképpen nem vádolható módon – kifejti Eszter anatómiai adottságait:

Babilóniai Talmud, Yomá 29a

Miért hasonlították Esztert az őzhöz? Olyan volt, mint az őz, akinek szűk a méhe, és ezért az ugyanannyira kívánatos a társa számára minden órában, mint az első órában volt. Hasonlóképpen: Eszter minden órában oly kívánatos volt Áchásvéros számára, mint az első órában.

  1. téma: Eszter – Mordekháj – Áchásvéros: édeshármas[8]

Eszter könyve (2:5-7) viszonylag egyértelműen leírja az Eszter és Mordekháj közötti családi kapcsolatot:

„Volt Susán várában egy Mordekháj nevű zsidó […] Ő nevelte Hádászát, azaz Esztert, nagybátyja leányát, mert nem volt neki sem apja, sem anyja. A leánynak termete is, arca is szép volt, apja és anyja halálakor, Mordekháj a leányává fogadta.”

Az elfogadott magyar fordítások teljesen egyértelműnek tűnnek, és semmi sem utal arra, hogy a szövegben lenne bármilyen rejtett üzenet. Éppen ezért hat teljes meglepetésként az egyik igen elterjedtté vált rabbinikus kommentár:

Babilóniai Talmud, Megilá 13a:

Rabbi Méir nevében tanították: Ne úgy olvasd, hogy a lányának (לבת – levát), hanem úgy, hogy a feleségének (לבית – levájit).

A kommentár megértését nagyban segíti, az Eszter könyvéből idézett rész a héber szöveg szerkezetéhez jobban ragaszkodó – noha magyarul kicsit megbicsakló – fordítás:

A leánynak termete is, arca is szép volt, apja és anyja halálakor, Mordekháj leányául (לבת – levát) vette (לקחה – lekácháh) őt magának (לו – lo).

E kommentár[9] egy szójátékon alapul. A héber lány (bát) szó csak a bibliai írásmódban gyakran elhagyott „jod” (י) betűben különbözik a ház (bájit) szótól, ami viszont jelent feleséget is.[10] Ezen kívül alátámaszthatja még ezt az értelmezést az, hogy a mondatban irrelevánsnak tűnik Eszter külsejének részletes leírása, amennyiben csak egy örökbefogadási történetet olvasunk. Ám ha egyben házasságról is szó van, akkor érthető, hogy miért volt fontos hangsúlyozni Eszter szépségét. Redundánsnak tűnik az is, hogy miután a szöveg közli, hogy Mordekháj nevelte Esztert, még azt is leszögezi, hogy lányának fogadta. Végül a héber venni (לקח – lákách) ige használata szintén utalhat a házasságkötésre.[11] Ezzel együtt világos, hogy nem lett volna szükségszerű így értelmezni a bibliai szöveget, sőt ez az értelmezés a zsidó jog szempontjából további bonyodalmakat teremt. Egy férjes asszonyra sokkal szigorúbb szexuális tilalmak vonatkoznak, mint egy egyedülálló nőre. Amennyiben egy férjes asszony szabad akaratából nemi kapcsolatot létesít a férjén kívül bármilyen más férfival, akkor házasságtörést követ el, és ez a hálákhá szerinti egyik legsúlyosabb szexuális vétség (amely elvileg akár halálbüntetést is vonhat maga után). Egy hajadon szexuális kapcsolata csak sokkal kevésbé súlyos bűnnek számító „szexuális helytelenkedés”. Így a hálákhá szempontjából sokkal kisebb problémát jelentene, ha minden rabbinikus magyarázat egyetértene abban, hogy Eszter hajadonként került Áchásvéros háremébe.

Az alábbi vershez fűzött magyarázatokban folytatódik a meglepő értelmezések sora.

Eszter 2:20

„Eszter ugyanúgy követte Mordekháj utasításait, mint abban az időben, amikor még a gyámja volt.” (Eszter 2:20)

Babilóniai Talmud, Megilá 13b

„Eszter ugyanúgy követte Mordekháj utasításait” – Rabbi Jirmijá azt mondta: a menstruációs vérét megmutatta a bölcseknek.[12]

„mint abban az időben, amikor még a gyámja volt” – Rábá bár Limá Ráv nevében mondta: Miután felkelt Áchásvéros öléből, alámerült a rituális fürdőben, majd Mordekháj ölébe ült.

Ez a kommentár tehát nemcsak azt a nehezen elképzelhető állítást teszi, hogy Eszternek valamilyen módom lehetősége volt a hálákhá szexuális törvényeinek megtartására törekedni Áchásvéros háremében, hanem még arról is megpróbálja meggyőzni az olvasót, hogy Eszter és Mordekháj továbbra is fenntartották házastársi viszonyukat. Igaz, hogy a zsidó jog szempontjából egy férjes asszony, aki nemi erőszak áldozata lett (például kényszerházasságban él egy nem-zsidóval) továbbra is létesíthet nemi kapcsolatot a férjével. Ám a gyakorlati megvalósíthatóság nehézségein túl a két férfival párhuzamosan nemi életet élő Eszter képe mind a zsidó jog, mind a hagyományos zsidó szexuális etika szempontjából igencsak nehezen értelmezhető. Sokkal könnyebb elképzelni azt, hogy Eszter és Mordekháj felfüggesztik házastársi kapcsolatukat, és reménykednek Eszter szabadulásában, mint azt a helyzetet, amit Rává bár Limá kommentárja teremt, így ez az interpretáció egészen egyedülállónak és megmagyarázhatatlannak tarható.

Minden atipikussága ellenére sem lehet az előző kommentárt példátlannak minősíteni, hiszen legalább még egy olyan rabbinikus textust találhatunk, amely szerint szintén elképzelhető, hogy Eszter és Mordekháj – feltételezett – házassága nem ért véget automatikusan azzal, hogy Eszter Áchásvéros feleségévé lett. Miután Hámán mesterkedéseinek következtében Áchásvéros engedélyezte a zsidók kiirtását, Mordekháj azt követelte Esztertől, hogy járuljon hívatlanul[13] Áchásvéros elé, és könyörögjön a zsidók megmentéséért. Eszter némi tiltakozás után beleegyezett, és azt kérte Mordekhájtól és a többi zsidótól, hogy böjtöljenek küldetése sikere érdekében.[14] Szavait a következőkkel zárta:

Eszter 4:16

„Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Susánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el!”

Babilóniai Talmud, Megilá 15a

Ráv Ábá azt mondta: „a törvény ellenére is” – eddig minden nap nemi erőszaknak számított, mostantól beleegyezésnek számít.

„ha elveszek, hát vesszek el” – hasonlóan ahhoz, hogy elvesztem apám házából, most elveszek a te [t.i. Mordekháj] házadból is.

Ez az Eszter helyzetével mélységesen empatizáló kommentár két rendkívül érdekes megoldást is alkalmaz. Ráv Ábá szerint Eszter „a törvény ellenére is” kifejezést használva nem a király parancsáról beszél (mely megtiltja az uralkodó előtti hívatlan megjelenést), hanem a zsidó törvényről, a hálákháról, amely innentől kezdve úgy tekinti őt, mint aki beleegyezett egy másik férfival való nemi kapcsolatba. Mivel a beleegyezés után Eszter házasságtörő nőnek fog számítani, ezzel elvesztette annak lehetőségét, hogy valaha is feleségként visszatérhessen Mordekhájhoz. Így az igazi veszteség, melyről a „ha elveszek, hát vesszek el” kifejezés szól, nem az Eszter által vállalt életveszélyről szól, hanem arról, ami Ráv Ábá szerint még a halálnál is rosszabb: Eszter elvesztette annak lehetőségét, hogy visszatérjen zsidó férjéhez.

Nehéz megérteni, mi oka lehetett annak, hogy a Talmud bölcsei fontosnak érezték, hogy Esztert Mordekháj „feleségévé tegyék”, és ezzel az olvasatukkal rendkívüli jogi nehézségeket teremtsenek. Talán magyarázata lehet, hogy hangsúlyozni akarták: egy férjes asszony, aki nemi erőszak áldozata lett, változatlanul megmaradt zsidó férje feleségének és férje köteles őt továbbá is feleségeként kezelni. Valamennyi férji kötelesség érvényes a nemi erőszak után, és a férj még akkor is köteles kiváltani feleségét a fogságból (majd utána folytatni vele a teljes házas életet), ha a feleség hosszú ideig kényszerházasságban élt egy másik férfival. Amennyiben ezt az általános ókori patriarchális társadalmi berendezkedéshez képest igencsak nőbarátnak és „progresszívnek” számító értelmezést fogadjuk el, akkor ezzel, ha az eredeti bibliai szöveg felvetette problémákat nem is oldjuk meg, de legalább azt megérthetjük, hogy milyen magasabb erkölcsi megfontolás vezette Bölcseinket akkor, amikor látszólag csak tovább bonyolították magyarázataikkal az Eszter könyvében leírt amúgy sem egyszerű helyzetet.

 

Jegyzetek

[1] A Misna Jádájim című traktátusa (3:5) tartalmaz egy vitát a Szentírás egyes könyveinek kanonizálásáról. Ebben a vitában az egyik legnagyobb tekintélyű bölcs, Rabbi Ákivá olyan messze megy, hogy azt állítja: „Nincs a világon még egy olyan nap, amely annyit érne, mint az, amikor az Énekek Énekét Izraelnek adták! A Szentírás minden könyve szent, de az Énekek Éneke a szentek szentje.” A kritikus olvasóban persze a könyv e vehemens védelme csak tovább táplálja a gyanút, hogy a kanonizálás ellen egy vagy több nem elhanyagolható fontosságú bölcs tiltakozott.

[2] A Babilóniai Talmud Sábát traktátusában (30b) is beszámolnak a Kohelet kanonizálásáról szóló vitáról: „A Bölcsek el akarták ásni a Kohelet könyvét, mert az önellentmondásokat tartalmaz. Miért nem ásták el? Mert az eleje és a vége a Tóra tanítását tartalmazza.” Ebből a forrásból egyértelműnek tűnik, hogy a Bölcsek egy része úgy vélte, hogy a Kohelet könyvében eretnek nézetek is szóhoz jutnak.

[3] Értsd: Áchásvéros.

[4] Értsd: Vásti.

[5] Áchásvéros saját magáról beszél harmadik személyben.

[6] Lásd: Georges Duby: A nő a középkorban, Corvina Kiadó, Budapest, 2000, 300. o.

[7] Mordekháj ellenállásának látszólagos hiánya a Bölcseknek is szemet szúrt. A nagy középkori kommentátor, Rási (Slomo Jicháki, 1040-1105) azzal magyarázza, Mordekháj beleegyezését, hogy prófétai látomás segítségével tudta, hogy Eszter fogja megmenteni Izrael egész népét. Egy midrás (Ágádát Eszter, Eszter 2:8-hoz) szerint pedig elrejtette Esztert, és csak akarata ellenére tudták elvinni. A legradikálisabb álláspontot a nem –zsidókhoz gyakran rendkívül ellenségesen viszonyuló és a zsidók és nem-zsidók közti szexuális kapcsolatot vehemensen ellenző Zohár (Ki técé 276a) könyvében találjuk, mely szerint valójában Áchásvéros egy Eszter helyére küldött démonnal közösült.

[8] Eszter, Mordekháj és Áchásvéros kapcsolatának magyarázatához lásd az alábbi részletes elemzést: Walfish, Barry Dov: „Kosher Adultery? The Mordecai-Esther-Ahasueros Triangle in Midrash and Exegesis”, Prooftexts 22/3, 2002, 305-333. o. (A továbbiakban: Walfish)

[9] Noha ez az értelmezés csak a rabbinikus szövegek közül csak a Babilóniai Talmudban (illetve az ahhoz kapcsolódó írásokban) található meg, de már az i.e. 3. század környékére datált Septuagintában (a Tánákh görög fordítása) feleség szerepel lány helyett, így valószínűleg ősi értelmezési hagyományról lehet szó. Lásd: Walfish 308. o.

[10] Lásd pl: Misna, Jomá 1:1 kommentárja a Vájikrá (Leviticus) 16:6-hoz.

[11] Az ige ilyen használatára számos bibliai példa van: Berésit (Genezis) 25:20, Semot (Exodus) 6:25, illetve további példákért és megerősítésért lásd Walfish 325. o. 13. jegyzetét.

[12] Ha a rituális tisztaság kérdésével kapcsolatban kétely vetődik fel, akkor rabbinikus szakértő véleményét kell kikérni a vérzés jellegévet kapcsolatban.

[13] Még a királyné is életveszélyt vállalt, ha hívatlanul jelent meg a király előtt. Lásd: Eszter 4:11.

[14] Eszter könyvének egyik legkomolyabb teológiai kihívását jelenti, hogy Isten nevét és a Hozzá való imát a bibliai szöveg még ehelyütt sem említi, noha ebben a kontextusban magától értetődő lenne, és olyan mintha Istent direkt „kiszerkesztették” volna a szövegből.

Címkék:2015-03

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Van szefárd felmenője? Akkor Ön spanyol állampolgár lehet!

Spanyolországban elfogadták a szefárd zsidók visszatérési jogáról szóló törvényt. A spanyol alsóház véglegesen jóváhagyta a szefárd zsidók leszármazottainak állampolgársághoz juthatását...

Legyen-­e szobra Hóman Bálintnak Székesfehérváron?

Legyen­-e szobra Hóman Bálint egykori közoktatási miniszternek Fehérváron? Erről is szólt a vita a fehérvári közgyűlésben, ahol az átépített Várkörúttal...

Close