Az utolsó stibl feltámadása

Írta: Gadó János - Rovat: Hagyomány, Történelem

A Teleki téren és környékén a háború előtt legalább ötven kisebb nagyobb stibl működött: ez a jiddis szó, „szobácska”, imádkozásra szolgáló helyiséget jelöl.

A gyakorlatban ezek kisebb-nagyobb lakások voltak, amit a közösség tagjai kibéreltek. Volt, amiben rendszeresen tartottak istentiszteletet, másokat csak nagyünnepekre vettek igénybe. Ezt nevezték pótimaháznak.

Az ötvenből mára egyetlen egy maradt, a Teleki tér 22 alatti stibl, amit hajdan a csortkovi haszid irányzathoz tartozó hívek alapítottak. Rítusa miatt szefárd imaháznak is nevezik.

6 - A zsinagóga törzsközönsége mulat fotó Mayer András

A megmaradt zsinagóga törzsközönsége mulat (fotó Mayer András)

A háború előtt olyan zsidó infrastruktúra volt itt – imaházak, kóser boltok és kávézók – amilyet ma New York Crown Heights nevű negyedében, a lubavicsi mozgalom világközpontjának színhelyén láthatunk. Ezt Mayer Gábor meséli, a Teleki zsinagóga régi-új közösségének egyik spiritus rectora, aki testvérével, Andrással együtt Amerikában is járt, kapcsolatokat, támogatást keresve. Egyebek közt egy filmet is készítettek a Teleki tér zsidóságáról, amely a köztudatban jóval kevésbé ismert, mint a Dob utca, Király utca környéke.

Holott a Teleki téri zsidóság önálló arculattal bírt: „Nem volt neológ és nem volt ortodox – Teleki téri volt” – mesélte utolsó interjújában Raj Tamás, aki 1985-től a környékbeli Nagy Fuvaros utcai zsinagóga rabbija volt. Utóbbi volt az egyetlen „nagy” zsinagóga a környéken. Raj Tamás ezt megelőzően 16 évig a stiblben imádkozott, Tórát olvasott, de a rá kimondott állami tilalmat csak 1986-ban oldották fel: ekkor alkalmazta őt újra hivatalosan a hitközség.

110_IMG_2710a_S_S

Gyertyagyújtás a mostani közösségben

A háború után még jó néhány stibl működött a tájon, amelyek aztán sorra megszűntek. Az utolsó, a Dobozi utca 7-9. szám alatt 1971-ben szüntette be működését. A maradék hívek a Teleki tér 22.-ben imádkoztak tovább, ez maradt az utolsó bástya – s így van ez a mai napig.

Horovitz László talán az utolsó, aki még echte Teleki téri hagyománytartó családban nőtt fel, gyerekkorában is sapkát és ciceszt hordott, jesivába járt (az állami általános iskola mellett) és máig folytatja ezeket a hagyományokat, amiket a régi-új gyülekezet többi tagja igyekszik elsajátítani.

A70-es években egy idősebb testvérpár elszántsága tartotta életben ezt az utolsó stiblt: Glaser Jakab és Norbert gondoskodtak a péntek esti és szombat reggeli minjenről. A 80-as évek végére már csak a szombat délelőtt maradt meg. 1989 után

a haldoklásnak hirtelen vége szakadt.

Ekkoriban csatlakozott a közösséghez Kőbányai János író, aki évekig erősítette a csapatot. Vele érkeztek a Mayer fiúk. Akik mindenek előtt Glaser Jakab (ismertebb nevén Juci bácsi) elbeszéléseiből merítettek inspirációt. A 2006-ban, 95 éves korában elhunyt férfi a háború előtti Teleki tér valóságos enciklopédiája volt, s a vele készült beszélgetésekben ezt a múltat igyekeztek megmenteni az enyészettől. Talán ez inspirálta az ide járó fiatalokat, hogy az idősebb nemzedék más tagjainak emlékeit is összegyűjtsék, és kiegészítsék ezt levéltári és sajtókutatásokkal. Ily módon egy mára szinte teljesen elsüllyedt szubkultúrának komoly forrásanyaga gyűlt össze, amelyet konferencián, tanulmánykötetben és filmen is igyekeznek áthagyományozni az utókorra.

A kis stiblekben általában nem volt rabbi: a hagyományokban felnőtt híveknek az imádkozáshoz nem is volt erre szükségük. De az idők változnak: a minden formális vonást nélkülöző közösségben Shalom Hurwitz (Chabad) – másokhoz hasonlóan – önkéntesen látja el a feladatát. Hivatalosan hitközségi elnök sincs, és noha forma szerint a Dob utcai ortodoxiához tartoznak, a kapcsolat kimerül abban, hogy a központ kifizeti a gáz- és villanyszámlát. A sabati ebédekhez és a többi programhoz maguk teremtik elő a fedezetet. A részleges felújításhoz, melynek során a korábbi női részt közösségi helyiséggé alakították át, a gyülekezet javarészt szintén maga teremtette elő a pénzt.

Purim_2011_S

Purim

Így az eredetileg csak imádkozásra szolgáló stibl élete, az új idők elvárása szerint, erősen megváltozott: ma a társadalmi élet központja, ahol

a családok is összejönnek.

Mindennek szervezésében a nőegylet jár az élen.

Shalom Hurwitz tíz évvel ezelőtt – más chabadnyikokhoz hasonlóan – nagyünnepi előimádkozónak jött (Horovitzot ekkor Nagykőrösre hívták), de jól szót tudott érteni a helyi hagyományokat tudatosan ápoló Teleki tériekkel, így itt maradt. 2006-ban, Glaser Jakab halála után, amikor felmerült a kérdés: lenni vagy nem lenni – ő is aktívan kivette részét a megújulásban. A felesége nekiállt szombati sóletet és salátát készített, ő pedig szombat délelőtt tanított. A szombati közös étkezés már új hagyomány.

A sóletet ma már többen főzik, mivel a sabati ebédnek 30-40 résztvevője is van. Legutóbb, Ros Hasana ünnepén már száz fő gyűlt össze, s ennyi ember a kis stiblbe nem fér be. Így a stiblt rejtő bérház udvarán felállítottak egy sátrat, ami a lakókat némileg meghökkentette. A Szimhat Tóra napján tartott körmenet, ének és ujjongás pedig még zajosabb, ezt már többen rossz néven vették. Meg kellett magyarázni, mindez mivégre, hiszen ma már nem úgy van, mint Glaser Jakab fiatal korában, amikor még a lakók többsége az ünnepeket jól ismerő zsidó volt.

pálinkafőzés1_S

Pálinkát is főznek. Mayer András és Shalom Hurwitz rabbi (fotó: Hélene Bienvenue)

Dacára a létszámbeli gyarapodásnak, csak szombat délelőtt imádkoznak. Shalom Hurwitz szerint talán azért nincs közös szombatfogadás, mert ez új feladat, egész embert igényel, s még nem akadt vállalkozó, aki ennek nekivágjon. A rabbi úgy véli, a közösség elsődleges mozgató szelleme nem a vallásos buzgalom, hanem a hagyomány és az

identitás kulturális alapon

történő ápolása. Ezt tanúsítja a valóban aktív tudományos-kulturális tevékenység: kutatás, konferencia, tanulmánykötet, filmkészítés.

A gyülekezetnek nyolc tórája van, de ebből hat erősen elhasznált, sérült, csak kettő a kóser. Budapesten mindenütt ez a helyzet: nincs hiány tórából. 1944 és 1989 között számtalan gyülekezet kimúlt, a tóra megmaradt, és jó esetben átvitték egy továbbélő közösségbe.

6 - Öltöztetés fotó Mayer andrás

Tórafelújítás (fotó: Mayer András)

A kihalás szélére jutó, de aztán főnixként feltámadó gyülekezet talált egy hasonló sorsú közösséget. Mayer Gábor véletlenek sora folytán jutott el Detroitba, a hajdan dübörgő amerikai autóipar fellegvárába. Amikor itt az ágazat válságba került, a termelő üzemek leálltak, az emberek elköltöztek és Detroit jelentős része szabályszerű kísértetvárossá vált. Mindenekelőtt a belváros, ahol emiatt egy kisebb zsidó gyülekezet került a kihalás szélére. Ám ők is sikeresen újjászervezték magukat, csakúgy, mint a Teleki tériek.

Mayer Gábor most ilyen sorsú zsidó közösségekből szeretne hálózatot szervezni. Ez kétségkívül olyan újítás, amire száz évvel ezelőtt a stiblt bérlő csortkovi haszidok még nem gondolhattak.

Alyssa Petersel egy 22 éves amerikai lány, aki egy zsidó témájú konferenciára érkezett Pestre és egy városnéző séta során vetődött a Teleki térre, itt ragadt és itt töltötte a sabatokat, amíg csak véget nem ért az ösztöndíja. A gyülekezetet így festette le:

„Nagyon tetszik, hogy az egyszerű tagok is szoros kapcsolatban vannak egymással; a hely inkább egy nagy családra emlékeztet, mint vallásos gyülekezetre. Élveztem a ’Teleki családdal’ elköltött szombati ebédeket, ahol minden tag egyéniségét is közelről megismerhettem. A közösség intimitása egészen új volt számomra. Sosem imádkoztam még lakás-zsinagógában.

6 - hanuka 2012_fotó Mayer András

Hanuka, 2012 (fotó: Mayer András)

A gyülekezet semmilyen kategóriába nem illik bele. Vallásgyakorlata szerint ortodox, de nem olyan zárt, mint az ortodoxok általában; a tagok a legkülönbözőbb vallási-kulturális háttérből jönnek, és az ajtó mindenki előtt nyitva áll, még a nem zsidók előtt is.

A közösséget odaadás és empátia hatja át. Mindez onnan jön, hogy vezetői átérzik: az ő életüket is a Teleki tér változtatta meg. Ezt akarják továbbadni azoknak, akik szintén igénylik a megújulást.

Imádom a zsidó Budapestet. Úgy érzem, itt nap, mint nap csoda történik, és ez a jövőben is folytatódni fog.”

 

*

A Glaser Jakab Emlékalapítvány, mely jelen lapszámunk elkészítésében is közreműködött, a Teleki téri zsidósággal kapcsolatos minden információt gyűjt. Kérjük, amennyiben munkájukat segíteni tudja, írjon az [email protected] címre vagy hívja a 06 70 375 13 64-es telefonszámot!

Címkék:2015-02

[popup][/popup]