Szombat előfizetés 2017

A Harmadik Templom már felépült

Írta: Radvánszki Péter - Rovat: Hagyomány

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A Tánáchban majdnem minden főszereplő hajléktalan vagy menekült.

2 - A Harmadik Templom  - fantáziarajz

A Harmadik Templom – fantáziarajz

Gondolhatunk a Genezis könyvében Ádám és Éva kiűzetésére[1], vagy a „kóborló és bújdosó” Káinra[2]. Eszünkbe juthat Ábrahám elvándorlása Egyiptomba[3], vagy Ábrahám és Izsák menekülése Gerárba[4], Jákob vándorlása, bujdosása Cháránba[5], és végül Egyiptomba[6]. Ne felejtsük el az Egyiptomba hurcolt Jeremiást[7], vagy a babiloni fogságban prófétáló Ezékielt[8]. Legfőképpen azonban Mózes hajléktalan. Olyannyira, hogy igazi otthonába, Izrael földjére, egész életében nem lép. A Tóra utolsó könyve[9] leírja utolsó beszédeit a zsidó népnek, utolsó sorai pedig leírják, hogyan megy fel Nébó hegyére, és hal meg, teljes erejében, látva Kánaán földjét, de oda be nem lépve.[10]

Mi lehet az oka annak, hogy ilyen életük volt a zsidó hagyomány főszereplőinek?

A Tórában minden narratíva szorosan és organikusan kapcsolódik a szövegkörnyezetéhez, a kontextusához. Ha megvizsgáljuk a fenti történéseket, a legtöbbjükben szembeötlő az otthonuk elhagyása előtti bűn elkövetése. Káinnál és Mózesnél különösen egybevág az, hogy mindketten megöltek egy embert, és ezen tettük is a menekülésük oka[11]. Ugyanakkor, amikor Mózes megöli az egyiptomi rabszolgatartót, az indokolt, mások védelmében elkövetett cselekedetnek tekinthető. A probléma az, hogy az akkori hatalom, vagyis a Fáraó ezt halálos bűnnek tekinti, akármennyire is az ő házában nevelkedett Mózes.

Botticelli,_Scenes_from_the_Life_of_Moses_(detail_3)

A menekülő Mózes (Botticelli: Mózes leveti cipőjét.)

A Tánách azonban nem azért íródott, hogy mi ítélkezzünk a szereplői felett. A szegénység, vagy a hajléktalanság nemhogy „nem bűn”, hanem megkülönböztetett figyelmet követel meg a társadalom többi tagjától. „Midőn elszegényedik testvéred és lehanyatlik keze melletted, támogasd őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy élhessen melletted. Ne végy tőle kamatot vagy többletet, s félj Istenedtől, hogy élhessen testvéred melletted.”[12] Vagyis, mi nem csupán nem ítélkezhetünk a szegények vagy hajléktalanok felett, hogy milyen okból kerültek helyzetükbe – a zsidó törvény a cselekvést várja el tőlünk: a társadalmi igazságtalanságok eltűntetését. A tórai indoklás arra figyelmeztet, hogy valahol, valamikor mi is voltunk, és talán leszünk is ilyen rettenetes helyzetben. Ezt az állandó figyelmeztetést a Tóra a „mert jövevények voltatok Egyiptom országában” többszöri ismétlésével hangsúlyozza ki[13]. A szociális igazságosság tehát nem a zsidó hagyomány valamifajta „szocialista” hagyományaiból ered, hanem színtisztán a kölcsönösség elvéből[14]. Vagyis az a tény, hogy mindenki kerülhet nehéz szociális helyzetbe, megköveteli mindenkitől azt, hogy úgy viselkedjen a kiszolgáltatottal, mintha önnönmagával állna szemben.  Így a zsidó hagyomány nem tűr el sem sajnálatot, sem pedig érdekből való adományozást, csakis olyan segítséget, amely önzetlen, és azt célozza meg, hogy hosszú távon, fenntartható módon javuljon a kiszolgáltatott helyzete.

Visszatérve a Genezis és a Tóra más hajléktalan-narratíváihoz: ezek nem csak arról szólnak, hogy még őseink is sokszor kerültek ilyen helyzetbe. A Tóra megértéséhez fontos látni, hogy minden ok-okozati összefüggésben található meg benne. Ha figyelembe vesszük azt az ősi rabbinikus bölcsességet, hogy „nincs elől vagy hátul a Tórában”[15], vagyis az idő folyása, a narratívák sorrendje bizonyos esetekben lényegtelennek tekinthető, akkor fontos felismerésekre juthatunk. Például József gödörbe dobása és eladása összefügg azzal, hogy gyakorlati értelemben Egyiptom királyává válik[16]. Megalázása[17] és diktatórikus, személyi kultusza mondhatni egy és ugyanaz a dolog. Autoriter hatalmának pedig egyenes következménye a négyszáz éves egyiptomi fogság[18], vagyis ezen néhány, időben megkülönböztetett történet, valójában egy törvényszerűség láncolat, ok-okozati viszony leírása. A Tórában, mint ahogy az életben is, minden mindennel összefügghet.

overbeck-joseph_being_sold_by_his_brothers

Józsefet eladják testvérei. Friedrich Johann Overbeck festménye

Rá kell, hogy ébredjünk, hogy amikor egy kiszolgáltatott embert látunk, nem csak azzal a lehetőséggel nézünk szembe, hogy mi is a helyében lehetnénk, vagyis egyfajta lehetőséggel, hanem azzal is, hogy bizonyos cselekedetek hiányában, a láncolat során tehetetlenül végigmenve, egészen biztosan az ő helyében leszünk. Erre nem csupán a különböző etikai törvények hívják fel a figyelmünket[19], hanem a Tóra történetei is, amiben a szereplők gazdagságból szegénységbe hullanak, Kánaánból Egyiptomba és onnan vissza vándorolnak. Rajtunk múlik azonban, hogyan használjuk a Tóra algoritmusát. Az ideális létet maga a Tóra egésze biztosíthatja számunkra, és ezért magának a népnek kell megteremteni az ideális társadalmat, saját törvényei alapján. Bármikor újra a sivatagban találhatjuk magunkat, ahogyan bármikor elkövethetjük a sivatagban vándorló nép hibáit. Ugyanakkor bármikor megteremthetjük magunkban az ideális létet biztosító kultuszt[20]. A Harmadik Templom már felépült, hiszen mindig is létezett. Mi lehetünk a használói, szereplői, hiszen ismert szabályrendszerünk alapján működik. [21] A mi döntésünk, hogy a lázadó és szenvedő nép, vagy az állandó egyensúlyt biztosító kultusz narratíváit választjuk magunkénak. Figyelembe véve azt, hogy a Tóra világából valójában ki nem léphetünk, világossá válik, hogy mi a Tóra szereplőivel egyek vagyunk, mássá nem válhatunk. „A Tórában minden benne van.”[22] Ekkor azonban a törvényszerűségek ismeretében, figyelembevételével cselekedhetünk egy jobb élet reményében. Hiszen e narratívák és törvények összessége mutatja a legjobban, hogy az egyetlen út a gazdasági és szociális stabilitáshoz az etikus társadalomban rejlik.

A szerző a  Klauzál Súl rabbija



[1] Gen 3

[2] Gen 4:12

[3] Gen 12:10

[4] Gen 20:1, 26:1

[5] Gen 28:10

[6] Gen 46

[7] Jer 43:1-7

[8] Ez 1:1-3

[9] Deuteronomium

[10] Deut 34

[11] Gen 4:12 és Exod 2:14-15

[12] Lev. 25:35-36

[13] Exod 22:20, Lev 19:34

[14] Az angol nyelvű szakirodalom “Ethic of Reciprocity”-nek vagy “Golden Rule”-nak hívja azt az etikai szabályt, ami előírja, hogy úgy viselkedjünk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy viselkedjen velünk. A Tórában:

“Mint honos közületek, legyen nálatok a jövevény, a ki tartózkodik köztetek, és szeresd őt, mint tenmagadat, mert jövevények voltatok Egyiptom országában. Én vagyok az Örökkévaló, a Ti Istenetek.” Lev 19:34

[15] BT Peszachim 6b

[16] Gen 41:44

[17] Gen 37:23-24

[18] Cf. Gen 50:18, 47:23-26 és Exod 1:11

[19] Pl. Exod 22:21-23

[20] Itt elsősorban a Leviticus szabályrendszerére gondolok, de a Numeri is tartalmaz sok áldozati szabályt

[21] Ezen nem a Tóra szabályainak fundamentalista értelemben vett szó szerinti vételét értem, hanem a Tóra egésze értelmezésének és használatának szükségszerűségét. Vagyis a fizikai halálbüntetés vagy akár a fizikai állatáldozatok visszavezetése nélkül is betarthatjuk a Tóra egészét.

[22] Misna Avot 5:26

Címkék:2013-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Több mint ezren pályáztak a Magyar Holokauszt Emlékév pályázatára

A másfél milliárd forintos civil alap támogatásaira több mint ezer pályázat érkezett – számolt be L. Simon Lászlónak, az Országgyűlés...

Orbán levélben köszönti a magyarországi zsidóság képviselőit hanuka alkalmából

Áldott, békés és boldog ünnepet kívánt Orbán Viktor miniszterelnök a hazai zsidóság képviselőihez hanuka alkalmából intézett üzenetében, amelyről Havasi Bertalan,...

Close