Heti Midrás: ez pedig az áldás

„Ez pedig az áldás” (héb.: ve zot hábráchá) a Tóra utolsó fejezete. Ezzel véget ér az évi ciklus, és ennek olvasása után, újra olvasni kezdjük a Tórát, elölről, a Teremtés könyvétől. Az utolsó heti szakaszt az őszi ünnepek végén, a Tóra ünnepén (Smini Áceret, Szimhát Torá) olvassák fel

 

Ebben Mózes megáldja a törzseket, Jákob (Izrael) ivadékait, akik a próféta kezében néppé váltak: „Ez pedig az áldás, mellyel megáldotta Mózes, Isten embere, Izrael fiait az ő halála előtt. És mondta: Az Örökkévaló Szinájról jött és sugárzott neki Szeirről, fénylett Párán hegyéről és eljött a szentség tízezrei közül, jobbja felől a törvény tüze számukra. És szerette is a népet, minden szentjei a te kezedben vannak és ők lábaidnál elterülve fogadják szózataidat. A tan, melyet parancsolt nekünk Mózes, öröksége Jákob gyülekezetének. Így lett királlyá Jesurunban, midőn összegyűltek a nép fejei, együvé Izrael törzsei” (5Mózes 33, 1-5)

„Az ő halála előtt”. El tudod képzelni, hogy a halála után áldotta volna meg Izraelt? Akkor miért (írja, hogy) „halála előtt”? (Arra utal, hogy) a halál angyala „előtt”. Mivel abban az órában, amikor a Szent, áldott legyen, azt mondta neki (Mózesnek), menj fel és halj meg, a halál angyala már biztosra vette (a dolgot) mondván: a Szent, áldott legyen, már a kezembe adta Mózes lelkét, odament hozzá és fölébe állt.
Így szólt neki Mózes: a Szent, legyen áldott, már megígérte nekem, hogy nem ad a kezedbe.

Az angyal ezt válaszolta: az Isten küldött hozzád, mert Te ezen a napon meghalsz.

Így szólt neki Mózes: menj innen, mert áldani akarom az Istent: „nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!” (Zsoltárok 118, 17).

Így szólt (a halál angyala): mit büszkélkedsz? Van más is, aki áldást mondhat: „az egek beszélik Isten dicsőségét” (Zsoltárok 19, 2).

Mózes így válaszolt: elhallgattatom őket és az áldást majd (én) mondom: „figyeljetek egek, hadd szóljak” (5Mózes 32, 1).

A Heti Midrás teljes szövege ide kattintva tekinthető meg