Heti Midrás: és küldött Jákob követeket (Vájisláh)

„És küldött Jákob követeket maga előtt Ézsauhoz, az ő testvéréhez” (1Mózes 32, 4). Miért fél ennyire ikertestvérétől? Talán „bűntudatot” érez, hogy ellopta tőle az elsőszülöttség jogát? Nem, Jákob csak az atyáknak tett Ígéretre gondol. Az Ézsauval való találkozás előtti éjszaka sorsdöntő.

Ekkor viaskodik az angyallal, akit a midrás fejedelemnek nevez. Jákob tőle kapja az örökérvényű Izrael nevet. A következő nap Jákob követeket küld maga előtt, élükön a fejedelemmel. Érdekes párhuzamot von a midrás: Jákob követe ugyanaz az angyali sereg, vagy előcsapat, melyet Isten a Törvényadás előtt küld a Szináj hegyére

„És küldött Jákob követeket” (1Mózes 32, 4). Az Írás ezt mondja: „az Örökkévaló a hangját hallatta hada előtt, mert hatalmas az ő tábora…” (Joél 2, 11). Joél a Tóraadásról szól. Mikor a Szent, neve áldott, Izraelnek Tórát adott, húszezer harci szekér szállt le vele, mint írva van, „Isten szekere húsz és két ezer” (Zsoltárok 68, 18). Rabbi Ávdimi szerint angyalok huszonkétezer harci szekere szállt le a Szináj hegyén.

A Heti Midrás teljes szövege ide kattintva olvasható el