|
Tag
Regisztrálva: Jul 2007
Üzenetek: 190
|
Van néhány gondolatom a témáról; szívesen megosztom és szívesen fogadom az észrevételeket.
A hazai zsidóság sokoldalú és sokrétegű közösség, mely a zsidó hagyomány pluralisztikus alapjain nyugszik. Egységes zsidó közösségről és egységes zsidó hagyományról nem lehet beszélni. Mégis a MAZSIHISZ, a magyarországi zsidóság hivatalos politikai képviselete tagadja a pluralizmust és egységes zsidó közösségről beszél. A MAZSIHISZ monopol helyzetének köszönhetően olyan aktivitást végez, amivel megkérdőjelezi, mi több tagadja azt a tényt, hogy a hazai zsidó közösség sokszínű. A MAZSIHISZ-problematika, miszerint a kegyességi szervezet igénye a magyarországi zsidók képviseletére tarthatatlan, a zsidóság több fórumán föl lett vetve, mint például a SZOMBAT-on és a JUDAPEST-en. A problémát súlyosbítja, hogy a MAZSIHISZ jelenlegi vezetői antidemokratikusak és korruptak, és a tevékenységükkel súlyos károkat okoznak a magyar zsidóságnak. A jelenlegi vezetőség még akkor sem lenne képes az általa meghatározott küldetésen belül eredményesen cselekedni, ha éppen erkölcsileg és szellemileg tiszta talajon mozognának, mivel az egész kegyességi szervezettel baj van.
A MAZSIHISZ által meghatározott küldetést a magyar állam elfogadta – de valójában a magyar államnak fogalma sincs, hogy mit is fogadott el. A küldetés szerint a magyarországi zsidóság létezése kizárólag egy meghatározott vallási irányzaton belül képzelhető el. A kegyességi szervezet úgy gondolja, hogy a többi civil, kulturális és politikai szervezet nem reprezentálhatja a zsidóság érdekeit, s minden erejével azon munkálkodik, hogy a saját reprezentációjának megőrzése érdekében a magyarországi zsidóság összes többi politikai és társadalmi reprezentációját elnyomja, esetleg megszüntesse. A tevékenység eredményeképpen a szervezet fenntartja az identitászavar állapotát, s akadályokat görget a magyarországi zsidóság körüli feszültség enyhítése elé. A MAZSIHISZ valójában nem képes a zsidóság többségét kitevő szekurális zsidósággal, és a halachikus és neológ irányzatot elutasító vallásos zsidósággal kommunikációba lépni.
A MAZSIHISZ nem utasítja el még a Horthy-korszakban kötött, hamis illúziókat tápláló asszimilációs szerződést, mely szerződés egyáltalán nem asszimilálta a zsidóságot és egyáltalán nem csökkentette az antiszemitizmust. A MAZSIHISZ a ”megalázottak és megszomorítottak” nevében szánalomért és védelemért könyörgő zsidóságképet erőteljesen fenntartja, ellenben a JUDAPEST mindenképpen szakítani szeretne ezzel az interpretációval. A MAZSIHISZ megkérdőjelezi Izraelt, mint szekurális államot, és megkérdőjelezi a magyarországi zsidóságot, mint nem vallási meghatározottságú közösséget – számára Izrael kizárólag akkor elfogadható, ha szakrális állam, és számára a magyarországi zsidóság kizárólag akkor elfogadható, ha vallási meghatározottságú közösség. Így nem meglepő, hogy a kegyességi szervezet a zsidóság létező többségét magából automatikusan kizárja, kirekeszti.
A magyar cionistákat tömörítő MCSZ nagyon csúnyán néz a MAZSIHISZ-ra, mivel elvileg a kegyességi szervezet öndefiníciója Izrael létjogát is tagadja. Az érvük úgy hangzik, miszerint ha a magyarországi zsidók valójában zsidó vallású magyarok, akkor rájuk nem vonatkozik a cionista meghívás a zsidó állam újraalapítására és újraépítésére. Az MCSZ szerint a MAZSIHISZ azt suggalja, hogy a magyarországi zsidóság nem tagja a zsidó nemzetnek – s így az összes többi diaszpóra-zsidóság sem az. Érdemes megjegyezni, hogy az MCSZ is előszeretettel nevezi magát a magyarországi zsidóság képviselő szervének, bár a kegyességi szervezettel ellentétben nem igyekszik elnyomni a többi zsidó civil szervezetet. Hadd tegyem hozzá, hogy szerencsére növekszik azon zsidók száma, akik nem kívánnak „vallási keretek között élni”, és elengedik a fülük mellett a „cionista meghívást”, azaz nem állnak sem a MAZSIHISZ, sem az MCSZ mögé, hanem élik nyugodtan az életüket.
A MAZSIHISZ-problematika rámutat az alternatív vallási szervezetek problémájára is, mivel nem az összes, hanem csupán néhány magyarországi zsidó hitközség van hivatalosan képviselve.
A jogos kritika nem elég, más alternatívát is kell mutatni. Mi jöhet a MAZSIHISZ után? Mi jöhet a MAZSIHISZ helyett? A sokszínű magyarországi zsidóságot hogyan lehet helyesen reprezentálni? Az 1867 óta fennálló modellt mivel lehet felváltani? Szükséges-e egyáltalán a magyarországi zsidóságot egy szervezetnek reprezentálnia? Rengetegen hiányolják a kérdés megválaszolását: merre tovább? Könnyű kimondani, hogy a MAZSIHISZ alkalmatlan a magyarországi zsidóság képviseletére, de más alternatívát mutatni nehéz. Magyar „értelmiségi” betegség az impotens kritika. A precíz diagnózist követnie kell a gondos akciónak, az aktív tettnek. Az írás ugyanúgy elszáll, mint a szó, ellenben a konkrét tett maradandó eredményt hozhat. A civil mozgalom nem azt jelenti, hogy a kényelmes bőrfotelban osztjuk az észt.
Ideje sorra venni azokat a tényezőket, melyeket alkalmasnak tartottak arra, hogy egyesítsék a magyarországi zsidóságot, és megvizsgálni, hogy ezek a tényezők valójában egyesítik-e a magyarországi zsidóságot:
1, Vallás: A hitközségek csupán a szervezetük tagjait képviselhetik, akiket összeköt a közös világnézet. A hitközségeknek viszont nincs joguk arra, hogy a nem vallásos zsidókat is képviseljék. A vallásos szót, mint fogalmat is túl könnyedén használják manapság. Aki egyszer-kétszer betér egy zsinagógába, az még nem biztos, hogy automatikusan egy vallási közösséghez tartozik. Az „alkalmi vallásgyakorlás” nem csupán a zsidókra, hanem a keresztényekre is jellemző, akik legfeljebb karácsonykor és húsvétkor mennek el egy misére. Az „alkalmi vallásgyakorlás” tekinthető laza hagyományőrzésnek vagy ezoterikus érdeklődésnek, de semmiképpen nem tekinthető a vallási közösséghez tartozás jelének. Nagyon úgy néz ki, hogy a magyarországi zsidókat nem köti össze a vallás.
2, Holokauszt: A Holokausztot túlélt generáció lassacskán kihal, az utánuk jövő nemzedék családtörténetét pedig újabb traumák kavarták fel. A II. világháború borzalmai nem egyformán érintették a családokat. A vegyesházasságok más traumákat is behozhattak a családtörténetbe, mint például Trianon vagy a kommunizmus pusztításai. A JUDAPEST nem ért egyet a Holokauszt-vallás kialakításával: a magát progresszívnek és alternatívnak nevező csoportosulás szerint a halottakat el kell temetni, a szörnyűségekről meg kell emlékezni, de nem szabad a Holokausztra a zsidóság identitását építeni. Az én véleményem szerint is zsákutca a zsidóság identitását a Holokausztra, a magyarság identitását Trianonra építeni. Érdemes lenne a zsidó identitás és a magyar identitás körüli furcsaságokat és abszurdumokat összevetni és megvizsgálni.
3, Cionizmus: A cionista meghívás arról szól, hogy Izrael tesz egy egyoldalú ajánlatot: hagyjátok el Magyarországot és jöjjetek Izraelbe! A cionista meghívásra nem a magyarországi zsidó közösség fog válaszolni, hanem a közösséget alkotó zsidó egyének. A zsidó ember, akinek fontos a kettős állampolgárság, teljesíti a katonai szolgálatot. De akad olyan zsidó ember, aki elszörnyed a gázai övezetben zajló izraeli beavatkozástól, és nem kívánja a kettős állampolgárságot. Azt sem érdemes elfeledni, hogy a hazai zsidók a hazai szociális rendszerben élnek. A személyes élmények és személyes érdekek Magyarországhoz kötik őket, nem pedig Izraelhez. A hazai zsidóság a magyarországi társadalom része, akiknek az adóiból ugyanúgy finanszírozzák az M6-os építését, mint a nem zsidó állampolgárok pénzéből. A hazai viszonyok konkrétabb dolgok, mint a cionista meghívás. Azon embereket, akiknek kedves ország Izrael, a magyar-izraeli baráti társaságok képviselik. A magyar-izraeli baráti társaságok pedig kulturális szerepet töltenek be, így a magyarországi zsidóságot politikai szempontból nem képviselhetik.
4, Antiszemitizmus: A közös élmények képesek összekovácsolni közösségeket. Az antiszemitizmus, a szélsőjobb és az Árpád-sáv dívatja a hazai zsidó közösség ellen irányul, de még ez sem elégséges, hogy összekovácsoló erőként hasson. A szélsőjobb gyűlölete nem csupán a zsidóságot fenyegeti, hanem megcélozza a cigányságot és a homoszexuálisokat is. S mivel nem könnyű megállapítani, ki a zsidó, így nem zsidókat is érnek antiszemita támadások. A nagy orr és a göndör haj néha elegendő, hogy találgatásokra adjon okot, miszerint ezen külső jegyeket viselő illető véletlenül nem rendelkezik-e semita ősökkel. Az antiszemitizmus elleni küzdelmet nem szabad(na) elkülöníteni a mindenfajta megbélyegzés és kirekesztés elleni küzdelemtől.
5, Közös származás: Szerintem felesleges arról beszélni, hogy a származási alapon történő ember és ember közötti különbségtétel milyen negatív eseményeket idézett elő a történelemben. Sok szót nem érdemel.
Nagyon úgy tűnik, hogy nem igazán lehet kiemelni olyan tényezőket, amik lehetővé tennék a magyarországi zsidóság politikai képviseletét. Azt még sem lehet mondani, hogy mindenki egyénileg felelős az érdekei képviseletéért. Azt a liberális szöveget, miszerint mindenki egyénileg felelős a sorsáért, az érdekei képviseletéért és a boldogulásáért, előszeretettel vetette be a burzsoázia a munkásérdekeket képviselő szakszervezetek ellen. Természetesen kell lennie helyes alternatívának.
Továbblépésként sok ötlet szóba jöhet. A magyarországi zsidóságot regisztráltatni lehetne etnikai kisebbségként, mely kisebbségi önkormányzatokat és demokratikus választásokat érdemel. Az ötlet kegyetlenségét pusztán az adja, hogy ezt az „alternatívát” a Horthy-korszakban alkalmazták numerus clausus néven. Másik lehetőségként adódik egy ernyőszervezet, amibe betagolhatnánk az összes vallásos és szekurális zsidó érdekvédelmi szervezetet – természetesen a MAZSIHISZ-t is. Az egyedüli problémát az adja, hogy a MAZSIHISZ egy jó hosszú ideig nem kíván lemondani a monopoljogáról.
Illúzió lenne azt gondolni, hogy a MAZSIHISZ megkerülhető. Sajnos nem kerülhető meg. A kegyességi szervezet erőszakosan, az ellenérveket meg sem hallgatva képviselni kíván egy olyan zsidó közösséget, mely szerinte a zsinagógán keresztül éli meg a maga zsidóságát. A komplikáció abból származik, hogy az általa elképzelt közösség nem kimondottan a zsinagógán keresztül kívánja megélni a hovatartozását. Mivel a hazai zsidóság nem kizárólag vallási közösség, hanem olyan közösség, melynek vallásos és szekurális zsidók egyaránt tagjai, a MAZSIHISZ nem mondhat a nevükben véleményt. A „zsinagógába járó zsidóságot” sem reprezentálhatja hibátlanul, hiszen a Chábádot, a Szim Salom és Bet Orim féle reformokat nem vette fel a tagjai közé. A kegyességi szervezet ezt a tényt nem kívánja feldolgozni és elfogadni, mert akkor rákényszerülne arra, hogy az évtizedek során követett viselkedési minta csődjét bevallja. Még az is elképzelhető, hogy az elmozdult világhoz alkalmazkodva a fejlődés motorjává válik. De tekintve a túlélési stratégiára való képtelenségüket, felesleges ebben bizakodni.
A MAZSIHISZ rendelkezik a Zsidó Múzeum felett. A múzeum értékes gyűjteménnyel büszkélkedik, de ennek ellenére képtelen jelentős szerepet betölteni a közösség kulturális életében. A budapesti Holokauszt Múzeum hatására elavult turista-látványosággá változott, s át kellene tematizálni a teljes kiállítási anyagot, hogy életben tudjon maradni. A MAZSIHISZ-nak kevés az esélye, hogy teljesen átformálva a szervezeti kereteket feltámadjon a kulturális életben, mivel a meglévő szervezetek fokozatosan telnek meg új élettel. A JUDAPEST, a Pilpul, a Sirály, a Spinoza és a zsidó színház lassan kiszorítja a kulturális életből a MAZSIHISZ-t.
A reprezentáció rossz, mivel a pezsgő új közösségek nem jelennek meg a kommunikációban. A kegyességi szervezet azért tekinthető antidemokratikusnak, mert a szélesebb zsidó közösséggel egyáltalán nem egyeztet, hanem a fejük fölött hoz döntéseket a „magyarországi zsidóság” nevében. Az 1% kampányuk még a neológ rabbik egy részénél is kiverte a biztosítékot. A felhívásuk, miszerint a március 15-i ünnepségre ne menjenek ki a zsidók, hanem maradjanak otthon, és a levelük, amelyben lemondták a részvételüket Sólyom László ebédjére, éles jelei a szellemi bezárkózásnak.
A MAZSIHISZ képviseleti joga általános, aminek következtében a zsidó közéletben kialakuló szervezetek akadályozva vannak, egyrészt hogy szervezetileg, anyagilag és ideológiai ki tudjanak bontakozni, másrészt hogy a magyar politikai és nemzeti közösséggel termékeny kapcsolatba tudjanak lépni. A demokratikus viszonyok csupán akkor teremtődnek meg, ha az általános képviselői jog bitorlása megszűnik. A megfelelő állapot az lenne, ha minden egyes érdekvédelmi szervezet nem az össz-zsidóságot kívánná képviselni, hanem kizárólag a szervezet tagjainak az érdekében szólalna fel. Így a különféle szekurális és vallási szervezetek tiszteletben tartanák egymást, s gyümölcsöző kapcsolatokat alakítanának ki egymással. Az ideális állapot kialakítása azért van egyelőre elbukásra ítélve, mert a MAZSIHISZ képviseleti jogot követelt magának az egész magyarországi zsidó közösség felett. A továbblépés kizárólag azon az egyetlen úton valósulhat meg, hogy felszámolják a kegyességi szervezet egyeduralmát. A demokratikus társaságok - legyenek azok nemzetiek, vallásiak, kulturálisak, politikaiak vagy egyszerűen barátiak – működésének intézményi és eljárásbeli keretei meg vannak határozva a magyar alkotmányban. A demokratikusabbá váló környezetben ezek a szervezetek automatikusan létrejönnek, kifejlődnek, kibontakoznak, kifejezik az érdekeiket és a céljaikat, egymással kapcsolatokat építenek ki, egymással versenyeznek, és küzdenek, hogy céljaikat megvalósítsák.
Még érdemes rámutatni a MAZSIHISZ-ideológia strukturális hibáira, ami súlyosan akadályozza a zsidóság és a magyarság közötti tiszta és őszinte kommunikációt. Már esett róla szó, hogy a kegyességi szervezet a hamis asszimilációs szerződést nem kérdőjelezi meg, mi több elfogadja, és identitása részévé teszi. Az ideológia a híveit magyarnak nevezi, de nem magyarázza meg, hogy a magyarságot politikai vagy etnokulturális nemzeti közösségnek gondolja-e. A 19. századi monarchiában az alapeszme az volt, miszerint a magyar állam úgy fogja asszimilálni az alattvalóit, hogy a politikai és az etnokulturális nemzeti közösség majd egybeesik. Az asszimilációs szerződés során a zsidó ember magyarnak vallotta magát, mivel ez volt a követelménye annak, hogy báróságot nyerjen, hogy felvételt kapjon a tűzoltóságra, hogy ne nézzék ki az úri kaszinóból – összességében ne érje negatív diszkrimináció. Az asszimilációs szerződés megkötetett – és a negatív diszkrimináció folyt tovább. Magyarország etnokulturális nemzetállammá vált, miközben nem készült fel a nemzetiségek nélküli nemzeti létre. 1920-ban a magyarság a területein kívül elvesztette történelmi folyamatosságát és létezésének alappilléreit. A kiüresedett nemzeti identitást jelenleg sumérokkal, Wass Alberttel, erdélyi tündérasszonyokkal, Pilis szívcsakrájával, Csaba királyfival igyekszik kitölteni néhány szerencsétlen fanatikus. A csonka hazában a magyarság frusztrált rétege, amelyet akár szélsőjobbnak is nevezhetünk, az önmeghatározásra az ellenségképet használja: beteges keresztes hadjárat indítása zsidók, cigányok és homoszexuálisok ellen, a cél pedig Trianon ledöntése és Kibaszottnagy-Magyarország visszaállítása. A torzult interpretációban magyar ember az, aki egy székely kapu árnyékában megesküszik, hogy ő keresztény és nemzeti, nem pedig zsidó. A virtuális magyarságon máig nem jutottunk túl, és ha a „magyar származású” Jézus Krisztus úgy akarja, még sokáig a magyar etnogenezisnek ebben a szakaszában maradunk.
Talán egy pici felszabadulásként hatott a magyarországi zsidóság számára, mikor őseik földjén megalakult a nemzeti állam, Izrael. Az MCSZ előszeretettel hangoztatja, hogy Izrael létalapja az, hogy nemzeti identitást kínál a világon szétszóródott népnek. Igaz, a Saron-rendszer borzalmai, az izraeli szélsőjobb, a hebroni mészárlás és a gázai beavatkozás nem kevés zsidót elrettentett az izraeli állampolgárságtól. Izrael megalakulása mellett fokozatosan létrejöttek a zsidóság formális és informális nemzetközi szervezetei és fórumai is, ahol könnyedebbé vált a kapcsolatteremtés. A zsidóság sokszínű kulturális, tudományos és politikai arculata megnyilvánult, miközben kiszabadult a politikai nemzetek korlátaiból. A zsidó egyén maga döntheti el, hogy vallásos vagy szekurális keretben kíván élni és mozogni. A magyar zsidó szabadon választhat az asszimilálódás, az integráció és a cionizmus között. (Az első esetben feladja a zsidó hagyományokat és magyar állampolgárként él, a második esetben megtartja a zsidó hagyományokat és magyar állampolgárként él, a harmadik esetben megtartja a zsidó hagyományokat és zsidó nemzeti kisebbségben él, esetleg kiköltözik Izraelbe.) Ellenben a MAZSIHISZ-sperpektíva a maga “megalázottak és megszomorítottak” nevében befogadtatásért, védelemért és finanszírozásért könyörgő áldozatszerű zsidóságképével nem elfogadható. Vagyis a zsidóknak alternatívaként szükségszerűen meg kell fogalmazniuk sajátos érdekeiket. Az érdekeik csak bizonyos minimumban lesznek közösek, egyébként tagoltak és szerteágazóak. Az érdekeiket pedig csak demokratikus szervezeteken keresztül tudják képviselni.
A MAZSIHISZ által felkínált út hamis mivoltát rendkívül jól példázza az a bizonyos március 15-e. A MAZSIHISZ kizárólag a nyilas/neonáci kezdeményezések ellen léphet fel. A Holokauszton túlmenő politikai önazonossággal nem rendelkezik, ezért nyilasnak/neonácinak bélyegezz mindent, ami az érdekei ellen szól. Így lett a MAZSIHISZ-narratíva által a kormányellenes tüntetők és a nacionalista jobboldal nyilas/neonáci. A jobboldal és a baloldal számára a zsidó-metafora vált az összeütközés egyetlen kifejezőeszközévé. A zsidó-metafora elbutította a magyar politikumot. A politikusok nem tesznek erőfeszítéseket, hogy mind a saját pártjuk, mind az ellenzék pozitív és negatív mozzanatait feltárják. A baloldal eljátssza, hogy „megvédelmezi” a zsidókat, a jobboldal pedig számonkéri a zsidóktól a magyar nemzethez való hűséget. Sólyom László az áprád-sávos jelenséget a zsidók érzékenysége szempontjából tartja károsnak, mikor az árpád-sávos szimbólumrendszer a magyar nemzet egészét károsítja. A magyar nemzetnek kell eldöntenie, hogyan viszonyul az Árpád-sávhoz, de mindezt úgy, hogy nem hivatkozik a zsidókra. A március 15-re visszatérve: akadtak zsidók, akik kimentek a megemlékezésre, hogy megmutassák, ők magyarok és joguk van kimutatni, hogy ők érzelmileg kötődnek Magyarországhoz. Hogy ezek a zsidók most asszimiláltak vagy integráltak, ateisták vagy vallásosak, jelentéktelen részletkérdés. Az természetes, hogy a MAZSIHISZ és az MCSZ számára ez jelentős kérdés, de az össz-zsidóságot nézve részletkérdés. A magyar zsidók, akik kimentek március 15-én, megmutatták, hogy nem tartanak a magyar nemzettől, nem félnek a kormányellenes tüntetőktől. A zsidó kisebbségi közösség szempontjából is volt mit ünnepelni, mivel az 1848-as szabadságharcban estek el zsidó hősök is – bár ezt sokan szeretik elfelejteni. Sajnos ritkán történik meg, hogy a MAZSIHISZ-narratívát rövid időre megrengetik az ilyen kis események. Az évezredes metaforikus zsidókép megerősödik, s a magyar etnokulturális közösség továbbra is úgy látja a magyarországi zsidóságot, mint gyáva összeesküvő, a magyar nemzettel közösséget nem vállaló, idegen eszméket hirdető, idegen érdekeket kiszolgáló, a magyar nemzet fejlődését gátló pokolfajzatok csoportját.
Hogyan tovább? Kik írják a folytatást? A folytatást azok írják, akik tovább kívánják írni. Akár lehetek én, akár lehetsz te. Merre van előre? A kérdést mindenkinek magának kell megválaszolnia. Nem tekintem magam a „megoldó kulcs” birtokosának. Le lehet írni tengernyi mondatban, hogy a MAZSIHISZ alkalmatlan és káros, de a fejlődéshez több szükséges. Az írásom arról szól, hogy miért nem alkalmas a feladatára; hogy mi következik abból, miszerint rosszul végzi a feladatát; hogy miért nem szabadna ezt tovább tűrni.
Eljutunk odáig, hogy a MAZSIHISZ kártékony. Eljutunk odáig, hogy nem szabadna tűrni, hogy tovább folytassa, amit elkezdett. Vajon eljutunk-e odáig, hogy ezt az állapotot megszüntessük?
Az érdekelt zsidó szervezeteknek a magyar nyilvánosság elé kellene lépniük és kérni a magyar kormánytól, hogy ne tekintse a MAZSIHISZ-t a magyarországi zsidóság hivatalos képviseletének, emellett vonja meg tőlük a támogatások elosztásának jogát. A MAZSIHISZ általános képviseleti jogának illegitimitására rá lehet mutatni bojkottal, nyilatkozatokkal, tényfeltárásokkal, a média segítségével.
|
;) 
