2009. június 8. / Novák Attila

Az Európa parlamenti választás, akárki akármit mond, nem Európáról, hanem Magyarországról szól. Európa sorsa biztosan aggasztja a magyar választókat, de még inkább inspirálja őket az, hogy a négyévenkénti alkalmon vagy a népszavazásosdin kívül véleményt mondhatnak pártjaikról. A szavazóképes lakosság 36.8%-a szavazott, ami nem túl sok, de átlagosnak mondható, hogyha az európai átlagot tekintjük.

Ezt a mostani választást a jobboldal, azon belül a Fidesz-KDNP nyerte meg, efelől semmi kétség, több mint 56%-ot szerezve. Bár a mesés 2/3-ot nem érte el a párt, de ezt elsöprő, bár borítékolt győzelemnek lehet felfogni.

A baloldal történelmi vereséget szenvedett, a választók zöme elutasította megoldásaikat.  A szocialista párt nagyon veszített. 17.37%-val alig előzte meg a szavazás nagy nyertesét, a Jobbikot. Ami azonban meglepő az, hogy az SZDSZ-re csak a voksolók 2.16%-a szavazott. Az MDF megőrizte pozícióját, a legutóbbi PR-akció meghozta a gyümölcsét, amúgy Bokros Lajosnak, lapunk nyári száma interjúalanyának innen is gratulálunk. Viszont a Jobbik 14.7%-a, mellyel az ország harmadik (!) pártjává nőtte ki magát, elgondolkodtató. Különösen amiatt, hogy az egykori szocialista nagyvárosokban ért el kiugró sikert, például Ózdon több mint 30 %-ot.

Ha most az okokról esik szó, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy Magyarország bruttó államadóssága nőtt, a GDP növekedése lelasult. A Szocialista Párt népszerűsége az őszödi beszéd óta (amikor is a miniszterelnöknek le kellett volna mondania) „szabadesésben” van, s azáltal, hogy még Gyurcsány Ferenc lemondásakor sem mentek bele az előrehozott választásokba, hanem Bajnai Gordonnal együtt kezdték el a költségvetés még szigorúbb kordában tartását, ez a bukás megjósolható volt. Bár a szocialista párt beágyazódott a magyar társadalomba, a saját szavazói bázisát kezdte felőrölni ez a politika. Nem készültek fel az új helyzetre, sem megfelelő utánpótlásuk, sem tartalmas mondanivalójuk nem volt, defenzívában voltak még az SZDSZ-szel szemben is, hiszen sokáig utóbbin múlt a koalíció sikere, így kénytelen-kelletlen az ő programjukat kezdték megvalósítani, majd később, a különféle szocialista választói- és lobbicsoportok elvárásának megfelelően, felpuhítani. A múlttal való viszonyt sem tisztázták. Hiába tagadta meg szóban Gyurcsány Ferenc Kádár János örökségét, jellemző az, hogy a múltkoriban, ahelyett, hogy egy tehetséges, fiatalt választottak volna, egy volt III/II-es kémelhárítót jelöltek a fővárosi közgyűlésbe s csak amikor a tiltakozás egyre nagyobbá vált, jöhetett a fiatal szocialista. Ez a helyzet így nem tartható fent, hiszen a Kádár-korszak nyugdíjasai sem fognak örökké élni, és ha az MSZP a jövőben létezni akar, nyitnia kell a fiatalabb generációk felé, és karakteres politikát kell folytatnia.

A Fidesz-KDNP sikere megjósolható volt, nem csak azért, mert a kormány engesztelhetetlen ellenfelének mutatkozott, de nagy erejével, szinte teljes mértékben magához tudta vonzani a változást akaró állampolgárokat, hiszen teljes politikai-ideológiai erejével és médiájával azt hangoztatta, hogy a kormánynak mennie kell, és ők a jobbak. Hogy mennyivel és miért, az a jövő zenéje, bár az MSZP-SZDSZ kormány nem jól teljesített. Mindenesetre a Fidesznek nem lesz könnyű kikeverednie a helyzetből és saját ígéreteiből, hiszen – végső soron – az ország stabilitása a Bajnai-kormány által elvégzett intézkedéseket is megköveteli, ennek megkérdőjelezése a saját, jövőbeni intézkedéseik  végrehajtását is megnehezítheti. Ugyanakkor nagyobb lesz a politikai legitimitása, s ezzel bátran vághat bele a reformokba, melyeket korábban politikai szempontok szerint mereven ellenzett.

Az SZDSZ-t sajnáljuk, kulturálisan még közel is álltunk hozzá, pláne régen. Ám az SZDSZ politikailag és, mi tagadás, ideológiailag is elfáradt, teljesen elhasználódott. A régiek, a rendszerváltás nemzedéke tagjai elhagyták őket, a Pető Iván-Kuncze Gábor-Magyar Bálint triumvirátus által vezetett párt pedig nem tudott megújulni, magához fiatalokat vonzani, akik az LMP-HM nevű új formációhoz csatalakoztak. Sorsukat és egzisztenciájukat a liberálisok teljesen a szocialistákéhoz kötötték, akkor is, amikor ez már csak rövidtávú előnyökkel kecsegtetett. Reformelképzeléseik megfeneklettek és sem szakmai, sem társadalmi támogatást nem tudtak mögé felsorakoztatni. Ideológiájuk megmaradt a húsz évvel ezelőttinél, akkor is, amikor ma már nem az állam a fő ellensége a szabad egyénnek. A társadalmi valóságtól elforduló szemek nem tudtak mit kezdeni azokkal, akik leszakadtak és a mindennapos roma–nem roma együttélés keserves oldalát tapasztalják meg. A homoszexuális házasság követelése sem tűnik a legfontosabbnak ezekben az időkben. Amúgy amellett, hogy az SZDSZ megérdemelte a fiaskót, sajnáljuk, hogy a kiváló Szent-Iványi István nem megy Brüsszelbe.

A Jobbik előretörése meglepő és nem sok jóval kecsegtet. Sikerét annak köszönheti, hogy egyedül ők foglalkoztak a sokakat érintő roma ügyekkel, ezek a nagy pártok ingerküszöbét nem érték el. Arra lehet számítani, hogy az Európai parlamentben új hangja lesz a cigányellenességnek. Amúgy a párt EU listavezetője, Morvai Krisztina azt nyilatkozta, hogy azért is örül az eredménynek, mert Magyarország nem válik „Palesztinává”. A szlogeneket komolyan kell venni, de nem csak nekünk. Brüsszelben Izrael nem új, de ádáz ellenfele fog helyet foglalni. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy amíg Európában a szélsőjobboldal sok helyet veszített, Magyarországról hárman fogják képviselni ezt a szélsőséges eszmerendszert.

Összességében elmondható az, hogy a magyarországi választásokon a jobboldal szinte maximálisan létszámban ment el szavazni, míg a volt baloldali szavazók bizonytalanok, sokuk nem járult a szavazóurnákhoz, hiszen a kádári éra nyerteseit megszólító MSZP liberalizmusa taszítja a saját szavazóit, az SZDSZ politikusainak  mindenáron való ragaszkodása a kormányhoz pedig a liberális szavazókat hangolja át. Korszakunk nem liberális, ezek az üzenetek a semmibe hullanak, nem lehet évtizedekkel ezelőtti tapasztalatokon alapuló, államellenes és a független individuumra alapozott jelszavakkal új szavazókat szerezni akkor, amikor sok helyütt maga az államhatalom kezdett el szétesni, és sokan úgy érzik a válság napjaiban, hogy nem védi meg őket senki sem. A régi magyar politikai rendszer széttöredezőben van, s ennek a legnagyobb nyertese nem is a Fidesz, hanem egy cigány- és zsidóellenes, a csendőrség visszaállításával kampányoló szélsőjobboldali párt, melynek előretörése amúgy belefér a kelet-európai trendbe, hiszen (többek között) a bolgár Ataka képviselőivel együtt nyomogathatja a gombokat Morvai Krisztina – Brüsszelben.

Ez a mostani választás lényege, ami nem túl bíztató a jövőre nézve. Mindenkinek át kell gombolnia azt a bizonyos kabátot.

A témáról vitafórumot indítottunk honlapunkon,mely itt érhető el!