Új antiszemitizmus

A Szombat folyóirat kötete

2007. május

Lehet-e valaki antiszemita, aki kisebbségvédőnek, az emberi jogok hívének mondja magát? A válasz: igen. A zsidóellenes érzület modernizálódik, s ma már – Izrael Államot a középpontba állítva – többnyire e korszerû nyelven szólal meg. Nyugat-Európában és Amerikában ezt a jelenséget nevezik „új antiszemitizmusnak”

	Új antiszemitizmus

Magyarországon – sajátos módon – elsősorban a szélsőjobboldali médiában tűnik fele vulgárbaloldali frazeológia. A Szombat folyóirat 2006 januári konferenciáján ezt a kérdést járták körül kötetünk szerzői. Tudományterületeken átívelő, ám közérthető elemzéseik az időben visszanyúlnak a kezdetekhez, és eljutnak egészen napjainkig. Bemutatják az új zsidóellenesség európai gyökereit éppúgy, mint ennek kifejlett, modern változatait vagy az iszlám világban elterjedt előítéleteket. Az izraeli–palesztin konfliktus lángjai – szimbolikusan legalábbis – már rég túlcsaptak a Közel-Kelet határain, s világszerte szélsőséges indulatokat váltanak ki. E könyv elemzései talán hozzásegítik az olvasót, hogy a fogalmak és események pontosításával, tisztázásával e kérdésben higgadtabb ítéletet alkothasson.

Valamennyi európai nép törekedett nemzetállamokba szerveződni, és egyik sem mondott le a maga nemzetállamáról, legfeljebb az egyik nyitottabban, a másik zártabban értelmezi a nemzetállam fogalmát. Miért ellenszenves akkor a zsidók részérõl, hogy ők is nemzetállamba szerveződtek? Miért botrányos, ha a zsidók megvédik magukat? (Konrád György)

Az európai zsidók és az európai államok között a háború után létrejött íratlan szerződés helyén ma űr tátong. A zsidók számára kérdéssé vált, hogy mi is a helyük Európában.
(Kovács András)

A klasszikus, jobboldali antiszemitizmus Európában mára inkább az alsó, tanulatlanabb társadalmi rétegeké, míg újabb, harcosan anticionista alakváltozata a magasabb, művelt, jobbára liberális és baloldali rétegek ideológiájának része. Tüntetéseik azonban közösek, és törekvéseik is egy irányba hatnak.
(Tatár György)

Minél inkább egyoldalúan palesztinpártiak, minél inkább beérik önálló gondolkodás helyett a palesztin vádak felsorolásával, annál gyakrabban emlékeznek meg a Holokausztról. Így tartják tisztán a lelkiismeretüket.
(Heller Ágnes)

A mértékadó sajtó Izraellel kapcsolatos narratívája többrétegű. Miközben – forma szerint – a napi politikai történéseket és ezek hátterét mutatja be, a mélyben mindez idõrõl idõre összekapcsolódik a zsidósággal kapcsolatos (elő)ítéletekkel, akár a legrégebben rögzült hiedelmekkel.
(Gadó János)

Az eredeti értelemben vett ún. „politikai korrektség” és Izrael viszonyát leginkább az jellemzi, hogy az elsõ nem vonatkozik a másodikra. A politikai korrektség nyelvi normái, az elvárt méltóság, tisztelet, érzékenység stb. semmilyen módon nem vonatkozik mindarra, ami Izrael létével, illetve a zsidó állam politikájával kapcsolatos.
(Seres László)