Örökzöldek

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Egyéb

KÉT VIGÉC utazik a vonaton. Az egyik panaszkodni kezd:

-Hálátlan mesterség a miénk. Én töröm magam, fáradozok, igyek­szem mindig szívélyes, udvarias lenni, mégis az emberek, akikhez beko­pogok az árummal, gyakran sérte­getnek.

-Én ezt nem tapasztalom, hál’ istennek – mondja elégedetten a másik. – Volt már, igaz, hogy ki­dobtak, orromra vágták az ajtót, rám vertek a seprűvel. Na, de sérte­getni? Azt soha!

-NE HARAGUDJ, Grün, ebben a hónapban nem tudom megadni az adósságomat – mondja Kohn.

-Ezt mondtad a múlt hónapban is.

-Na, és nem tartottam meg a szavamat?!

KERESKEDELMI UTAZÓNAK je­lentkezik egy céghez Kohn.

-Én vagyok a világ legjobb ügy­nöke! – jelenti ki büszkén, maga­biztosan.

Megkapja a kollekciót, elutazik. Egy hét múlva visszajön: – Téved­tem. Én csak a világ második legjobb ügynöke vagyok – ismeri el szomorúan. – A világ legjobb ügy­nöke az volt, aki ezt a vacakot önökre sózta.

SZOMBATON A SÉTÁNYON talál­kozik Grün a barátjával. Izgatottan kérdezi tőle:

-Te, Kohn, igaz amit rólad be­szélnek, hogy te ateista lettél?

-Igaz.

-És már nem hiszel Istenben?

-Tudod mit, Grün, beszéljünk másról!

Grünt csak nem hagyja nyugodni a téma, másnap megint felkeresi a barátját, és megkérdezi:

-Kohn, te tényleg nem hiszel Is­tenben?

-Nem.

-És ezt miért nem mondtad teg­nap?

Meg vagy őrülve? Szombaton?!

A SADHEN bemutatkozó látogatás­ra viszi a vőlegényjelöltet.

-Nézzen körül – suttogja a fiú fülébe -, mindenütt ezek a súlyos ezüstök!

-Lehet, hogy csak kölcsönbe vannak – súgja a fiú.

-Ugyan, hova gondol? Hát ki adna ezeknek kölcsön?!

EGY AMERIKAI keresztény leány­nevelő intézetben táncos teadélután­ra készülődnek. Az igazgatónő fel­hívja a városkában levő laktanya ügyeletes tisztjét:

-Legyen olyan jó, küldjön át hozzánk délután húsz katonát a lá­nyainknak táncpartnerül. Csak egyet kérek: ne legyen köztük zsidó!

A megbeszélt időpontban megje­lenik a leányneveidében húsz tagba­szakadt néger katona.

-Kérem… itt valami tévédéi lesz… – mondja meglepetten az igazgatónő.

-Az kizárt dolog! – ingatja fe­jét az egyik néger katona. – A mi parancsnokunk, Solomon Mandelstein kapitány úr, sohasem szokott tévedni!

-MI A VÉLEMÉNYED az antisze­mitákról, Kohn?

-Osztom a nézeteiket!

-Osztod?!

-Naná, szorzom!

-SÁRA LELKEM, azt mondják, közeledik a városunkhoz a Messiás – újságolja Mojse a feleségének. – Akkor pedig nekünk is vele kell mennünk Izrael földjére. Megvallom, nem örülök neki. Most, amikor már olyan szépen virágzik a mi kis üzle­tünk, és itt van nekünk ez a szép kis házunk is …

-Ne bánkódj, Mojse – vigasz­talja a felesége -, gondolj csak bele, min ment már keresztül a mi népünk. Az egyiptomi rabságot túlél­tük, a babiloni fogságot túléltük, Hámán üldöztetését túléltük. Majd csak túléljük a Messiást is!

GRÜN MOST rendezi be új lakását, s kellene bele néhány könyv is. Be­megy a könyvesboltba, és megkérdezi:

-Van önöknek lexikonjuk?

-Milyen kiadás?

-Igaza van. Milyen kiadás! – mondja Grün, és kifordul a boltból.

(Az Izraeli Szemle szerkesztőjének engedélyével)

Címkék:1990-05

[popup][/popup]