Olvasóink írják

Hatékonyabb egészségügyi ellátás

Létrehoztuk a járóbeteg-ellátást az alábbi szakterületeken: belgyógyászat, kardiológia, tüdőgyógyászat-asztma, reu­matológia, szemészet, angiológia, röntgen, urológia, laboratórium. Elsősorban a ho­locaustot túlélők számára állunk díjtala­nul hittestvéreink rendelkezésére.

A szeretetkórház címe: Budapest XIV., Amerikai út 53. és Laky Adolf utca 42.

A vizsgálat időpontjának megbeszélése céljából kérjük bejelentkezni a 251-3060, 251-3900, 251-5518 telefonszámokon Jenei Györgynénél és Gál Istvánnénál. A családorvosi beutalót szíveskedjenek magukkal hozni! Várjuk jelentkezésüket, hogy segíthessünk.

Dr. Losonci András orvos igazgató, az orvostudományok kanditátusa

Zoltai Gusztáv, a BZSH-Mazsihisz ügyvezető igazgatója

Az Új Élet visszautasított…

Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném meg­kérni Önöket, hogy szíveskedjenek lehoz­ni lapjukban az általam írt nyílt levelet, amelyet az Új Életben szerettem volna közzétenni, de sajnos visszautasítottak.

Köszönettel:

Deutsch László újpesti főrabbi

1995. december

Ui.: El kell még mondanom, hogy hitköz­ségem elöljárósága kb. egy hónapja meg­írta levélben felháborodását a központi ve­zetőknek a meghívás elmulasztása miatt, melyre egyik vezetőtől sem érkezett válasz!

*

Tisztelt Szerkesztőség!

Az Új Élet legutóbbi számát olvasva olyan valótlanság állítására találtam, amely miatt most levelet kell írnom. Szí­veskedjenek lehetőségüknek megfelelően „Nyílt levél”-ként lehozni az újságban a következő sorokat, melyeket a cikk szer­zőjének, illetve a valótlanság megszövegezőjének, Lazarovits Ernő úrnak írok.

Kedves Lazarovits Úr!

Az emberek félrevezetése nem csak tó­rái törvénybe ütköző cselekedet (M. III. 19/14), de bármilyen más emberi mérték szerint is elítélendő.

Az újpesti szeretetotthon új részlegé­nek átadásáról szóló cikkében Ön ezt írta: „A kis házi ünnepséget beárnyékolta, hogy a meghívás ellenére sem a körzeti főrabbi, sem más rabbik nem tisztelték meg jelenlétükkel az eseményt, de ez vo­natkozik a meghívott elöljárókra is.”

Mivel sem engem, sem hitközségem tag­jait nem hívtak meg erre az ünnepségre, így értelemszerűen sem én, sem hitközsé­gem nem volt jelen. Egyébként ha meghív­tak volna bennünket, boldogan részt vet­tünk volna az avatáson, ami tény és bizo­nyításra nem szorul. A kilencedik paran­csolathoz illeszkedik a Példabeszédek 18/21 mondata: „Élet és halál van a nyelv kezében.” Mindenkor vigyáznunk kell, hogy kiről mit mondunk és mit írunk le.

A leírtak szíves tudomásulvételét kérem Öntől, és azt is, hogy ne írjon le valótlansá­got e lapban, mellyel árthat személy sze­rint nekem, de az újpesti közösségnek is.

Üdvözlettel:

Deutsch László újpesti főrabbi

Budapest, 1995. november 6.

H. M. esete az irodalommal

Álmélkodva olvastam a Szombat no­vemberi számában az Olvasónapló című publikációt, amelynek szerzője (Hernádi Miklós – a szerk.) olyan gátlástalanul és olyan útszéli hangon rágalmazza Földényi F. Lászlót, hogy az a legzüllöttebb po­litikai sajtóban is kirívó lenne, nemhogy egy olyan, hírnevére és színvonalára so­kat adó lapban, mint a Szombat. Külön meglepetés volt, hogy a kritikus (akinek nevét nem óhajtom leírni) szitkainak özönébe az én személyemet is bele­keverte, holott Földényi könyvének sem létrehozásában nem vettem részt, sem tárgya vagy szereplője nem vagyok.

Remélem, nem veszi rossz néven, ha cserébe küldök két epigrammát, ame­lyek a cikk olvasásakor jutottak eszem­be. Közlésük nem volna ellenemre; ha esetleg a Szombat mégsem közölné őket, ez megerősítené azt a halvány sej­tésemet, hogy az epigramma, görög-ró­mai eredetű műfaj lévén, nem része a zsidó irodalomnak.

Üdvözlettel:

Márton László

1.

Bár sose voltál benne,

belőle azért kivonultál;

Vissza sosem hívott senki

– elűzni se fog.

2.

Mondjam-e rád, hogy tökfej vagy?

Hiszen annyira magvas

nincs a fejed, mint egy tök,

s a tököt szeretem.

*

Előző számunkban Földényi F. László reagált Hernádi Miklós írására (Szép, ami erkölcs nélkül tetszik. Szombat. 1995. november). Szerkesztőségünk örömmel vette volna, ha a válaszolók az írás érdemi részéhez is hozzá­szólnak. Nem csak a személyeskedés­re válaszolnak még durvább szemé­lyeskedéssel. Ettől a stílustól (vala­mint a fenti levél kissé zsarolás ízű utolsó mondatától) elhatároljuk ma­gunkat.

Hernádi Miklósnak a lap e számában kínáltunk válaszlehetőséget, de ő ezt késeinek tartotta, és nem kívánt élni vele.