Muszáj volt…
MÁRCIUS 15-én és előestéjén több szabadtéri megemlékezés is lezajlott Budapesten. A MAZSIHISZ csak azon képviseltette magát, amelyet a Torgyán-féle kisgazdapárt rendezett 14-én. Pontosabban: azon az ökumenikusnak hirdetett istentiszteleten, amelyet a kisgazda- párti gyűlést követő fáklyás felvonulás végeztével Budavárában tartottak. Itt egy ferences páter és egy református tiszteletes után zsidó részről Lazarovits Ernő, vagyis nem rabbi, hanem a hitközség egyik világi elöljárója szólalt meg. Erről a Torgyán-párt jó előre szétszórt röplapjai adtak hírt.
Miért volt erre szüksége Torgyán úrnak, akinek a ,,liberál-bolsevista” ország rontókra szórt dörgedelmei frazeológiájukban meglehetősen hasonlítanak egy másik, erősen jobboldali ,,nemzetmentő’’ szózataira? Azt könnyű kitalálni. De hogy miért volt szüksége erre a MAZSIHISZ-nek? Az nem annyira világos.
Lehet – persze – azt mondani, hogy a többi ünnepi megemlékezés szervezői nem hívták meg a hitközséget, minthogy nem hívtak meg más felekezeteket sem. Torgyánék ezzel szemben igenis meghívták. Hát lehetett erre nemet mondani?…
Hogy oda ne rohanjunk – jut eszünkbe a pesties szólás. Van, aki szeret oda rohanni? Vagy a határozott és helyes politikai vonalvezetés hiányzik?
Nekem egy anekdota jut az eszembe a fiatal káplánról, akit csak nemrég szentelt fel a püspök, lelkére kötve, hogy ne legyen soha fáradt, ha a hívek szólítják, lelki támaszt váró embertársai hívják. Nos, a fiatal káplánt egy este a városka nyilvánosházából látták kilépni… A püspök magához kérette, és szemrehányást tett neki.
– De atyám – válaszolt a káplán hát nem Ön mondta, hogy menni kell, ha hívnak? Engem behívtak.
Címkék:1995-04