Lehet egy kicsivel több?

A SZOMBAT októberi számában megjelent Diósi Lajos 0,5%? című írása, miszerint a magyar lakosság 70%-a római katolikusnak, 20%-a re­formátusnak, 5%-a evangélikusnak, 0,5 %-a izraelitának vallja magát.

Anélkül, hogy a Gallup Intézet 1500 fős mintából készített statisztikájának hitelességében kételkednék, „néhány gondolat bánt engem”.

A korábbi felmérések szerint a la­kosság többsége ateista, vajon ez miért nem jelentkezik a cikkben? Másrészt elég nagy elszántság kell ahhoz – hogy a Holocaust, majd negyven év elfojtott antiszemitizmusa után, mely az elmúlt négy évben „hála” Csurka, Györkös, Mónus, Szabó és egyéb urak „áldásos munkásságának” gyakran felszínre tört, hogy valaki egy először látott kérdezőbiztos előtt izraelitának vallja magát.

Egyébként is elég kérdéses, hogy ki a zsidó. A náci törvények egy vagy két nagyszülőhöz kötötték, Izrael Állam zsidó felmenőt tart meghatározónak. A „Zsidó vagyok Magyarországon” című könyv hőse szerint az a zsidó, akit a környezete annak tart. Szerintem az a zsidó, aki magát származása alapján an­nak vallja, még akkor is, ha nyilvánosan nem vállal velünk szolidaritást, esetleg csak baráti társaságban.

Itt kell élni Magyarországon, és em­lékezni, persze nem úgy, mint Vácon, ahol az „Elhurcoltak terének” nevét megváltoztatták, mert úgy látszik, valakinek „csípte a szemét”.

Dr. Kocsis György Budapest XV., Tóth István u. 41.