Szántó T. Gábor / 2009. június 24.
Bécsbe készülünk Sávuot hosszú hétvégéjén, de nem fűlik hozzá a fogam. Mintha nem esne jól idegen közegben tölteni az ünnepet. Elindulunk, de az autópálya felé menet, rövid vívódás után, végül keletnek vesszük az irányt: Debrecenbe indulunk.
Szállást találni a városközpont közelében nem probléma, így gyalog indulunk egy kávéház, majd a zsinagóga felé. A főtéren ismerős arcú hölgy szalad utánunk, a nevemen szólít. Nekem is dereng, hogy már találkoztunk. Dr. Grósz Zsuzsanna gyógyszerész. Megkérdi, mit csinálunk itt, és a zsinagógába invitál, menjünk velük, ők is oda indulnak, amint bezárja a patikát. Melegség önt el, van ebben valami jó értelemben vett kisvárosias bensőségesség, olyasfajta közvetlenség, ami a metropoliszokra nem jellemző. Mint a zsidóság maga.

Grósz Zsuzsanna, Aser Ehrenfeld rabbi és Horovitz Tamás elnök
(A Hitközség archívumából)
Kávézunk, és utánuk megyünk. A zsinagógában vagy huszonöt-harminc ember, köztük sok izraeli fiatal. Kétszázan tanulnak itt a debreceni orvosi és fogorvosi karon, sokan közülük – a helyi közösség nagy örömére – rendszeres látogatói a zsinagógának. Meghívnak az ima után vacsorára. Megismerkedünk a hitközség elnökével, Horovitz Tamással is, aki civilben ingatlanfejlesztéssel foglalkozik, és az Izraelből érkezett, romániai születésű, ám magyarul jól beszélő Ehrenfeld Aser rabbival, aki rabbinikus tanulmányai mellett filozófiából doktorált. A rabbi keménykalapjával, hosszú kabátjával tekintélyes benyomást kelt, amit jól egyensúlyoz derűs, közvetlen stílusa.
|
|
Nagyzsinagóga (archív felvétel) |
Együtt sétálunk át az imaházból a működő nagyzsinagóga szomszédságában álló hitközségi székház dísztermébe, ahol az izraeli diákok terített asztallal várják társaikat, és bennünket. Műanyag tányéron tejes vacsorát szolgálnak fel: lazacot és sajtot, palacsintát és túrós süteményt. Két lubavicsi bócher közreműködésével zajlanak az események, akik besegítenek a vallási feladatokba. Szívesen látott vendégek, név szerint köszöntik a vacsora valamennyi résztvevőjét. Közben drósét hallhatunk a rabbitól egy tórai szakaszhoz, a tóraadás ünnepe kapcsán. Miért egyes számban áll a vajihan, „táborozott” kifejezés? – merül fel a kérdés, amikor a nép egésze Szináj hegyénél állt, tehát többes szám volna helyesen használatos? Mert egységben álltak, „mint egy nép, egy szív” – hangzik Rási válasza. A tóra által váltak egységes néppé a zsidók, és ahogy akkor sem volt, úgy ma sincs más, ami a zsidóságot, mint népet egyesíthetné – mondja rövid, a fiatalok türelmét is figyelembe vevő dróséjában rabbi Ehrenfeld. Hálás tapsot kap beszédéért.
A nyolcvanas évek végén már szolgált Debrecenben a román ajkú családban Nagyváradon született, hatvankét éves rabbi, aki a Cahalban, az izraeli hadseregben is végzett vallási feladatokat, de most majd két éve látja el itt a vallási vezetői posztot a közösség nagy örömére és megelégedésére. Sávuot estéjén is győzködik, csábítják: maradjon még. Autentikus rabbinikus tudás, tökéletesen elsajátított magyar nyelv és pragmatizmus jellemzi Aser Ehrenfeldet, aki az imák mellett hetente felnőttoktatást is vezet. Bár nem fűz rózsaszín reményeket a debreceni zsidóság jövőjéhez, lévén a fiatalok elvándorolnak, úgy látja, a középkorúak közreműködésével és az izraeli fiatalok jelenlétével a közösség fenntartható. Mint mondja, „Nem szabad feladni egyetlen működő intézményt sem, mert ami egyszer bezár, az nehezen nyílik meg újra”. Az elnök is büszke arra, amit fenntartanak: működő mikvéjük van, hatvanan esznek naponta kósert a konyhán, vagy viszik házhoz furgonnal a meleg ebédet. Széderkor száz-százötven ember gyűlik össze, jom kippurkor majd háromszáz, de ez alkalommal is lehetnek vagy negyvenen a fiatalok. Évente itt rendezik a határon túli hitközségek találkozóját – a közös problémák és az együttműködési lehetőségek kerülnek szóba leginkább nyár elején.
|
|
A Kápolnás utcai zsinagóga belülről |
Egy hosszú, göndör fekete hajú lány, és egy félszeg mosolyú, magas fiú – izraeli egyetemisták lépnek oda a rabbihoz. Ő fogja esketni a párt rövidesen Izraelben. A debreceniek szeretnék, hogy itt, helyben legyen az esküvő, de a családok miatt nem tehetik meg a fiatalok, noha, mint mondják, lenne hozzá kedvük. Nemigen maradnak itt hatéves képzésük után, pedig erre is vágynának a helyi zsidók. Izraelben megbecsülik a Debrecenben, vagy Pesten végzett orvosokat.
Másnap ebédre is meginvitálnak bennünket a hitközség étkezdéjébe. Örömmel fogadják a látogatókat, s gyakorolják az ábrahámi micvát: a vendéglátást. Az ízes maceszgombócleves, párizsi szelet és kakaós kalács mellé további barátságos beszélgetéssel szolgálnak. Jó a viszony a többi egyházzal, mondják, de persze örülnének, ha azok nyomatékosabban felemelnék szavukat a szélsőségekkel szemben. A legfiatalabbak között is előfordul antiszemitizmus, meséli a rabbi, de amikor az utcán odahívott magához egyszer egy hangoskodót, az nem tudott válaszolni a kérdésre, szüleitől, vagy tanáraitól veszi-e, amit mond.
Horovitz Tamás mesél a régi tervről, hogy a volt ortodox zsinagógát felújítják, és kulturális célra hasznosítják. Fel akarják hívni a város figyelmét a zsidó történelemre, kultúrára. Bár a fiatalok elhagyják Debrecent, még most is sok száz zsidó él itt, akiknek jó része nem vallásgyakorló, s ez által talán ők is közelebb kerülhetnek a közösséghez.

Az elnök és a rabbi
Debrecenbe másoknak is el kéne menni. A működő, barátságos zsidó közösség mellett jó színházat, impozáns egyetemi campust, gazdag botanikus kertet és más kulturális érdekességeket is találhatnak. A város főterén, a református nagytemplom emeletén egyedi kiállítás: a jeruzsálemi szentély és óváros makettjeit alkotta meg a húszas években Csia Lajos teológiai tanár. 1934-ben kiállították, majd újra-felfedezéséig hosszú ideig parlagon hevert a gyűjtemény.
A templomtól nem messze, a sárga köves, impozáns Piac utcán, a város főutcáján, egy mókás utcatáblán Debrecen testvérvárosai felé mutatnak nyilak. Rison leCion irányába is mutat egy nyíl.


















Ha késő délután végigbaktatunk a Böszörményi úton, postára, bankba, önkormányzathoz menet, már a friss ottlakó is összeakadhat a táncőrült és vadászgépkedvelő órással, a fegyelmezett mosolyú
Kutatási adatok bizonyítják, hogy a budapesti zsidóság településszerkezeti vonásai nemcsak a vészkorszak, hanem 1989 után is megváltoztak, átstrukturálódtak. A belső, úgynevezett. „zsidó” kerületek
2010. január 27-én békében, nyugodt szívvel elhunyt a múlt század legszuggesztívebb amerikai írója. Temetéséről nem tájékoztat senki, az írót ismerve, ilyesmire nem kerül sor. Az pedig teljesen biztos,
"Rendesen viselkedett egy Sisák nevű honvéd, egy alföldi parasztfiú." Ez nem csak édesapám beszámolóival, de Csapody Tamás cikkeivel, kutatásaival sem vág egybe.