Szombat előfizetés 2017

Zsidóság és Krisna-tudat Magyarországon

Írta: Gyurka Zsófia - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Zsidóság és Krisna-tudat Magyarországon

Néhány évvel ezelőtt figyelemre méltó könyv jelent meg az Egyesült Államok­ban Om Shalom Zsidóság és Krisna-tudat címmel (New York, Folk Books, 1990). A kötet Jacob N. Shimmel be­szélgetéseit tartalmazza Satyaraja dasa Adhikarival, aki a hazánkban is is­mert Krisna-tudatú mozgalom egyik zsi­dó származású tagja. Párbeszédük a legkülönbözőbb témákat érinti Majmonidésztől kezdve a kóserságig, és köz­ben természetesen sok szó esik arról, mit jelent Satyaraja számára a saját zsi­dósága, miért választotta a Krisna-tudatot ahelyett, hogy a zsidóságot folytatta volna.

A könyv bevezetőjét Satyaraja (pol­gári nevén Steven Rosen) édesanyja írta, s ebben arról vall, mi motiválhatta, s ő maga hogyan fogadta fia döntését. „Bár nem vagyok vallásos zsidó, büsz­ke vagyok a családom zsidó hagyomá­nyaira. Képzelhetik, hogy mikor tizen­hét évvel ezelőtt a fiam, Steven (azaz Satyaraja dasa) bejelentette, hogy csat­lakozik a Hare Krisna mozgalomhoz, megdöbbentem és felháborodtam. Mit találhat olyan vonzónak a „Hare Krisná­ban”, amit a saját vallásában, a zsidó­ságban, nem talált meg? (…) De a kez­deti számos aggodalmam és kétségeim ellenére ma, tizenhét évvel később, azt látom, hogy a fiam boldog, egészséges és kiegyensúlyozott.”

Mindez felkeltheti az ember ér­deklődését az iránt, vajon a magyaror­szági Krisna-hívők között is vannak-e zsidó származásúak, s ha igen, kötődnek-e valamilyen formában a zsidóság­hoz, megőrzik-e zsidó identitásukat, vannak-e közöttük, akik vallásos kö­zegből származnak, és hogyan fogadja döntésüket a család. Egyáltalán, miben hisznek ezek a fiatalok, akikről a legtöbben annyit tudunk, hogy időnként furcsa ruhában énekelnek és táncol­nak, vagy könyvet árulnak az utcán?

A Magyarországi Krisna-tudatú hívők Közössége 1989 óta bejegyzett kisegyház, a tagok száma (az 1%-os adófel­ajánlások alapján) öt-hatezerre tehető. A „krisnások” az egyetlen Istent imád­ják, csak nem Allahnak vagy Adonájnak, hanem Krisnának nevezik Őt. Val­lásuk középpontjában az Istennek vég­zett szeretetteljes szolgálat, az ún. bhakti áll. Életüket négy fő elv szabá­lyozza: 1. Laktovegetáriánusok, azaz nem esznek húst, halat és tojást (tejter­méket igen); 2. Tartózkodnak a kábító- és mámorítószerek fogyasztásától (te­hát nem dohányoznak, nem kábítósze­reznek, nem isznak alkoholt és kávét); 3. Nem játszanak szerencsejátékot; 4. Szexuális életet csak házasságon belül, kizárólag gyermeknemzés céljából él­nek. Megpróbálják az ősi indiai kultú­rát, az ún. védikus (= a Védák előírásain alapuló) kultúrát mindennapjaikba át­ültetni, a szerint élni – nem azért, mint­ha indiaiak akarnának lenni, hanem ezt mindannyiuk közös örökségének, egy helyhez és időhöz nem kötött, örök lel­ki kultúrának tartják.

A közösségben való rövid kérdezősködés után kiderül, hogy a tagok között zsidó származásúak is vannak. Sikerült néhány ilyen hívőt megkér­nünk, hogy beszéljenek nekünk arról, mit jelent számikra a zsidóság.

Az első beszélgetést J. S.-sel folytat­tam, aki tíz éve a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének a tagja.

J.S.: Amikor feltetted a kérdést, hogy mit jelent számomra zsidónak lenni, egy könyv jutott eszembe, amit nemrég olvastam, Joseph Hellernek a Gold a mennybe megy című könyve. Ez arról szól, hogy a főhőst felkérik, írjon „a zsi­dó lét lényegéről” – ő pedig rájön, hogy nem tud semmit a zsidó lét élményéről, mert szinte az egész életét zsidók kö­zött töltötte. Ez jutott eszembe, csak sajnos ellenkező előjellel, hogy én sem tudok semmit arról, milyen zsidónak lenni. Próbálok keresgélni, hogy mégis mit jelenthet a zsidó lét élménye, de annyira nem zsidó környezetben nőt­tem fel – mondhatom, hogy sajnálato­san -, gondolkozhatunk azon, hogy mi lett volna, ha másképp történik, de hát sajnos így történt.

  • Ezek szerint a családod egyáltalán nem volt vallásos?

  • Nem, a közeli családom, a szüleim egyáltalán nem, sőt talán a nagyszüleim sem. Bár ezzel kapcsolatban van egy érdekes élményem: megtaláltuk a nagyapám naplóját, amit a munkaszol­gálatban írt, és ott minden bejegyzésé­nek a végén van egy hatágú csillag, egy „I” betű és az, hogy „köszönöm!”. Ez engem annyira meghatott, hogy minde­nért Istennek adott hálát.

  • És kulturálisan mennyire kötődtek a zsidósághoz?

– Ez az, amit talán a legjobban sajná­lok, hogy ebből, úgy érzem, kimarad­tam. Sokáig nem is tudtam róla, hogy zsidó származású vagyok, tizenhat-ti­zenhét éves koromban kezdtem el böngészni a családi fényképeket, iratokat, és akkor jöttem rá. Mindenképpen ér­dekel a zsidóság, de a neveltetésem miatt, úgy érzem, nem jelent számom­ra annyit, mint amennyit kéne jelente­nie.

  • Te úgy tapasztaltad, hogy a Krisna-tudatú mozgalomban nagyobb a zsidó származásúak aránya, mint egyébként a magyar társadalomban?

  • Azt hiszem, sokan gondolják, hogy igen, de ha statisztikát készítenénk, ak­kor nem hiszem, hogy ez derülne ki. Néhány éve Kamarás István vallásszo­ciológus felmérést végzett a közösség­ben, és akkor a válaszolók egy-két szá­zaléka mondta, hogy zsidó vallású volt, mielőtt a Krisna-tudathoz csatlakozott. Biztosan vannak néhányan, akiknek a családja már kereszténynek vallja ma­gát, néhányan pedig talán nem is tud­ják magukról, hogy zsidó származású­ak. Egyébként Kamarásnak a rólunk írt könyvében olvastam, hogy egy, az 1970-es években, Amerikában készült statisztika szerint a mozgalom első nemzedékének öt százaléka volt erede­tileg zsidó vallású.

  • A zsidó származású hívők alkotnak valamilyen szempontból elkülönült csoportot?

– Mikor felmerült ez a téma, kér­dezősködtem, hogy hátha van ilyen klikk, csak én maradtam ki belőle, de nem. Az egyházon belül ezt nem tartják számon, sem pozitívan, sem negatívan. A mi vallásunk azt tanítja, hogy minden élőlény örök lélek, és a léleknek nincs kora, nincs neme, tehát eredetileg nem vagyunk sem nők, sem férfiak, sem magyarok, sem zsidók vagy nem zsi­dók. Mi ezt a filozófiát megpróbáljuk beépíteni az életünkbe. Ugyanakkor azt valljuk, hogy meg kell felelnünk az adott társadalomban betöltött szere­pünknek, például, ha nőnek szület­tünk, akkor bizonyos meghatározott női szerepeket kell betöltenünk. Ugya­nez igaz lehet a zsidóságra is. A mi val­lásunk minden más hiteles vallási tradí­ciót egyenrangúnak tart, tehát ha valaki vallásos zsidó családba születik, és úgy érzi, hogy a zsidó valláson keresztül tudja megközelíteni istent, azt mi ugya­nolyan jónak tartjuk, mintha Krisna-hívő lenne. Vallástalan családba szület­tem, és a Krisna-tudatú közösséget vá­lasztottam.

  • Tudják egyáltalán a közösségen be­lül, hogy ki zsidó és ki nem?

  • Igen, azt gondolom, hogy tudják. A saját esetemből kiindulva: tőlem töb­ben megkérdezték már, hogy zsidó va­gyok-e, és ilyenkor persze azt válaszo­lom, hogy igen. Nem hirdetem, de nem is tagadom le. Többnyire olyanok kér­dezték meg, akik szintén zsidók, és elég értelmes emberek, tehát ez a kér­dés többnyire egy-egy nagyon nyitott beszélgetéshez vezetett, nekem nem volt rossz tapasztalatom ezzel kapcso­latban.

  • Mit gondolsz, befolyásolt-e a szár­mazásod abban, hogy a Krisna-tudathoz csatlakoztál?

  • Ezzel kapcsolatban is olvastam nemrég valamit, a Jud Süssben, Feuchtwangertől. Ki is írtam magamnak ezt az idézetet. Így hangzik: „Napkelet és napnyugat találkozásánál fekszik egy icipici föld, Kánaán földje. (…) Ahol Kelet és Nyugat útjai metszik egymást, ott fekszik Jeruzsálem városa, ott ma­gasodik Sion vára. És a zsidók, amikor Izrael Istenéhez, az egyetlen, mindenek fölött való Úrhoz imádkoznak, (…) Je­ruzsálem városa, Sion vára felé fordul­nak. Napnyugat felől örökös, vad hul­lámzás verdesi Kánaánt, az élet, a sze­mélyiség utáni szomjúhozás, a tevé­kenység, az örömök, a hatalom utáni vágy hullámai. (…) Kelet felől azonban édes, szelíd bölcsesség hangja csen­dül, (…) nem szabad semminek ellene szegülnünk (…) mindenről le kell mon­danunk. És ez a szelíd, örök hullám fel­fut napkelet felől Kánaán partjaira.”

T.H. szintén mintegy tíz éve tagja a közösségnek, ma szerzetes. Elsőként tőle is azt próbáltam megtudni, vajon vallásos zsidó családból származik-e?

  • Nem. Őseim csak generációkkal ezelőtt jártak zsinagóga közelében.

  • Kaptál-e – ha nem is vallási, de kul­turális szempontból„zsidó nevelte­tést”, vannak-e zsidó barátaid?

  • Kiskoromban apukám a Híradót nézve mindig szurkolt Izraelnek, de olyan öntudattal, hogy akkoriban telje­sen megdöbbentett. Körülbelül ennyi a gyermekkori emlékem. Mint Krisna-hívő, egyre jobban kezdett érdekelni a múlt, így ma már egész sokat tudok. Az Ábrahám öröksége című könyv volt rám nagyon nagy hatással, és sok zsidó ismerősöm van.

– Miért a Krisna-tudatot választottad vallásodul?

  • Mert radikálisan meg akartam tisztí­tani az életemet, vagyis minden rossz emberi tulajdonságot fel akartam ma­gamban számolni, minél rövidebb idő alatt. Otthon igen sok keleti tárgyú könyvünk volt, és mivel amúgy is „min­denevő” voltam, egész könyvespolco­kat „olvastam le”. Ezek az olvasmányél­mények (Germanus Gyula, Stein Au­rél, Téchy Olivér, Sven Hedin stb.) nyomán megtetszett a Kelet, a keleti ember szellemisége, akiknek a számá­ra a spirituális alaphangulat, mondhat­ni evidencia. A Krisna-hit emellett talán egyfajta menedék is volt számomra, ahol képességeimet kibontakoztatha­tom. Van egy alapelvem, mely szerint csak annak az emberi életnek van ér­telme, melyben képességeinket maxi­málisan kibontakoztatjuk. A Krisna-vallás keretei között erre nagyszerű le­hetőség van.

  • Hogyan viszonyult családod a dön­tésedhez?

  • Mivel 14 évesen már jógázni kezd­tem, harcművészetet tanultam és ko­rán vegetáriánus lettem, a család ideje­korán tudott akklimatizálódni egyéni útjaimhoz. Kicsit megviselte őket temp­lomba költözésem (szerzetestanulónak állásom), de aztán megbékéltek. Ma ki­váló a kapcsolatunk.

  • A krisnás közösségen belül tapasz­taltál-e egyfajta összetartást a zsidó származású személyek között?

  • Van egyfajta láthatatlan „te is” típu­sú összekacsintás, ami azonban ritkán nyilvánul meg ténylegesen cselekede­tekben, például tényleges segítségben.

  • Részt veszel-e zsidó rendezvénye­ken, vallási ünnepeken?

  • Nem, ünnepeken soha nem veszek részt. Egyszer-kétszer voltam zsinagó­gában, de a folyamatos smúzolás, még ­ha nagyon vicces is, zavar. Én templom­ba a lelkiség megéléséért megyek, és csak másodsorban a társadalmi érint­kezés miatt. Korábbi zsidó tárgyú olvasmányaimban is csak néha-néha tudtam felfedezni ilyen lelkületű „cadikokat”. Talán emiatt a lelki „éhenmaradottság” miatt fordulnak sokan a keleti vallások felé.

G.G. még az egyház formális megala­pítása előtti időkben, tizennégy éve csatlakozott a Krisna-tudathoz.

– Ha nem is volt a családod vallásos, de kulturálisan befolyásolt-e olyan irányban, aminek köszönhetően később krisnás lettél?

  • Kulturálisan engem nem igazán be­folyásolt; maga az emberi szenvedés volt az, ami nagyon mélyen érintett már gyerekkoromban is. Úgy érzem, ehhez hozzájárult az, hogy a nagyapám meg­járta a koncentrációs tábort, és erről később sokat hallottam, valahogy „ben­ne volt a levegőben”. Ez engem nagyon megrázott, alapvetően az emberi szen­vedés indította el bennem a vallás irán­ti érdeklődést. Egészen más kérdés, hogy már kisgyerekként India iránt éreztem vonzódást, indológus akartam lenni.

A baráti köröm nagy része ugyan zsi­dókból állt, de egyikük sem volt vallá­sos, és ilyesmiről soha nem beszélget­tünk. Nekem az a tapasztalatom, hogy az asszimilált zsidók abban az időben nem nagyon beszélgettek a zsidóságuk­ról. A barátaim szülei sem beszéltek erről soha, pedig a legjobb ba­rátnőmnek az édesapja megjárta a kon­centrációs tábort. Ő azért elmesélte ne­künk, hogy milyen is volt az.

  • Hogyan fogadták a szüleid, hogy csatlakoztál a krisnás közösséghez?

  • Ez őket annyira nem rázta meg; in­kább, hogy kihez megyek férjhez – már­mint a személye, nem a vallása -, mi­vel a két dolog egyidejűleg történt. Ami­kor a gyerekeim megszülettek, akkor rendeződött minden, látták, hogy itt azért normális élet folyik.

  • Te úgy érzed, hogy a krisnások kö­zött több a zsidó származású, mint ál­talában Magyarországon?

  • Nemcsak Magyarországon: az egész világon. Ennek, azt hiszem, az az egyik oka, hogy a zsidók alapvetően lázadók, és mindig keresnek valamit, keresik az igazságot, nem véletlen, hogy a ve­zetőink között és általában az idősebb hívők között nagyon sok a zsidó szár­mazású.

  • Van ennek jelentősége a közössé­gen belül?

  • Nincs. A tehetségnek van jelentősé­ge. Ma az egyházi hierarchiát nézzük, hogy kinek milyen funkciója van, az alapvetően tehetség-függő. De hát a Krisna-tudat alapvetően nem egy intéz­mény, hanem egy vallás, és a vallásunk alapja arra épül, hogy valamennyien lelkek vagyunk. Az a célunk, hogy ez a lélek megtisztuljon, akár zsidóról, akár keresztényről van szó. Az, hogy valaki születése szerint milyen valláshoz, nép­csoporthoz, kaszthoz tartozik, a mi szempontunkból nem lényeges.

Gyurka Zsófia

Címkék:2001-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Mózestől Buddháig

Mózestől Buddháig Dharamszalában vagyunk, a tibeti buddhizmus egyik központjában. A buddhista szerzetesek narancssárga tó­gájába burkolt, kopaszra nyírt fejű Tenzin Josh...

Amerika zsidósága a terrormerényletek után

Amerika zsidósága a terror­merényletek után A New York-i JBFCS (Zsidó Családsegítő Szolgálat) ügyvezető igazgatója, dr. Alan Siskind igencsak elfoglalt mostanában....

Close