Szombat előfizetés 2017

Zsidók a pornóiparban

Írta: NATHAN ABRAMS - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

NATHAN ABRAMS

Zsidók a pornóiparban

Kevéssé ismert történet a zsidók részvétele a Hollywood lepusztultabb oldalági roko­nának tartott pornófilm-készítésben. Ta­lán szeretnénk úgy tenni, mintha az X kategóriás filmek gyártásából nem vet­ték volna ki részüket, holott letagadha­tatlan, hogy a világi zsidók aránytalanul nagy számban szálltak be (és közremű­ködnek ma is) az amerikai szexfilmek előállításában. A zsidó részvétel a por­nóiparban régi história, Amerikában vi­tathatatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy egy marginális szubkultúra az amerikai élet fontos részévé váljon.

MALACSÁGKUFÁROK

A zsidó részvétel a pornóiparban két, olykor egymást fedő területre osztha­tó: gyártókra és szereplőkre. Bár a zsi­dók Amerika összlakosságának csu­pán két százalékát adják, ennél nagyobb arányú a jelenlétük a pornói­parban. A könyvszakmában az erotica műfajra szakosodott kereskedők nagy része az 1890 és 1940 között Német­országból bevándorolt zsidók köréből került ki. Jay A. Gertzman, a Bookleggers and Smuthounds: The Trade in Erotica, 1920-1940 [Könyvcsempé­szek és malacságkopók: Az erotikake­reskedés, 1920-1940] szerzője szerint a zsidók igencsak fontos szerepet ját­szottak az ún. gallantiana-könyvek (disznó vicceket és balladákat tartal­mazó kötetek, illetve erotikus regé­nyek és klasszikusok), valamint az avantgárd, szexuálisan szókimondó regények, ponyvák és alantas ösztö­nökre épülő művek terjesztésében.

A háború utáni Amerika leghírhedtebb pornóiparosa egy bizonyos Reuben Sturman volt, akit „a pornográfia Walt Disneyjeként” emlegettek. Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint az 1970-es években az ország­ban fellelhető pornókiadványok nagy része Sturman kezében összpontosult. Az 1924-ben született Sturman Cleveland szegénynegyedében nőtt fel. Eredetileg képregények és más lapok el­adásából élt, ám amikor rájött, hogy a szexmagazinok hússzor akkora hasz­not hajtanak, mint a képregény füze­tek, pornókiadványokra specializálta magát, és idővel saját kiadványaival és saját értékesítőhálózattal lépett a pi­acra. Az 1960-as évek végére Sturman egyike volt a legnagyobb szexmagazin-terjesztőknek, és az 1970-es évek végén már mintegy kétszáz, szexkiad­ványokra specializálódott boltot mondhatott magáénak. Sturman me­gújította az akkor még népszerű peepshow-fülkéket (egy aprócska, sötét helyiség, amelyben a néző X kategóri­ás videókat nézhetett színes tévén, percenként pár centért). Úgy tartják, hogy Sturman nem csupán ellenőrzése alá vonta az ún. „felnőttszórakoztatá­si” ipart, hanem ő maga volt az. Végül adócsalással és más bűncselekmények vádjával bíróság elé került, és börtön­ben hunyt el 1979-ben. A családi vállalkozást fia, David vitte tovább.

Napjaink Sturmanja egy másik cle­velandi zsidó, a negyvenhárom éves Steven Hirsch, akit a „pornó David Trumpja” néven is emlegetnek. A ket­tejük közötti kapocs Steve apja, Fred, aki Sturman tőzsdeügynöke és jobb­ keze volt. Hirsch az amerikai szexfil­mek legnagyobb előállítójának, a por­nóvilág Microsoftjaként emlegetett Vivid Entertainment Groupnak a tulajdonosa. Az ő nevéhez kapcsolódik a modem marketingmódszerek meg­honosítása a pornóiparban. A Vivid sokban emlékeztet az 1930/40-es évek hollywoodi stúdióinak rendszerére, különösen ami az exkluzív szerződé­sekkel odaláncolt pornócsillagokat il­leti, akiknek az imázsát Hirsch a saját elképzelései szerint alakítja. A Vivid csoportról nemrég a brit Channel 4 mutatott be egy afféle színfalak mö­gött forgatott filmet.

RENDES ZSIDÓ FIÚK ÉS LÁNYOK

A zsidók közül került ki az 1970-80-as években forgatott pornófilmek legtöbb férfi szereplője, illetve a pornódívák je­lentős része is. A héber bikák doyenje Ron Jeremy. A szakmában csak „sündisznó”-ként ismert Jeremy Amerika (minden értelemben) legnagyobb pornósztárja. Az ötven­egy éves Jeremy felső kö­zéposztálybeli családban nevelkedett; mintegy ezerhatszáz szexfilmben szerepelt, és száznak a rendezője. Jeremy afféle kultikus alaknak számít Amerikában: zsidó és nem zsidó férfiak egyaránt valamiféle hősként tekintenek rá – ő az az elhízott, szőrös nebbich, aki káp­rázatos nőket cipel az ágyába. Afféle modem Dávid király, aki Góliát kard­ját forgatja, egy zsidó szuperkan, aki jócskán túlszárnyalja a zsidó folklór hagyományos hőseit. Nem egy sápkó­ros talmudtudós. Hírnevét egy nemrég forgatott dokumentumfilm, A por­nósztár: Ron Jeremy legendája örökí­tette meg az utókor számára. A leghí­resebb zsidó férfi pornósztár lévén, Je­remy csodát tett az amerikai zsidó fér­fiak lelkével. Az a szerencsés vevő, aki 7,99 angol fontért (beleértve a pos­taköltséget) magáévá teszi Jeremy nemrég piacra dobott, a „Dúdolós kufirc Ron Jeremyvel” címet viselő CD-jét, meghallgathatja Jeremy kedvenc pornódalait és az „élő legenda” szem­élyesen hozzáfűzött kommentárját. Ahogy a népszerűsítő fülszövegen ol­vasható: „Elő a pult alól, és durr bele a fősodorba!”

Seymore Butts (szül. Adam Glas­ser) tökéletes ellentéte Jeremynek: fi­atal, jóképű és izmos. Glasser, a har­minckilenc éves New York-i zsidó, 1991-ben nyitotta meg konditermét Los Angelesben. Amikor senki sem jelentkezett, kikölcsönzött egy video­kamerát, elballagott a közeli sztriptíz­bárba, kifizette az ott dolgozó egyik hölgy napidíját, a hölgyet elvitte a konditerembe, és filmezni kezdett. A film bődületesen rossz lett, de egy kis hücpe és néhány jól elhelyezett név­jegykártya csodákra képes: nemsoká­ra megállapodott egy forgalmazóval, és szakmányban gyártotta a filmeket. Pár éven belül Seymore Butts magáé­nak mondhatta a szexfilmipar egyik legnagyobb forgalmazói hálózatát.

Rövidesen a kézi kamerával forgatott, a spontaneitás lát­szatát keltő és a hanyagolható színvonalú esztétikával jelle­mezhető ún. gonzo filmek ki­rálya lett – ma pedig a legis­mertebb zsidó pornómogul. A Seymore Inc. produkciós cég évente mintegy harminchat filmet dob piacra: semelyik forgatási költsége nem haladja meg a 15 ezer dollárt, de mindegyik tízszer annyit hoz a konyhára. Glasser tizenkét al­kalmazottja között meg­található édesanyja és unokatestvére, Stevie (előbbi a cég jó kedélyű könyvelője és egyetlen fiacskája sadchenje, utóbbi a szeretetreméltó, ám szélhámoskodó min­denese). Glasser manap­ság saját reality show-val is büszkélkedhet, egy tízrészes, „Családi vállalkozás” néven fu­tó dokumentumfilmre hajazó szappanopera, amelynek nyitó­képein Glasser bár micvójának fotóiban gyönyörködhet a na­gyérdemű.

A MEGKERESHETŐ ZSOZSÓ NYOMÁBAN

A zsidók ugyanazért szálltak be a pornóiparba, amiért hitsorsosaik Hollywoodban próbáltak szeren­csét. A filmipar legnagyobb vonzere­jét az jelentette, hogy befogadta őket. Fiatal iparágról lévén szó, még nem állították fel azokat a korlátokat, ame­lyek megnehezítették az amerikai élet sok más területére való bejutást. A pornóiparban sem létezett diszkrimi­náció a zsidók ellen. A XX. század első felében nem kellett különösebben nagy vagyonnal rendelkezni ahhoz, hogy a filmiparban elindulhasson va­laki, mivel a mozit múló divatszeszélynek tartották. A pornófilmek terü­letén sem volt szükség nagyobb beru­házásokra. A kanfilmek bemutatásá­hoz elegendő volt egy vetítő, egy vá­szon és néhány szék. Kívül esvén a status quón és semmi vesztenivalójuk nem lévén, a zsidók szívesen kísérle­teztek mindenféle újdonsággal. Gertzman szerint „amikor a zsidók azt ta­pasztalták, hogy kizárták őket egy-egy iparágból, olyan szakmák felé fordul­tak, amelyek érzésük szerint előbb-utóbb fejlődésnek indulnak. És – teszi hozzá – a zsidók régóta csiszolgatták a közvetítők tehetségét, hiszen ez olyan szakma, amire joggal büszkék.” A szexfilmek elkészítéséhez olyasvala­mi kellett, amivel a zsidók bőséggel rendelkeztek: a hücpe. A korai zsidó pornóiparosok zseniket és ambiciózus vállalkozókat dobtak piacra, akik si­kerüket szívósságuknak, intelligenciá­juknak és mérhetetlen önbizalmuknak köszönhették.

Tagadhatatlan, hogy a pornóiparba bekapcsolódó zsidókat a profitszerzés is hajtotta. A hollywoodi zsidó film­mogulokhoz hasonlóan, akik megte­remtették Amerika álomgyárát, és akik az üres vászonra rávetítették Amerikáról szőtt elképzeléseiket, a pornómogulok is tanúbizonyságát ad­ták, hogy pontosan érzékelik a közíz­lést. Hogyan is lehet jobban kielégíte­ni az ábrándokat, képzelgéseket, mint a felnőtt szórakoztatóipar termékei­vel? Mint az ADL igazgatója, Abraham H. Foxman megjegyezte, „Azok a zsidók, akik beszálltak a pornóipar­ba, éppen úgy az amerikai álmot ker­gették, mint a többiek.”

SZEKULÁRIS SZEX

A filmiparban ügyködő társaikhoz ha­sonlóan, a pornóiparba beszálló zsi­dók sem hitközségük képviselőiként tevékenykedtek. Legtöbbjük inkább kulturális, mint vallási értelemben te­kinthető zsidónak, és sokuknak csak a neve zsidó, ők maguk teljesen szekulárisak. Az egyik kivétel Richard Pacheco, aki egyszer felvételizett vala­melyik rabbiképzőbe. Sturman zsidónak tartotta magát, és bőkezű adomá­nyokat juttatott különféle zsidó jóté­konysági szervezeteknek. Feltehetően ez az oka annak, hogy alig akad kife­jezetten zsidó témájú pornófilm. (Jeremy egyszer megpróbált összetrom­bitálni pár zsidó pornócsillagot egy kóser pornófilm forgatására.) Az egyik kivétel a Debbie Duz Dishes, amelyben Nina Hartley egy „fehér­májú” zsidó háziasszonyt játszik, aki bárkivel hajlandó összefeküdni, aki becsenget hozzá. A film sikeres volt, pár folytatása is készült, és jelenleg alig-alig megszerezhető – ami talán arra utal, hogy ez egy új, még kiakná­zatlan terület. A World Union of Jewish Students honlap egyik szer­kesztőségi cikke szerint „több ezerre tehető azok száma, akik kifejezetten zsidó pornográfiát keresnek. A Go-To.com keresőjébe leggyakrabban bepötyögött ’zsidó naptár’, ’zsidó szinglik’, ’zsidó párkeresők’ és ’zsidó ünnepek’ kifejezések után a ’zsidó pornó’ következik.”

SZEXUÁLIS REBELLISEK

Van-e a várható profiton kívül valami más, mélyebben rejlő lélektani oka an­nak, hogy a zsidók beszálltak a pornó­iparba? A zsidó részvételt az X kate­góriás filmek gyártásában kétségkívül valamiféle lázadás is motiválta. A por­nográfiát tiltott, tabu volta is vonzóvá tette. Mint egy másik írásomban kifej­tettem, a „tréfliség” jelentése kiterjed „a tiltott szexualitás világára, a gójok szexualitására, és az odakalandozókra váró képzelt gyönyörökre”. Hova máshova is fordulhatnának a zsidó férfiak, hogy bájos, buja, bögyös sikszékkel ágyba bújhassanak?1 Más szóval a pornóalkotásokban valósult meg a katolikus nőkkel való hálás zsi­dó fantáziája.

Luke Ford ortodox zsidó és pornói­pari pletykafészek szerint „a pornog­ráfia a hagyomány hű, a Tóra által a zsidóktól megkövetelt engedelmesség és fegyelmezett élet elleni lázadás egyik formája”. És lázadás a (gyakran középosztálybeli) szülők ellen, akik gyermekeiket ügyvédi, orvosi és könyvelői pályára szánnák. Az egyik pornószínész, Bobby Astyr megfogalmazásában, „egy ’nyasgem’ a kisujjukon is brillgyűrűkkel flangáló nagy­bácsik felé, akik gyerekkoromban ki­verték a palávert, mert zenész akar­tam lenni”.

Amikor a vallás befolyása csökkent, és helyébe világi ideológiák léptek, a szabadgondolkodó zsidók, különösen Kaliforniában, a szexet a személyes és politikai felszabadulás egyik módoza­tának tekintették. Amerika a zsidók ál­tal valaha megtapasztalt lehető legsza­badabb társadalom volt, és ezt a por­nóipar növekedése is tükrözte. Azok a zsidó lányok, akik a vásznon kufircoltak, erősen ellentmondtak az „ameri­kai zsidó királykisasszony” sztereotípiájának. Úgy vélem, hogy ők talán annak az önfelszabadítási ígéretnek a beváltását látták ebben, amit Betty Friedman A női misztikum című, 1963-ban megjelent könyvében fejtett ki – emancipálták magukat a háztartás „kényelmes koncentrációs táborából”, és nekivágtak a dél-kaliforniai pornófilmdíszletek között elterülő ígéret földjének. Gazdasági és társadalmi szabadságukat láthatták benne: szabad akaratukból váltak ennek az iparnak a napszámosaivá, s nem gazdasági vagy más körülmények kényszerítő hatásá­ra. S ha már egyszer nekifeküdtek, ak­kor megálltak a saját lábukon, mivel a női szereplők általában kétszer annyi gázsiért dolgoznak, mint a férfiak.

SZEXUÁLIS FORRADALMÁROK

Folytatva a forradalmi felforgatás el­méletet, a zsidó részvétel a pornóipar­ban felfogható afféle beintésnek az amerikai WASP (fehér angolszász protestáns)-establishment felé. Né­hány pornósztár a keresztény Amerika és a világi humanizmus között zajló spirituális csata élharcosának tekinti magát. Ford szerint a zsidó pornószínészek gyakran hencegnek arról, mek­kora „öröm számukra, hogy anarchis­ta, szexuális bögölyökként csipdesik a puritán amerikai böhöncét”. A zsidók részvétele a pornóiparban e szerint az elmélet szerint valójában a keresztény autoritás elleni atavisztikus gyűlö­letből táplálkozott, s célja Amerika do­mináns kultúrájának morális aláaknázása volt. Astyr emlékeiben élénken él, hogyan „kellett megverekednem vagy éppenséggel menekülőre fognom az iskolában, mert zsidó voltam. Le­het, hogy pornófilmes karrierem nem kis részben egy beintés ezeknek az ala­koknak.” Al Goldstein, a Screw maga­zin kiadójának sommás megfogalma­zása szerint, „az egyetlen oka annak, hogy mi, zsidók beszálltunk a pornói­parba, nem más, mint hogy úgy véljük: Jézus elhúzhat. A katolicizmus is el­húzhat. Nem hiszünk a tekintélyelvű­ségben.” Eszerint a pornográfia a ke­resztény kultúra megerőszakolásának egyik módja, mivel az amerikai főso­dor szívéig hatol (és feltehetően ugya­nazok a WASP-ok fogyasztják), s ezáltal felforgató jellege még inkább kidomborodik. A pornó már nem a kukucskálós „mit látott az inas a kulcs­lyukon át” műfaját gyarapította, ha­nem az ábrázolási lehetőségek végső határát feszegette. Az új pozitúrák megjelenítése egyúttal világossá tette azt is, hogy a cél nem csupán a szóra­koztatás, hanem a sokkolás is.

Egy lehetséges értelmezés szerint az Amerikába bevándorló zsidók hagyo­mányos forradalmi/radikális energiá­jukat inkább a szexuális forradalom­ba, semmint a baloldali politikai küz­delmekbe fojtották. A zsidók éppoly aránytalanul magas számban képvisel­tetik magukat a pornóiparban, ami­lyen kirívóan magas arányban vettek részt a radikális mozgalmakban. A zsidók Amerikában szexuális forra­dalmárok is voltak. A szexuális felsza­badulás irodalmának tetemes része zsidó szerzők tollából került ki. Zsi­dók álltak élére annak a mozgalom­nak, amelyik Amerikát végül arra kényszerítette, hogy egy liberálisabb attitűdöt fogadjon el a szexet illetően. Zsidók alkották az 1960-as évek sze­xuális forradalmának élcsapatát. Marx, Trockij és Lenin irományai he­lyett Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goodman művei váltak a le­endő forradalmárok kötelező olvas­mányaivá. Reich központi témái a munka, a szerelem és a szex, Marcuse pedig úgy vélte, hogy a szocialista utópia oly mértékben felszabadítja az egyént, hogy végre kielégítheti szexu­ális vágyait. Goodman a pornográfia legalizálásának „csodás kulturális kö­vetkezményeiről” értekezett, ami „megnemesíti művészetünket” és „hu­manizálja szexualitásunkat”. Pacheco az egyik olyan zsidó pornósztár, aki elmélyedt Reichnek abban a művé­ben, melyben összekapcsolta Freudot és Marxot: „Mielőtt első szerepemet megkaptam, elmentem egy X kategó­riás film próbajátékára: hajam a seg­gemig lógott, hónom alól kikandikált Wilhem Reich könyve, a Szexuális forradalom, és munkáról, szerelemről és szexről, Reich három alaptéziséről locsogtam.” Dresner rabbi megfogal­mazásában „a zsidó forradalom több színtéren zajlott”, és ezek egyike volt „a zsidók előkelő helye a szexuális kí­sérletezés szószólói között”. Mondhatnánk úgy is, hogy a pornószínészek olyan emberek, akik a lázadást, az önmegvalósítást és a szexuális szabados­ságot dicsőítik.

MIT SZÉGYELLÜNK?

A zsidó pornóiparosok és pornószíné­szek szerepét és motivációit taglaló rövid áttekintésem célja az amerikai zsidó populáris kultúra egyik elhanya­golt területének megvilágítása volt, mivel kevesen foglalkoztak ezzel a té­mával. Az olyan összefoglalók, mint például Howard M. Sachar könyve, A History of the Jews in America [A zsi­dók története Amerikában], tudomást sem vesz a kérdésről. Bármibe lefoga­dom, hogy a zsidók Amerikába érke­zésének 350. évfordulóját ünneplő események között egyiken sem emlé­keztek meg arról, mivel járultak hozzá a zsidók ehhez az iparághoz. Még a viszonylag toleráns Time Out New York magazin is túl prűdnek bizonyult ahhoz, hogy a dolgot szóba hozza, bár értesüléseim szerint a tekintélyrombo­lásáról ismert Heeb magazin tervbe vett egy ezzel foglalkozó számot. Is­merve a viszonylag toleráns zsidó ál­láspontot a szexet illetően, számomra érthetetlen, miért kellene szégyell­nünk a zsidók részvételét a pornóipar­ban. Még ha nem is tetszik különöseb­ben, a zsidók fontos szerepet játszot­tak ezen a területen, és épp itt az ide­je, hogy valaki komolyabban foglal­kozzon ezzel.

Seleanu Magdaléna fordítása

A szerző az amerikai zsidó történelem egyetemi oktatója, jelenleg az aberdeeni egyetemen tanít. Készülő könyve a Commentary magazin és a neokonzervativizmus történetével foglalkozik. Fenti írása a Jewish Quarterly 2004. téli számában jelent meg.

1 A pornóipar egyik bennfentese szerint „az 1980-as évek férfisztárjai többnyire szekuláris zsidó háttérrel rendelkeztek, míg a pornódívák többségét római katolikus isko­lákból szalasztották”. A legjellemzőbb por­nóipari felállás ezek szerint a zsidó férfiak fantáziájának, azaz a katolikus siksze megkufircolásának kiélését jelentette.

Címkék:2005-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Zsidók nyomában Tunéziában

Zsidók nyomában Tunéziában Tunézia szinte egész évben vonzza a turistákat, elő-, utó- és főszezonjában a mi honfitársa­ink tízezrei is élvezik...

Izrael földje eladó?

Az izraeli főállamügyész, Meni Mazuz, a minap törvénytelennek nyil­vánította a KKL évtizedek óta köve­tett politikáját, melynek alapján a földjeit kizárólag...

Close