Zsidó vezető – listavezető

Németország

 A német Kormánykoalíció kisebbik tag­ja, az FDP (Szabad Demokrata Párt) a már­cius 2-ai helyhatósági választásokra a Maj­na menti Frankfurtban listavezetőjének je­lölte Ignatz Bubist, a Németországi Zsi­dók Központi Tanácsának elnökét. Bubis Lengyelországban született, a háború után telepedett le Németországban, ahol sikeres üzletember, az egész társadalom előtt a zsidóság szószólója lett. A német li­berálisok két évtizede veszítik szavazói­kat, a frankfurti városházáról 1981-ben szorultak ki, mert nem érték el a frakció­alakításhoz szükséges öt százalékot.

Bubis kijelentette, hogy pártja nem­csak örömet talál majd személyében, mert ő baloldali elveket vall: helytelení­ti a külföldiekkel szembeni ellenérzést, hangoztatja, hogy a jelenlegi koalíciós partner, a jobboldali CDU (Keresztény Demokrata Unió) mellett vagy helyett közös vezetést kíván a szociáldemokra­tákkal és a zöldekkel.

Evangélikus hittérítés

A hamburgi Der Spiegel december végi száma különös füzetekről közöl cikket.

A kiadványok címlapjait hétágú gyer­tyatartók fotói vagy a cirill betűs Menora szó díszítik. Az oroszul írt könyvecskéket a FÁK államaiból Baden-Württemberg tar­tományba érkező, letelepedni szándéko­zó zsidóknak nyomják a kezükbe a re­gisztráló központokban, meghívással együtt a szombat köszöntésére vagy a közeledő ünnepre. A meghívások és kiadványok gazdái az Észak-Németországban legnépesebb evangélikus egyházhoz tartozó szervezetek, mint a Keleti Fény vagy az Evangéliumi Szolgálat Izraelnek.

Németországban a keresztény egyhá­zak a háború után lemondtak a zsidók közötti térítésről, és ezt a magatartásu­kat a Németországi Evangélikus Egyház vezetői megerősítették 1995-ben, az ország zsidóságának képviselőivel való találkozásukon. Mégis, egyes lelkészek és evangélikus szervezetek szemet ve­tettek az elmúlt években letelepedett, a németországi zsidóságot megfiatalító és megduplázó 40 ezer volt szovjet ál­lampolgárra. A tartomány főrabbija, a Magyarországról elszármazott Joel Berger tényekkel bizonyította, hogy a keresztény tanok iránt érdeklődő zsidó bevándorlók társaiknál előbb jutnak la­káshoz és álláshoz. Brémában a Szent Mátyásról elnevezett gyülekezet zsidók számára közös munkahelyet és otthont teremtett, ahová Ukrajnából irányítják a letelepedőket. Kijevben német támo­gatással működik egy bizonyos Anatolij Ouhomirt nevű fényképész, aki azt hirdeti, hogy Jézus a messiás.

A Spiegel idéz egy Brémában otthonra lelt házaspárt, akik a következőket mondták: „Eleinte minden olyan volt, mint egy álom, annyira bőkezűen gon­doskodtak rólunk, bár az mindjárt fel­tűnt, hogy akik zsidóknak vallották ma­gukat, azoknak egy csomó, a keresztény­séget ismertető nyomtatványt adtak. Az­után nyomatékosan figyelmeztettek ben­nünket, hogy vegyünk részt a Szent Má­tyás gyülekezet ’zsidó’ ünnepségein, ahol Jochen Müller lelkész a zsidóságot hol a kereszténységhez vezető hídnak nevezte, hol azt prédikálta, hogy engesztelési csak a kereszténységben találunk.” A leírtakhoz a hamburgi lap hozzáteszi, hogy az ateista Szovjetunióban nevelke­dett zsidóság származását csak a szemé­lyi igazolványa alapján ismeri, a vallásról szinte semmit sem tud, ezért könnyű őket befolyásolni, más hitre téríteni.