Zsidó szervezetek vezetői a miniszterelnöknél

A tárgyalás témája: antiszemita tévéműsorok, a Radnóti Gimnázium sorsa, a Zsidó Helyreállítási Alap újjáé­lesztése, a Holocaust-emlékbizottság összetétele

Mint ismeretes, a miniszterelnök és a zsidó vezetők közti február 16-án lezajlott találkozó a miniszterel­nök kezdeményezésére jött létre, abba a sorozatba illeszkedve, amelynek keretében a kormányfő az egyházak és a társadalmi szervezetek vezetőivel ismerkedik. Bár a MAZSIKE javasolta, hogy jelöljünk meg előzetesen kulcsfontosságú témákat, ezt a javaslatot a többi zsidó szervezet nem fogadta el, így a beszélgetésnek nem volt előzetes napirendje. A találkozón a Hitközséget dr. Feldmájer Péter, Zoltai Gusztáv, az ortodoxiát Fixler Hermann képviselte, a rabbiságot dr. Schweitzer József, a Cionista Szövetséget Dr. Engländer Tibor, a MAZSIKE-t Simonyi Péter és Korányi László. Dr. Boross Péteren kívül a kormány képviseletében részt vett dr. Isépy Tamás igazságügyi ál­lamtitkár.

A találkozó légköre kifejezetten szívélyes volt, a legtöbb felvetésre (antiszemita megnyilvánulások, zsidó tévéműsorok, Radnóti Gimnázium ügye), Boross Péter megértést mutatott, ugyanakkor konkrét kötelezettséget nem vállalt. Érdekes volt, hogy a tévéműsorok – elsősorban a Parabola – ügyében Boross Péter nem azt a várható elhárítást tette, miszerint a Tévé független intézmény, és ő nem szólhat bele a műsorkészítés gyakorlatába, hanem részletesen kifej­tette rosszallását és annak konkrét elemeit, majd elmondta, hogy a Parabola-ügyében személyesen is „interveniált”, bár ennek nem egészen a várt hatása lett (Szuhay Balázs lemon­dott és a műsor ugyanúgy folytatódik). Ígéretet tett arra, hogy a kormány a Tévében tapasztalható nyílt zsidózás és egyéb szélsőségek ellen rövidesen fel fog lépni. (A felelősök eltávolításáról azonban nem esett szó.)

A Zsidó Helyreállítási Alap ügyében sajnos nem volt jó a tárgyalási pozíciónk, hiszen az ezzel kapcsolatos felvetést könnyűszerrel hárította el a miniszterelnök, mondván, hogy pontosan a Hitközség mondta le a legújabb fordulót. Boross Péter kifejtette, hogy amíg a zsidóság képviseletének ügye nem tisztázódik megnyugtatóan, a kormány tehetetlen. Dr. Feldmájer Péter válaszát, miszerint a képviselet ügye ren­deződött a Hitközség és a WJRO (Nemzetközi Kártérítési Szövetség) közti megállapodással (amelynek lényege, hogy e két szervezet képviseli a magyar zsidóságot), Isépy államtitkár azzal utasította el, hogy mind a párizsi békeszer­ződés, mind az Alkotmánybírósági határozat kimondja, hogy az örökös nélkül maradt zsidó vagyontárgyak ügyében a magyarországi zsidóság szervezetei jogosultak tárgyalni. Ha a kormány ettől eltérne, akkor szembehelyezkedne az Alkot­mánybíróság egyértelmű határozatával.

A Holocaust Emlékbizottság ügyében (ahol a kormány által felállított bizottság személyi összetételét a Hitközség, igen helyesen, elutasította) az a kompromisszumos meg­oldás körvonalazódott, hogy a zsidóság által összeállított bizottság és a kormánybizottság bizottsági szinten fog együttműködni, így nem kell számunkra elfogadhatatlan személyekkel közös testületben dolgoznunk.

Bár ennek a kormánynak már igen kevés ideje van hátra mandátumából, és kevés remény van arra, hogy a problémás kérdésekben ez a két hónap megoldást hozhat, az a gyakorlat mindenképpen helyeselhető, hogy a kormányfő a zsidóság minél szélesebb összetételű képviseletet jelentő küldöttségével tárgyal.

Korányi László