Szombat előfizetés 2017

Zsidó republikánus párt?

Írta: Joel Mowbray - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

AMERIKA VÁLASZTÁSOK ELŐTT

Zsidó republikánus párt?

Feltűnést keltett – sok zsidó szavazó számára is -, ami­kor szeptember elején Bush elnök a jelölést elfogadó beszédében „régi jó barátunkról, Izraelről” beszélt.

Még nagyobb feltűnést keltett – kü­lönösen a zsidó szavazók körében – az e szavakat követő hatalmas taps. Akárhogyan is, ez a Republikánus Párt jelölőgyűlése volt, tele katoliku­sokkal, protestánsokkal, és – igen – evangéliumi keresztényekkel.*

A bostoni demokrata jelölőgyűlésen semmi ehhez hasonló nem történt. John Kerry nem említette Izraelt, és alelnökjelöltje is – legfeljebb – csak kicsit volt jobb nála, ama rejtélyes kijelentéssel, mely szerint ha Izrael vi­lágszerte barátokat talál, „az a bizton­ságos Izraelhez fog elvezetni”. Na persze, hiszen a világ szereti Izraelt, és a zsidó államnak nincs hűségesebb szövetségese, mint az Egyesült Nem­zetek Szervezete.

A jelölési héten az egyik leg­pezsgőbb partit a Republikánus Zsidó Szövetség tartotta. Nehéz lett volna el­képzelni ugyanezt az idősebb Bush ér­dekében, 1992-ben, New Orleansban. Mi rejlik e változás mögött? Könnyű volna azt válaszolni, hogy Bush határo­zott kiállása Izrael mellett, de ez csak egy része a dolognak. Ugyanakkor va­lószínűleg ez a magyarázat lényege.

Bush elnök rendíthetetlen kiállása Izrael mellett már egy évvel azelőtt beszédtéma volt, hogysem jelentős számú zsidó szavazó sorakozott fel mögötte. Úgy tűnik, most sincs ez másképp.

Ma azonban ez a hír, amely nem tá­gít a médiából – Busht immár na­gyobb becsben tartják a zsidó szava­zók – egy évtizedes stigmát kezd felőrölni. És a Bush-kampány ki is használta a megváltozott légkört, ami­ kor komoly erőfeszítéseket tett a kis közösségek elérésére.

A rádiós talkshow-vezető és számos napilapban rovatot jegyző Dennis Prager (aki zsidó), a republikánus je­lölőgyűlés fő szónoka jól ragadta meg, miként gondolkozik sok zsidó a republikánusokra adott szavazatról: „Régebben úgy gondoltam, a republi­kánusokra szavazni ugyanolyan bűn, mint Jom Kipurkor enni. Ám míg az étkezés Jom Kipurkor csak Istenre és rám tartozik, addig a republikánusok­ra adott szavazat az egész társadalom­nak ártana.”

Személyes emlékem, hogy amikor középiskolás koromban egy chicagói zsidó country klubban vittem mások golfütőit, sok klubtag igencsak kon­zervatívnak tűnt. Azonban szinte egy emberként szavaztak a demokratákra. A demokratákra szavazni mindig ma­gától értetődő volt egy zsidó számára. Ez azonban már nem így van.

Mindezzel nem azt akarom monda­ni, hogy Bush megszerzi a zsidó sza­vazatok 50 százalékát. Az utóbbi időben Rónáid Reagan tartja a rekor­dot, közel 40 százalékkal. Figyelembe véve azonban, hogy Bush a zsidó sza­vazatok kevesebb, mint 20 százalékát szerezte meg négy éve (az apja pedig 11 százalékot 1992-ben), már 35 szá­zalék elérése is hatalmas javulást je­lentene. Különösen Floridában, ahol mintegy 500 ezer zsidó él.

Egy olyan államban, ahol 537 sza­vazattal győzött, Bushnak nyilvánva­lóan nem kell a zsidó szavazatok több­ségét megnyernie ahhoz, hogy alap­vetően megváltoztassa a választási számarányokat.

Az ősrégi hiedelemmel szemben, amely szerint a zsidók holtukig liberá­lisok maradnak, valójában az évek so­rán hatott rájuk a szavazók ideológiai jobbratolódása. Reagantól eltekintve azonban a republikánusoknak nem si­került szélesíteni zsidó bázisukat.

Természetesen sok mélyen szekuláris zsidó soha nem fogja jól érezni ma­gát egy olyan pártban, amely evangé­liumi keresztények és mélyen hívő ka­tolikusok millióinak ad otthont. Sok tekintetben azonban ennek kevésbé a kereszténység megvetéséhez van kö­ze, mint inkább a vallás iránti bizal­matlansághoz, amit az ortodox és „ult­raortodox” zsidókra szórt szidalmak igazolnak. Ennek fényében egy szekuláris zsidó egyedül Izrael miatt lenne hajlandó Bushra szavazni.

A zsidók félelme az evangéliumi keresztényektől csillapodni látszik. Tom Delay, a többségi frakció ve­zetője tavaly az Amerikai Cionista Szervezet által évente adható legma­gasabb kitüntetést kapta, s a szekuláris és vallásos zsidókból álló közönség állva tapsolta meg a tüzes evangéliumi keresztény férfiút.

A zsúfolt republikánus jelölőkong­resszuson Dennis Prager a követ­kezőket mondta a hallgatóság körében helyet foglaló zsidók százainak: „A keresztények nem ellenségeink, hanem a legjobb barátaink.” A kijelentés viharos tapsot aratott.

És amikor a mélyen keresztény amerikai elnök az AIPAC, az Ameri­kai-izraeli Közügyek Bizottságának éves közgyűlését üdvözölte idén má­jusban, Busht elhalmozták a szeretet és odaadás jeleivel. Két tapsvihar kö­zött a tömeg azt kántálta: „Még négy évet!”

Ha a zsidó szavazatok számottevő részét megszerzi, Bushnak ez valóban sikerülhet is.

Joel Mowbray

FrontPage Magazine.com

2004. szeptember 9.

Fordította: Sebes Gábor

*Az „evangéliumi keresztény” (evangelical Christian) az Amerikában igen nagy létszámú karizmatikus gyülekezetek elnevezése. Ma­gyarországi megfelelőjük a Hit Gyülekezete.

Címkék:2004-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Herzl időszerűsége

Novák Attila Herzl időszerűsége A száz éve elhunyt Theodor Herzl korunk egyik leghíresebb személyisége. Bár nevét tucatnyi utca is őrzi,...

Elfogultságok

Elfogultságok Három évvel azután, és napokkal a minden képzeletet felülmúlóan kegyetlen beszláni iskolai vérengzés után, szep­tember 11-én, a Magyar Hírlap...

Close