Szombat előfizetés 2017

Wuppertali anzix

Írta: G. J. - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Wuppertali anzix

Wuppertal mintegy kétszázezer fős tele­pülés Észak-Rajna-Vesztfáliában, Németország legsűrűbben lakott tartományá­ban, ahol városok tucatjai nőttek össze sokmilliós roppant agglomerátumokká. Az egykori ipari, ma már inkább egyete­mi városban mintegy kétezer zsidó él – akiknek több mint kilencven százaléka a volt Szovjetunió utódállamaiból vándo­rolt be.

Wuppertal kétezer fős zsidóságából pontosan huszonnyolcat van módom megismerni, mikor szombat délelőtt tíz­kor testvéremmel betoppanunk a helyi zsinagógába. Különböző gombok meg- nyomogatása után, két biztonsági zsili­pen áthaladva kerülünk a portás elé, aki kissé csodálkozva néz a szokatlan láto­gatókra.

– Önök zsidók? – kérdi erős orosz ak­centussal. Igenlő válaszunkra az imate­rem bejáratához kísér, lelkünkre kötve, hogy halkan menjünk be, és csendben üljünk le, mert az istentisztelet már el­kezdődött. A színházi jegyszedőére em­lékeztető intelem kissé szokatlan a pes­ti istentiszteletek örökösen nyüzsgő lég­köréhez szokott látogató számára, ám belépve minden világossá válik. A mo­dem architektúrájú terem inkább szín­házra emlékeztet: a kényelmes zsöllyére hasonlító székek két félkörívben he­lyezkednek el a tóraszekrény előtt. A jobboldali körívben huszonöt férfi, a baloldaliban három nő ül. Mindenki tel­jes figyelemmel fordul a bimá felé, ahol a rabbi épp a Tórát olvassa. (Kissé el­késtünk: az előző napokban sehogyan sem sikerült kideríteni a kezdés idő­pontját.) Semmi otthonos locsogás, semmi meghitt nyüzsgés, semmi kelle­mes lazaság: a figyelem szinte teljes mértékben a színpadra… pardon: a bimára összpontosul. A rabbi előírássze­rűén lejnol, a Tórához felszólított elő­írásszerűén olvassa föl az áldást (vastag orosz akcentussal), a rabbi előírássze­rűén (láthatólag harédi miliőben tanult gesztusokkal) mondja rá a szokásos jó­kívánságokat. Mindjárt látható, hogy új, gyakorlatlan közösség ez, amely egyel­őre minden energiáját arra fordítja, hogy szabályosan csinálja végig a rituá­lét. A Tórához felszólított, az emelvény­ről lelépvén, kivétel nélkül mindenkivel kezet fog – a legszabályszerűbben, ima- sálja egyik rojtját az ujjai köré tekerve. Mikor az olvasás végeztével felemelik a Tórát, mind a huszonöt férfi egyszerre mutat a magasba talisza egyik rojtjával – mint megannyi eminens diák az isko­lapadban.

– Elnézést, hol tartunk? – kérdem az egyik előttem ülőt, felé mutatván az ima­könyvet – Nem tudom – ismeri be kis fe­szengés után, amiből mindjárt meglát­szik, hogy élete eddigi hatvan évében nem volt éppen rendszeres templomjá­ró.

Az életük javát a Szovjetunióban leélt idős férfiak (szinte mindenki túl van már az ötvenen) a zsidó hagyományról aktív korukban semmit sem tanulhattak. Né­metországban viszont a közösség vallási alapon szerveződik. Munkát már nem­igen találnak, az állam által fizetett szo­ciális segélyből élnek – ez német mér­tékkel igen szerény, ám így is sokszoro­sa orosz, ukrán vagy épp kazahsztáni nyugdíjuknak. Mivel azonban a segély alapja a közösséghez tartozás, ezt jó de­monstrálni – például a részvétellel az is­tentiszteleten. Itt amúgy is együtt lehet­nek, a kiduson a finom ételek mellett egy kicsit beszélgethetnek az anyanyel­vükön, addig sincsenek egyedül.

Már az asztalnál ülök a kiduson, ve­lem szemben egy hatvan körüli férfi Leonyid Spiegel néven mutatkozik be. Hadmérnök-ezredes volt a Csendes-ócán partján elterülő Habarovszkban.

Egyik gyereke ott maradt, hiába hívja Németországba, nem akar jönni. A má­sik gyereke Amerikában él. ő maga Wuppertalba került a feleségével, ahol telje­sen gyökértelenül, de anyagi biztonság­ban élnek. Mellette egy másik, hasonló korú férfi a Don-parti Rosztovból jött. Mi­kor a gyerekei felől kérdezem, könnyes lesz a szeme, maga elé néz, és nem szól semmit.

Az asztalnál mindenki oroszul beszél (a rabbi is), csak a kedvemért váltanak át néha tört németre. Lelkesen beszél­nek Izraelről, ahol rokonaik, egykori ba­rátaik, harcostársaik május 9-én, a Győ­zelem Napján szovjet katonai egyenru­hájukban, rendjelekkel a mellükön tar­tottak felvonulást. Itt Németországban ilyesmiről persze szó sem lehet – az egyenruháikat nem is hozták magukkal, de a kitüntetéseiket igen. – Uraim, pa­rancsoljanak még egy kis utánpótlást – szól a szakács ékes orosz nyelven, és az asztalra teszi az újabb étkeket, amit az idősek nagy odaadással fogyasztanak.

– Péntek este sokkal többen, százan is vannak a templomban – magyarázza a fi­atal, harminc körüli rabbi választékos német nyelven, enyhe akcentussal. – Jom Kipurkor pedig tele van a terem – teszi hozzá. (Ez három-négyszáz embert jelenthet.)

Rabinowitz rabbi (nomen est omen) fiatal kora ellenére fordulatos életutat tudhat maga mögött: Moszkvában született, aztán Dániában élt, és miután az ortodoxia felé fordult, izraeli és ameri­kai jesivákban tanult. (Budapesten is töltött egy fél évet, ahol ideje javarészé­ben a Kazinczy utcában gyarapította tu­dását. Ismeri a zsidó közösség kulcsfi­guráit és ma is nosztalgiával emlegeti az életteli pesti zsidó közösségeket.) Az iz­raeli Bné Brak városában szerzett ultra­ortodox rabbi-oklevelet. A szekuláris vi­lágban felnőtt, kritikai gondolkodásba belenőtt fiatalembernek azonban nem sikerült véglegesen kikapcsolni világi műveltségét és gondolkodásmódját – idővel egyre kritikusabban kezdte szemlélni a harédi világot, és szimpati­zálni kezdett a liberális amerikai zsidó irányzatokkal, amelyek megengedik a legkülönbözőbb eszmék (és gyakorla­tok) együttélését.

Ezen hajlamait azonban Wuppertalban nem tudja kiélni. Az „Einheitsgemeinde” (egységes közösség), amely rítusát tekintve valahol a konzervatív és az or­todox irány között helyezkedik el, nem nyújt túl nagy ideológiai mozgásteret. A poszt-szovjet államokból érkezett, vallá­silag többnyire képzetlen hívek, akik a beilleszkedés embert próbáló kihívásai­val birkóznak, amúgy sem fogékonyak az ideológiai vitákra. Az Einheitsgemeinde létesítése a németországi zsidó veze­tés hivatalos politikája: nem akarják, hogy az épp születőben lévő, új német- országi zsidóság egymással marakodó ortodox, konzervatív vagy reform-irányultságú gyülekezetekre essen szét. A dicséretes szándék a gyakorlatban kissé gellert kap: a legkülönbözőbb helyekről érkezett rabbik mind a saját meggyőző­désük szerint formálják a közösségi éle­tet: az egyik ultra-ortodox, a másik in­kább liberális felfogású. így például Ra­binowitz rabbi, akinek templomában nincs válaszfal a férfiak és nők padsora között, nem számíthat düsseldorfi kollégája jóindulatára – utóbbi ugyanis ultra­ortodox közegből érkezett. – Jobb eset­ben nem tartanak rabbinak, rosszabb esetben nem tartanak zsidónak – kom­mentálja szomorúan mosolyogva harédi kollégái hozzáállását.

Nincs is sok kapcsolata a környéken élő rabbi kollégákkal: a fent említett düs­seldorfi rabbival nem beszélnek egy­mással, de a hozzá hasonlóan gondolko­dó duisburgi rabbival is csak ritkán érint­kezik. Sokkal jobb és szorosabb a viszo­nya a katolikus és evangélikus lelkipász­torokkal, akik a német bűntudat folyo­mányaként nagy súlyt helyeznek a zsi­dó-keresztény párbeszédre. Rendszere­sek a közösen tartott holocaust-megem­lékezések, de más ökumenikus rendezvényekre is gyakran kerül sor. Maga az újonnan épült kis zsinagóga is a temp­lom tőszomszédságában áll: a barátság jegyében a katolikusok adták a telket az újonnan alakuló zsidó közösségnek. Tó­raolvasáskor szépen behallatszik a ha­rangszó.

G. J.

Címkék:2003-03

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Hírek innen-onnan

Hírek ZSINAGÓGÁRA BUKKANTAK MODIINBAN A perzsa időszakból fennmaradt, és e tekintetben egyedülálló zsinagóga maradványaira bukkantak az izraeli Modiin váro­sában. Az...

Mese a kecskéről

Smuel Joszef Agnon Mese a kecskéről A mese egy öregemberről szól, akinek fájt a szíve. Elküldték az orvosért, aki azt...

Close