Woody Allen: Hászid mesék a hírneves tudós kommentárjaival ellátva

EGYSZER Chelmbe vándorolt egy férfi, hogy tanácsot kérjen Ben Kaddish rabbitól, a legszentebb kilencedik századbeli férfiútól, aki talán az egész középkor legnagyobb tanítója volt.

– Rabbi – szólt a férfi –, hol találom meg a békét?

A jámbor férfiú végigmérte, és így szólt: – Nézz gyorsan a hátad mögé!

A férfi sarkon fordult, mire Ben Kaddish rabbi tarkón vágta egy gyertyatartóval. – Még ez sem elég béke neked? – mosolygott, megigazítva feje búbján jármulkáját.

Ebben a mesében értelmetlen kérdést tesznek fel. Nemcsak a kérdés értelmetlen, de a férfi is, aki egészen Chelmig elvándorol, hogy föltegye. Nem mintha olyan messze élne Chelmtől, de miért nem marad veszteg? Miért háborgatja Ben Kaddish rabbit? Nincs annak elég baja úgy is? Az igazat megvallva a rabbit szerencsejátékosok sanyargatják, ráadásul fölmerült a neve egy apasági keresetben, melyet bizonyos Hechtné indított. No de a mese igazi tanulsága az, hogy a férfinak jobb dolga is lehetne, hogy sem ide-oda utazgasson, és próbára tegye felebarátai türelmét. Ezért töri be a fejét a rabbi, ami a Tóra szerint az aggodalom kimutatásának egyik legáttételesebb módja. Ugyanennek a mesének egy másik változatában a rabbi dühében leteperi a férfit és rávési az orrára Ruth történetét egy íróvesszővel.

*

A LENGYELORSZÁGI Raditz rabbi hosszú szakállú, de roppant tömzsi emberke volt, aki állítólag több pogromot is kiváltott sajátos humorával. Egyik tanítványa megkérdezte tőle: — Kit szeretett jobban Isten: Mózest vagy Ábrahámot?

– Ábrahámot – válaszolta a cadik.

– De Mózes vezette el az Ígéret Földjére az izraelitákat – tiltakozott a tanítvány.

– Nem bánom, akkor Mózest – válaszolta a cadik.

– Értem, rabbi, ostoba volt a kérdésem.

– Nemcsak a kérdésed volt ostoba, de te magad is az vagy, a feleséged parázna, és ha nem szállsz le a lábamról, kiközösítlek!

A rabbit ezúttal arra kérik, rangsorolja Mózest és Ábrahámot. Ez korántsem könnyű, kivált, ha valaki sohasem olvasta a Bibliát, csak úgy tett. És mit jelentsen az a reménytelenül viszonylagos fogalom, hogy „jobban”? Ami „jobb” a rabbinak, nem feltétlenül „jobb” a tanítványnak. Példának okáért a rabbi a hasán szeret aludni. A tanítvány is az ő hasán szeret aludni. Itt nyilvánvaló problémába ütközünk. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy rabbilábra lépni (mint a fenti mesében) a Tóra szerint bűnnek számít, legalább akkora bűnnek, mint maceszt fogdosni nem kimondottan az evés szándékával.

(Folytatjuk)

(Woody Allen: Getting Even. Allen. London 1973. Hernádi Miklós fordítása.)