Szombat előfizetés 2017

Viszontválasz Novák Attilának

Írta: Szalai Pál - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink, Vélemény

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Megköszönöm Novák Attilának, hogy – valóban túl indulatos, mi több: bizonyára sértő – levelemre higgadt hangon reflektált. Egyben végiggondolt, színvonalas tanul­mányt készített, amely nemcsak hivatkozik Bibóra, de módszerét is követi. Ezt különö­sen fontosnak érzem a jelenlegi korszak­ban, amikor Bibó körül vágni lehet a csen­det. Egyben visszavonom azt a kijelentése­met, hogy korábbi levelének közlése a Szombatban hiba volt.

Indulatos, keserű reagálásom kiváltója ez a – Kartal Zsuzsa cikkére reflektáló – le­vele volt, melyben nem találtam hasonló végiggondoltságot. Ugyanezt kell mondanom G. Goldmann Tamásnak a decemberi szám­ban közölt leveléről is. Be kell vallanom: most sem értem: miért vált ki ilyen indula­tokat Kartal Zsuzsa szenvedélyes hangú cik­ke. Szerzője még azt sem kérte zsidó vallású vagy származású személyektől, hogy csatlakozzanak emberjogi szervezetekhez; csupán azt, hogy tanúsítsanak különleges érzékenységet cigányellenes megnyilvánu­lásokkal kapcsolatban. A magam részéről ezzel továbbra is egyetértek. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Ha egy népcsoportot a történelem folyamán sokszor különböztet­tek meg – enyhén szólva – hátrányosan, ak­kor nagyon is érthető lenne, ha tagjai külö­nösen érzékenyek lennének más népcso­portok hátrányos megkülönböztetésére is (távolról sem csak a cigányokéra). Ami G. Goldmann Tamás azon aggodalmát illeti, hogy ez a hazai antiszemitizmust növelni fogja: nekem az a véleményem, hogy elég hiábavaló dolog, ha a magát zsidónak valló személy „jó akar lenni” az antiszemitáknál. Tisztességes, humanista emberekből vi­szont inkább rokonszenvet fog kiváltani, ha a zsidó vallású vagy származású személyek nem csak a maguk, de a mások bajával is foglalkoznak.

Természetesen: nagyon is megvan a he­lye egy olyan, magát zsidónak valló nemze­déknek, amely inkább a zsidó vallással, a zsidó hagyománnyal, valamint az Izraellel való kapcsolattal foglalkozik. Sőt: e csoport talán másoknál több joggal hivatkozhat egyfajta „zsidó azonosságtudatra”, mint mások. De nem látom: az emberjogi problémákkal foglalkozó zsidó vallású vagy származású személyek miért ne hi­vatkozhatnának a maguk „zsidó tapasztalataira” is, mint olyan tapasztalatokra, amelyek őket az ilyen problémákra külö­nösen érzékennyé tették.

Novák Attila cikkének egyéb kitételei olyan problémákkal foglalkoznak, ame­lyeknek alapos megtárgyalása – megíté­lésem szerint – túlfeszítené a Mazsike fo­lyóiratának kereteit. Meglep, hogy ő, aki szemmel láthatólag ismeri Bibó életmű­vét, azt írja, hogy jogállamban nem lehet társadalmi igazságtalanságokról beszél­ni. Úgy hiszem: lehet és kell. Arra kell tö­rekedni, hogy – bizonyos mértékű kon­szenzusra törekedve a társadalmi igazsá­gosságról – az igazságtalanságokat szá­mon tartsuk, és lehetőleg a jogállam ke­retei között igyekezzünk kiigazítani azo­kat.

A jobb- és baloldal fogalompárját nem én kezdtem emlegetni, hanem említett levelében Novák Attila. (Méghozzá nem a bolsevik típusú, hanem a „liberális” bal­oldalét.) Ez azért meglepő, mert Kartal Zsuzsa cikkében semmilyen „oldal” ne­vében nem beszélt, és teljesen apolitikus emberekhez is szólt. Viszont – véle­ményem szerint – nem volt „elegáns”, mert ma Magyarországon a „baloldalis-ág” fogalmát a legtöbb fórumon diffamáló jelzőként használják.

Az én problémám az (megoldani azon­ban nem az én dolgom), hogy az Orbán­tól Csurkáig húzódó, önmagát tudatosan jobboldalinak nevező tábor egy olyan hangot és „érvrendszert” alkalmaz, amel­lyel eleve kizárja magát a civilizált embe­riség köréből. Visszataszító és alantas támadás bontakozik itt ki az európai fel­világosodás alapértékei ellen. Én viszont ezen értékek talaján állok. Én fogok a legjobban örülni, ha lesz Magyarorszá­gon civilizált érvekkel vitatkozó jobboldalias irányzat. (Szabó Iván – úgy tűnik – egy ilyen irányzatot kíván képviselni, amiért állandó támadások érik a „jobbol­dali front” részéről.)

Ugyanakkor, amikor írásaimban kifeje­zést adok ellenérzéseimnek e „jobbolda­li fronttal” szemben, a „zsidókérdést” csak akkor említem, ha csakugyan erről van szó, mindenekelőtt, ha e „front” ré­széről antiszemita megnyilvánulások hangzanak el. Nem minden antihumanista, felvilágosodás-ellenes ember antisze­mita, bár az ilyen világnézet antiszemitiz­must is gyakran involvál.

Szalai Pál

1137 Budapest, Szent István park 4.

Címkék:1997-01

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Egymást sértő sértett felek

....mindenki felelős a szavaiért, sza­vainak következményeiért, s minél messzebbre hallatszik el a szava, annál inkább." (Komoróczy G., Hiány, 1990. nov....

Summary

The January issue of Szombat begins with György Konrád's essay. "Jewiy has three choices: the paths defined by the national,...

Close