Szombat előfizetés 2017

Virul a dokumentum­műfaj, válságban a játékfilmgyártás

Írta: Vidra Zsuzsa - Rovat: Archívum, Film, Izrael

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Tel-Aviv

Az izraeli film (1990-1995)

Válságban az izraeli filmgyártás, nincs elég pénz, az állami támogatás minimá­lis! – halljuk különböző rendezők két­ségbeesett kiáltásait. Bár világjelenség­ről van szó, az izraeli helyzet annyiban kivételes, hogy az állami szervek, ame­lyek felelősek lennének a pénzek elosz­tásáért, nincsenek nagy bizalommal a honi filmek iránt. A magyarázat megle­hetősen egyszerűnek tűnik: Izraelben eddig még nem lépett színre egyetlen kiugróan tehetséges rendező sem, te­hát igazi nagy és értékes alkotások sem születhettek. Ez magyarázza, miért vo­nakodik a költségvetés ebbe a „kétsé­ges” művészeti ágba pénzt pumpálni, és miért tekinti a filmművészetet kizá­rólag a szórakoztatóipar egyik ágának, mely magát kell, hogy fenntartsa.

A válsághelyzetet tovább fokozza még a közönség elfordulása a hazai fil­mektől, részben az elektronikus média ugrásszerű elterjedése, részben az amerikai filmek dömpingje miatt. A televízió lehetne az egyetlen fórum, ahol a mozikban (kis nézettség miatt) meg­bukott izraeli filmek sikerrel kerülhet­nének nézőközeibe. A különböző csa­tornák ellenben egyedül képtelenek lennének finanszírozni az ország film­gyártását.

A helyzet komolyságát legjobban az a tény szemlélteti, hogy maga az izraeli kommersz film is mélyponton van. A közönség inkább választja a kényelmes otthoni fotelt, mint hogy elmenjen mo­ziba. A korábban közkedvelt, az izrae­li-arab konfliktust politikailag „korrekt” módon ábrázoló (igaz, megkérdőjelez­hető színvonalú) filmek is eltűnőben vannak, senki sem vállalja a bonyolul­tabbá vált helyzet megjelenítését a vásznon.

Az eddig felsorolt gondok ellenére is készülnek sikeres filmek. A korábbi té­mákat felváltotta egy egészen újszerű, populáris műfaj, amely „üresfejű, fe­csegő aranyifjakat” tesz meg főhősnek. A helyszín többnyire Tel-Aviv. Sabi Gabison figurái egy gurut látogatnak meg, és tőle remélik az „igaz” élet receptjét (Shuru); Eytan Fox (A szirén dala) pe­dig az öbölháború idejébe helyezi főhő­se, a harmincas, meglehetősen felszí­nes újságírónő történetét, aki számára a létkérdést nem a „nagy” események, hanem a magánélet csetlései-botlásai jelentik: egészen pontosan három sze­retője. A rendező így kerekít egy komé­diát a véresen komoly valóságból, és ezáltal próbálja a háború traumáját fel­dolgozni. Ezenkívül a független, maga útját járó nőtípus hangsúlyos megjele­nítése is célja volt, aki egyre gyakrab­ban szereplője különféle szemléletű fil­meknek.

Készültek komolyabb, a problémá­kat alaposabban tárgyaló alkotások is, ezek témája legtöbbször a gyermek­korhoz, szülőkhöz és ősökhöz fűződő viszony feltárása. Számos film tárgyal­ja az eltérő etnikai gyökerű, ezért az új hazába beilleszkedni nehezen tudó emberek identitásproblémáit. Hanna Azoulai és Samuel Hasfari például egy marokkói család nehézségeit mu­tatja be a 70-es évek Izraeljében (Sh’hur).

A politikum, illetve a társadalmi problémák iránti fogékonyság sem tűnt el teljesen, hiszen az izraeli film „fenegyereke”, Assi Dajan továbbra is készíti a közönséget megrázó és megdöbbentő filmjeit. Az élet Agfa szerint egy kis közösség önpusztító életét vá­zolja fel megrázó módon, míg a ren­dező következő filmjét „reménytelen” vulgarizmusa miatt már elutasította a közönség.

Dajan valószínűleg az egyetlen ren­dező, aki évek óta folyamatosan űzi szakmáját, vagyis filmkészítéssel fog­lalkozik. A többiek általában vagy egyetlen film rendezéséig jutnak el, vagy hosszú évekre abbahagyják szak­májukat. A múlt évi filmtermés nagy része is elsőfilmes alkotás. Így már könnyebben megérthetjük, miért hagy az izraeli filmművészet színvonala kívánnivalókat maga után.

Egy sikeres műfajt azonban min­denképpen meg kell említenünk: a dokumentumfilmet. Ezek valóban színvonalas alkotások, fontos politi­kai és társadalmi kérdéseket próbál­nak megválaszolni. A holocaust témá­jával Orna Ben Dor-Niv foglalkozik a Háború miatt című filmben; David Ben Sirit pedig három, eltérő életkö­rülmények között élő arab nőt szólal­tat meg (kettőt Gázában, egyet pedig egy Jerikó közeli menekülttáborban) A száműzetés falai mögött című mű­vében, hogy csak kettőt említsünk a széles palettáról. A dokumentumfil­mek kedvező fogadtatását a kormány egy csekély, de biztató pénzügyi alap felállításával honorálta.

Sajnos, abban egyelőre még csak re­ménykedhetünk, hogy az izraeli játék­film is hamarosan egy sikeres, felfelé ívelő szakaszba lép.

 

*

Az izraeli kormány 50 millió dolláros alapot hoz létre az izraeli-amerikai és az izraeli-európai közös filmgyártás tá­mogatására, azt remélve, hogy a holly­woodi és az európai filmmogulok fantá­ziát látnak az Izraelben való filmkészí­tésben.

Címkék:1996-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Zsidótlanítás a magyar zsidó irodalomban

1. Az utóbbi évek amerikai vitáiban gyakran kerül terí­tékre a reprezentá­ció kérdése. Pontosabban szólva, az az irányzat, amely önmagát politikailag...

A halál hamburgere

Ez is igaz: mindenki közülünk az élet egy nyers húsdarabká­ja, melyet két oldalról a halál puszta zsemléje fog közre. És...

Close