Szombat előfizetés 2017

Valódi történeti szintézisteremtő

Írta: Komoróczy Géza - Rovat: Archívum, Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kuratóriuma az 1996. évi

Bacher Vilmos-emlékérem kitüntetést Vermes Géza professor emeritusnak (Oxford) ítélte

Vermes Géza Makón született, 1924. június 22-én. Édesapja, Vermes Ernő, évtizedeken át újságíró, lapszerkesztő volt: a dualizmus korában felnevelkedett, a polgárosuló Magyarország társadalmába alighanem különösebb kételyek nélkül beilleszkedő zsidó értelmiségi. Vermes Géza az érettségi vizsgát 1942-ben tette le Gyulán, a r. kat. fiúgimnáziumban. Ezt követően teológiai tanulmányokat folytatott, s az üldöztetés éveiben – szü­lei a deportálások áldozatai lettek – egy szerzetesrend életközösségében mene­kült meg. 1945 őszén beiratkozott a bu­dapesti Pázmány Péter Tudományegye­tem Teológiai Karára; itt – Aistleitner Jó­zsefnél – kezdte meg sémi filológiai ta­nulmányait, amely tanulmányok a tudo­mányos pályára vezették, néhány hét után felismerte, hogy tanulmányait kül­földön kell folytatnia, s 1946-ban el­ment Magyarországról. Belgiumban, a leuveni katolikus egyetemen tanult sé­mi filológiát és Biblia-tudományt.

A doktori címet 1952-ben szerezte meg Leuvenben; disszertációjában – félbehagyva a már előkészületben lévő biblikus értekezését – a nem sokkal ko­rábban előkerült holt-tengeri tekercsek­kel foglalkozott. Ez a munkája nyomta­tásban 1953-ban jelent meg, s nem sokkal később angolul is kiadták. Ver­mes Géza 1953 és 1957 között Párizs­ban a CriRS munkatársaként dolgozott.

Közeli kapcsolatba került George Vajda professzorral, a középkori zsidó filozó­fiai irodalom kiváló filológus kutatójá­val. 1957-ben áttelepült Angliába, s a Newcastle upon Tyne-i egyetemen a hé­ber nyelv előadó tanára lett. Néhány év­vel később (1965) kinevezték az oxfordi egyetemen Cecil Roth éppen meg­üresedett tanszékére mint a judaisztika előadóját (reader), majd pedig pro­fesszorát. Két évszázaddal Úri János után egy nemzedékre ismét Magyaror­szágról elszármazott tudós töltötte be Anglia nagyhírű egyetemén a keleti ta­nulmányok egyik legfontosabb ága, a hebraisztika tanszékét. Vermes pro­fesszort az újonnan alapított Wolfson College is tanárának hívta meg. Mint az egyetem professzora egy időben (1978-1980) az Orientalisztikai Kar dé­kánja volt. Kitűnően képzett tanítvá­nyok sora került ki intézetéből. Kezdet­től (1972) fogva részt vett az Oxford Centre for Hebrew and Jewish Studies vezetésében és tevékenységében. A kor­határ elérésekor mint egyetemi tanár nyugállományba vonult (1991), de még ugyanabban az évben Oxford Fórum for Qumran Research elnevezéssel egy új tudományos intézetet alapított, s en­nek igazgatójaként mint professor eme­ritus továbbra is egyetemi keretek kö­zött folytatja tanári és tudományos ku­tatói munkáját.

Vermes Géza a szélesebb tudomá­nyos közvéleményben mint a holt-tenge­ri tekercsek és a qumráni közösség tör­ténetének kutatója, illetve mint a korai rabbinikus irodalmi hagyomány történe­ti elemzője szerzett nevet magának. The Dead Sea Scrolls in English (1962, 1975, 1987) című könyve, a kiadott qumráni szövegeket gyakorlatilag a tel­jesség igényével átfogó gyűjtemény, rendszeresen újabb és újabb kiadás­ban, illetve utánnyomásban lát napvilá­got: ez a holt-tengeri tekercsek standard angol fordítása. Vermes Géza mostaná­ban készítette el a legjelentősebb qum­ráni kézirat, „A közösség szabályzata (Serek ha-yahad)” és a vele rokon ki­sebb iratok kritikai kiadását. Bevezetése a holt-tengeri tekercsek kutatásába, a The Dead Sea Scrolls: Qumran in Perspective (1977, 1982), időközben általá­nosan használt kézikönyvvé vált.

Rabbinikus irodalmi tanulmányai, amelyeknek első összegezése a Scripture and Tradition in Judaism (1961, 1973) című könyve volt, majd pedig a Post-Biblical Jewish Studies című gyűjte­ményes kötet (1975), a poszt-biblikus zsidó irodalom történeti és vallástörté­neti elemzésében nyitottak új utakat. Az itt összegyűjtött tanulmányok készítet­ték elő Vermes Géza nagy történeti mo­nográfiáit az i. sz. 1. század – Jézus ko­ra – vallástörténetéről, azonban kezde­ményező jelentőségük volt a zsidó Bib­lia-magyarázat, a Targum és a midrás irodalomtörténeti vizsgálatában is.

A qumráni kutatások mellett Vermes Géza évtizedeken át foglalkozott a Jé­zus életére vonatkozó újszövetségi iro­dalom elemzésével judaisztikai és zsi­dó történeti háttérrel. E tárgykörben há­rom jelentős könyvet tett közzé. Vallás- történeti trilógiájának kötetei: Jesus the Jew (1973), amely – hatalmas nem­zetközi sikeréhez képest ugyan meg­késve – nemrégen napvilágot látott, A zsidó Jézus címmel, magyar fordítás­ban is (1995); a Jesus and the World of Judaism (1983); amelynek magyar for­dítása előkészületben van; és a The Religion of Jesus the Jew (1993). Ezek­ben a kötetekben széleskörű görög, héber és arámi nyelvi vizsgálatok, ere­deti filológiai, vallástörténeti és törté­neti kutatások alapján Vermes Gézá­nak a Jézussal foglalkozó újszövetségi irodalomban sikerült megállapítania a vallási életrajzi hagyomány legrégibb hitelesnek elfogadható elemeit, a Jézus gyógyító és prédikáló tevékenységét rög­zítő kortársi adatokat. Elemzései nyo­mán pontosabban látszik, mint eddig, a korai kereszténység zsidó vallási moz­galom jellege, s ugyanakkor – vallástör­téneti és egyéb kortörténeti ismereteinkkel összhangban – felbecsülhetővé vált a keresztény iratok forrásértéke a kor zsidó vallástörténete számára is.

Vermes Géza és munkatársai, Pamela Vermes, Fergus Millar és mások, teteme­sen kibővítve, korszerűsítve, eredeti ku­tatásaik alapján szinte minden sorában teljesen újraírva adták ki angolul Emil Schürer százéves klasszikus történeti ké­zikönyvét, The History of the Jewish People in the Age of Jesus Christ (1973-1987), amely első megjelenése­kor a 19/20. század fordulójának törté­neti tudását összegezte Jézus koráról, s most ismét – sejthetően megint hossz­abb időre – a kutatók biztos vezetője lesz majd a kortörténet újabb, szinte áttekinthetetlenül szerteágazó régészeti, topográfiai, proszópográfiai, vallástörté­neti forrásanyagához és történeti proble­matikájához, mindenekelőtt a judaizmus történetéhez a Jeruzsálem római hódítá­sát magába foglaló sötét évszázadban.

Vermes professzor munkáit kezdet­től fogva élénk nemzetközi érdeklődés kísérte, és számos tudományos elisme­rés méltányolta. Könyveit sok nyelvre lefordították – ehhez képest a magyar kiadásoknak még csak a kezdeténél tartunk. 1985-ben a British Academy rendes tagjává (fellow) választotta, az oxfordi egyetem a D. Litt. címmel tün­tette ki (1988), több egyetemnek (Durham, Edinburgh, Sheffield) a díszdokto­ra. Alapítója és első elnöke volt az ang­liai, illetve az európai judaisztika tudo­mányos egyesületének (1975, illetve 1981). Negyed évszázadon át szerkesz­tette a Journal of Jewish Studies című tudományos folyóiratot. A visszavonu­lása után a folyóiratnak a tiszteletére ki­adott ünnepi kötete (46, 1995) a szer­zők hosszú névsorával jelzi, hogy Ver­mes professzor tanári és kutatói tevé­kenysége a Biblia, a holt-tengeri teker­csek és a klasszikus judaisztikai szö­veghagyomány kutatásában egyaránt mély nyomokat hagyott. A Society of Biblical Literature 1995 nyarán éppen Budapesten tartott kongresszusán kü­lön szekcióülésen köszöntötte 70. szü­letésnapján; itt hangzott el egy angliai tanítványa szájáról a Jesus the Jew szerzőjét tisztelettel és szeretettel kö­szöntő szójáték: Geza of the Jews.

Magyarországi kapcsolatait nem pusz­tán származása, anyanyelve, magyar kultúrája jelentik. 1968-ban, amikor Vermes Géza a British Council hivatalos vendégeként előadást tartott Budapes­ten, az angol nagykövetség épületében, ez az angol nyelvű előadás – sokak ak­kori felfogása és mai emlékezete szerint – Magyarország két évtizedes mestersé­ges elszigeteltsége után először adott képet a nemzetközi Biblia-tudomány újabb eredményeiről. Vermes Gézát év­tizedeken át szoros tudományos együtt­működés és személyes baráti kapcsolat fűzte Scheiber Sándorhoz. Az Évkönyv lapjain két cikket is megjelentetett (1975/76, 1977/78). Az MTA Judaiszti­kai Kutatócsoport megalapításakor, az 1988 késő őszi inauguratio alkalmából, Vermes Géza egyike volt tudományos programunk neves meghívott előadói­nak. Ez az előadása külön füzetben két­szer is megjelent (A holt-tengeri teker­csek: negyven év után, 1992, 1995). Más alkalommal is tartott előadást az MTA Judaisztikai Kutatócsoport meghívására. 1996 őszén pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettu­dományi Karán tartott – a Soros-alapít­vány támogatásával – vendégprofesszo­ri előadásokat.

Vermes Géza eddigi életművének kü­lönleges jelentősége van a Biblia-tudo­mány és a judaisztika, az ókori zsidó történelem és a keresztény vallástörté­net terén egyaránt. Biztos nyelvi kompe­tenciával, széles körű szöveges forrásis­merettel, a filológia és a vallástörténet módszereit felhasználva valódi történeti szintézist teremtett az i. e. 1. – i. sz. 1. századi Judaea világtörténeti jelentősé­gű vallási mozgalmainak magyarázatá­ra. Munkásságának korszakos jelentő­sége éppen abban áll, hogy a vallási ha­gyományanyag korszerű kritikai elemzé­sét a történeti rekonstrukció szolgálatá­ba állította: kutatásai valódi történeti di­menziót adtak annak a hagyománynak, amely más értelmezésben mintegy kí­vül áll a történelmen. Ez a judaisztikai és zsidó történeti kutatások számára egyszersmind azt jelenti, hogy két évez­red vitái után Vermes Géza a keresz­ténység kezdeteit harmonikusan vissza­helyezte eredeti kereteibe: az i. sz. 1. századi zsidó történelembe és ezzel eredeti gazdagságában mutatta fel a korszak zsidó vallási mozgalmait.

A Magyar Tudományos Akadémia Ju­daisztikai Kuratóriuma számára külö­nös öröm és megtiszteltetés, hogy Ver­mes Gézának, a nemzetközi tudomá­nyos élet kimagasló személyiségének ítélhette az 1996. évi Bacher Vilmos-emlékérem kitüntetést.

Budapest, 1996. december 10.

Az MTA Judaisztikai Kuratóriuma nevében

 

Címkék:1997-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A szükség elrejti Istent

1. Gyermekkoromban, csaknem har­mincöt éve, élt Ferrarában egy zsidó lány; egyáltalán nem volt sem csúnya, sem szegény, sem ostoba, még...

Nyomok

Részlet Mióta Alex betegeskedett - betegségét egyszerűen öregség­nek lehet nevezni, holott nem volt több hetvenhat évesnél, s éveit jól viselte...

Close