Szombat előfizetés 2017

Válasz Csorba László történésznek

Írta: Sós Zsuzsanna - Rovat: Archívum, Kegyelet

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Sós Endre a második világháború előtt, már fiatal korától a magyar zsidóságnak élt. Mindig volt szerepe a magyar zsidó életben, például fiatal korában a Budai Zsidó Hitközség titkára volt. Állandóan zsidó kultúresteket rendezett, és nyíltan harcolt a fasizmus ellen. Könyvei önma­gukért beszélnek: Cion bölcsei a horogkereszt árnyékában 1937; Becsapott ajtók előtt 1938; Zsidók a magyar városokban 1941; A nagyváradi zsidók útja 1943; 4 magyar zsidó írók dekameronja, melynek tartalmában összehozza az elnyomott zsi­dó írók írásait. A mellőzöttek névsora: Ba­rát Endre, Barabás Tibor, Goda Gábor, Keszi Imre, Pap Károly, Zelk Zoltán stb. A dunai hulla című verséért bezúzták a Népszavát. Ezekért a bátor kiállásokért 1944-ben, amikor bejöttek a németek, Sós Endre rajta volt a feketelistájukon, és az első nap kereste a Gestapo a lakásán. (Vajon ezeket a könyveit is a hitközségi iroda munkatársainak a szellemi produk­ciója hozta létre – ahogy Csorba László ír­ja róla?)

Sós Endre, amikor 1945 januárjában fel­szabadult, rohant a Magyar Zsidó Hitköz­séghez összeszedni a magyar zsidóságot, neki volt az első zsidó esküvője Budapes­ten a háború után, a Frankéi Leó utcai bu­dai zsinagógában, ahol dr. Beneschofszki Imre volt a rabbi. Tehát Sóst mindig min­denben a hite vezérelte.

Nézzünk csak egy kicsit jobban ebbe az elnöki székbe. Sós Endre soha nem akart a magyar zsidóság hitközségi elnö­ke lenni. 1957-ben, amikor az Egyházügyi Hivatal fölajánlotta ezt az állást, akkor Sós ezt visszautasította, hogy ő csak író, újságíró akar maradni. A Kádár-kormány kötelezte őt az elnöki szék elfogadására – megtarthatta a Magyar Nemzetnél a főmunkatársi állását. Amikor belesodorták ebbe az állásba, mert nagy zsidó múltja volt, több nyelvet beszélt folyékonyan, az Állami Egyházügyi Hivatal célja az volt, hogy a külföldi zsidó vezetőket becsalo­gassa az országba, hogy megmutassa, mi­lyen vallásszabadság van itt: Sós majd tud velük beszélni, kórházat, iskolát, sze­retetotthont, templomokat, rabbiképzőt mutogatni. Művelt ember kellett nekik, aki nem fogja lejáratni őket.

Sós elindult összeszedni a magyar zsi­dóságot. Minden hét végén hajnalban már az utakat rótta, hogy híres zsidó írókkal és színészekkel eljusson Magyarország kisvá­rosaiba (Debrecenbe, Miskolcra, Szeged­re, Veszprémbe), hogy az ottani hitközsé­geken beszédeket tartson, segítsen, hogy az országos zsidóságot új életre hozza a kisvárosi hitközségek segítségével.

Az Egyházügyi Hivatal Miklós Imrével az élen – aki a zsidóság diktátora volt – ural­ta a helyzetet. Sóst fenyegették, terrorizál­ták, lehallgatták a telefonbeszélgetéseit, de Sósnak a legfontosabb volt, hogy a magyar zsidóság fönnmaradjon.

Sós Endre a magyar zsidóság leghűsé­gesebb janicsárja volt abban az időben, amikor a magyaroknak csak arab testvére­ik voltak. Ellentétben azzal, amit Csorba László „történész” írt, hogy Sós Endre az Állami Egyházügyi Hivatal janicsárja volt. Könnyű egy cikkben ötször elismételni Sós Endréről, hogy „szervilis” volt, de va­jon melyik egyházi funkcionárius szegült ellene az állam politikájának? Ezzel csak bajt hozhatott volna a zsidóságnak.

Nézzük csak, hogy ki ez a fiatal Csorba László? Zsidó vagy nem? Fontos kérdés – mert csak akkor értheti meg a magyar zsi­dó sorsot, ha zsidó.

Ez a fiatal történész ír egy hosszú elem­zést – ugyan nem ismerte Sóst, de szem­élyesen elbeszélgetett róla és a zsidóság­ról: dr. Scheiber Sándorral. Csakhogy dr. Scheiber ugyanúgy elbeszélgetett az egy­házügyi hivatal vezetőivel is, mint Csorba László történésszel, elmondott ő is min­denkiről mindent, csak esetleg nem adta írásba. Okosabb volt, mint a többi.

Sós Endre 1969-ben meghalt. Nem ér­demli meg valaki, aki egész életét a ma­gyar zsidóságnak szentelte, hogy lejáras­sák. Még halálakor sem adták meg a tisz­teletet, nem teljesítették a család kérését, hogy melyik rabbi kísérje utolsó útjára. Még ebben az utolsó percben is az Egy­házügyi Hivatal döntött. Politikai ügyet csináltak belőle!

Papa! Jól csináltál mindent. Büszkék vagyunk rád. Összehoztad a magyar zsi­dóságot, gyerekeid hithű zsidók marad­tak, unokáid briszben és barmicvóban részesültek, ivritül beszélnek, Izraelbe járnak kibucba dolgozni, és folyékonyan lejnolnak a Tórából.

A családodban továbbra is dobog a zsi­dó szív, és hidd el, vannak, akik úgy em­lékeznek rád, hogy nagy zsidó voltál. Ne forogj a sírodban. Pihenj továbbra nyuga­lomban.

Tisztelettel lányod

Sós Zsuzsanna

Tiszteletben tartjuk Sós Zsuzsanna törek­vését, hogy védje apja emlékét, de úgy gondoljuk, a májusi számunkban közölt jelentések magukért beszélnek. A szerk.

Címkék:1996-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Summary

The Dohány Street synagogue will be reopened in all its former splendour in early September. The report on the reconstruction...

September 1996 Issue

September 1996 The Dohány street synagogue will be re-opened in all its former splendour in early September. The report on...

Close