Új könyvek két nemzedék tollából

Írta: Juhász Borbála - Rovat: Archívum

(Eva Grlic, Emlékezések. Fordította: Lovas Ildikó, Budapest: Múlt és Jövő, 2001, 298 oldal, 1800Ft. Polgár Lea, Álmatlanság. Budapest: Múlt és Jövő, 2001, 301 oldal, 1680 Ft)

A Szombatban rendszeresen publiká­ló Lugosi Viktória Ajvé című regénye mellett örömmel láttam még két zsidó témájú művet a júniusi Könyvhéten, amelyet írónő jegyez. A nyolcvanegy éves, Zágrábban élő Eva Grlic vissza­emlékezéseit írta meg torokszorítóan hányattatott életéről, a nagyon fiatal Polgár Lea a századfordulós Budapest miliőjébe helyezte első regénye fősze­replőit. A két könyv műfaja ugyan eltér egymástól, s az utóbbi szerzője akár dédunokája is lehetne az elsőnek, szá­momra mégis összekötötte őket az a női látásmód, melynek jelenlétét talán ők maguk sem ismernék el műveikben.

Eva magyar zsidó anya (a sashalmi Katalin), és szandzsáki zsidó apa (a Novi Pazar-i Josua Oskar) gyermekeként jött világra, alig valamivel az Osztrák-Magyar Monarchia szétbomlása után. Askenázi és szefárd, majd magyar és jugoszláv: két világ, melyet aztán egy­bemos a háború és a kommunista újvi­lág, élményeiben és szenvedéseiben is. A második világháború előestéjén a család Szarajevóból Zágrábba költözik, ahol az ifjú Éva feleségül megy Robert Dományhoz, a később mártírhalált halt partizánhoz, s újszülött kislányát segítő keresztényeknél hagyva, hogy életét mentse, idős édesanyjával együtt beáll a partizánokhoz. A háború évei után lányát ugyan élve találja, de szinte mindenki más elpusztult családjából.

Azt gondolnánk, egy holokauszt-túl- élő újabb, fájdalmas történetet olvas­suk, de Kelet-Európa mindig mindenre rátesz egy lapáttal. Alig kapcsolódik be­le Éva a szabad életbe, alig kezdi újra második férje, Danko Grlic, a később világhírű filozófus oldalán (az ő nevé­hez fűződik a hatvanas évek korculai fi­lozófiai nyári egyeteme, melyet Heller Ágnes is látogatott), újra magára kell hagynia családját. Ezúttal a hírhedt ju­goszláv lágerbe, egy kietlen adriai szi­getre, („a különös balkáni kegyetlen­séggel megfűszerezett”) Goli Otok-ra viszik kényszermun­kára 1950-ben, soha sem tudja meg, milyen váddal. A fegyencek által önigazgatott pokol hiteles leírását kapjuk az Emlékezésekben.

Mikor Eva innen is vissza­tér, életét teljesen alárendeli férjének. Az egyetemet is csak a férfi végzi el, mert va­lakinek meg kell keresnie a pénzt a családra. Ő háttérbe húzódik, jegyzetel, gépel, saj­tófigyelést csinál (természete­sen csak a dolgozószoba kita­karítása és a kávéfőzés után), idegen nyelven levelezik egy­re híresebbé váló férje in­gyen titkárnőjeként. (Ó, világ s magyar hon tudósai, hányán lehettek büszkék feleségei­tek szeretetből hozott csen­des áldozatára?). Eva Goli Otok-ra hárítja önbecsülésé­nek megtörését, a benne ál­landósuló félelem és kiirthatatlan szo­rongás születését. Én azonban jellemző női választásnak tartom, ahogy kishitű­ségből a segítő múzsa szerepét vállalja inkább csak föl, mint az alkotó embe­rét, bár intelligenciája és műveltsége er­re is képessé tenné, ahogy szép emléki­ratai ezt bizonyítják is.

Másik ajánlott könyvünk szerzője, Polgár Lea, csodálatos szereplői jel­ mezébe bújik. A családregény, mely­nek reméljük folytatása is lesz, sok erős, karakteres nőt fölvonultat (s mennyi szépet, kacérat, s mennyi oko­sat!), lelki rezdüléseik, döntéseik írói ábrázolása teljesen hiteles. A sze­cesszió álmában égő Budapesten éli életét az asszimiláció felé haladó gaz­dag zsidó polgárcsalád, a Von Brattmann família. Két lányuk, a tündöklőén szép, vörös kisördög, Rasi, és a komp­lexusokkal küszködő, érzékeny, intel­lektuális, „csúnya nővér”, Sára más-­más utat választ. Az előbbi egy nagyon szimpatikus nem zsidó fotóművészhez megy feleségül, s kivándorol Ameriká­ba, utóbbi az ortodoxiát megtartva, már tisztes családanyaként, majd Kossuthról tervez szakdolgozatot írni a Böl­csészkaron.

Kérdésemre, hogy miért lett a regény címe „Álmatlanság”, a szerző egy hosszú, analitikus és egy rövid, frap­páns választ adott. Ez utóbbi így szól: hogy az olvasó a kíváncsisága sarkallta inszomniában szenvedve, le se tudja tenni, míg végig nem olvasta a könyvet. Hát, én nem is tudtam letenni. Az asszi­miláció ellentmondásairól, a századfor­duló zsidó miliőjéről kevés pontosabb, élesebb, élethűbb képet kaptunk még. Igazi fénykép ez a múltról: a könyv ked­ves férfifigurája, Guszti is megirigyel­hetné, olyan jól sikerült.

Juhász Borbála

Címkék:2001-09

[popup][/popup]