Tudósítás a Hitközség képviselő-testületi üléséről

1994. november 2-án közgyűlést tartott a MA­GYARORSZÁGI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK SZÖVETSÉGE. A napirenden két téma szerepelt: dr. Schweitzer József országos főrabbi, a Rabbiképző Intézet főigazgatójának beszámolója a zsidó oktatás jelenlegi állásáról, majd dr. Losonci András igaz­gató ismertette a Zsidó Szeretetkórház működését.

SCHWEITZER PROFESSZOR a szarvasi gyermek- táborban szerzett élményeivel kezdte előadását. El­mondta, hogy a hitgyakorlásról megkérdezte az ott nyaraló mintegy 150 gyereket. Otthonuk kóser háztartásáról mindössze kerten feleltek igennel, miközben egyharmaduk otthonában gyertyát gyújtanak, döntő többségük pedig volt már széderestén. A kóserság alapvető – mondta a professzor -, persze drágább is! Indítványozta, hogy a kóser étkezésre igényt tartók kapjanak a Hitközségtől térítést. A drágaság persze érthető, hiszen könnyebb ma Magyarországon hit­községi elöljárót találni, mint megbízható sohétot.

Oktatás és gyógyítás

Ma nagyobbrészt az iskolának kell megadni azt a zsidó tudást, amihez a gyerekek korábban a családban jutottak – tért rá a főigazgató előadása tárgyára, majd néhány mondat­ban kitért minden zsidó oktatási intézményre, és ismertette ezekben a zsidó tárgyak oktatását. Beszélt az Anna Frank Gimnázium helyiséggondjairól, arról is, hogyha a régi alma mater, a jelenlegi Radnóti Gimnázium épületének visszakapása továbbra is késlekedik, más helyet kell találni.

A Rabbiképző Intézet 1990-ben egyetemi státust kapott. Jelenleg hat hallgatója van az intézetnek, akik közül az arra érettek az ELTE hebraisztika szakán is tanulnak. A „ká­derhiány” miatt a kisebb gyülekezetekben a növendékek kántori és előimádkozói feladatokat is ellátnak. Az 1990 óta főiskolai státust élvező Pedagógiumon a Judaika jövendő oktatóit képzik, 56 diák tanul, közülük tízen jelenleg Izrael­ben. A színvonalat emelni kell – állapította meg a professzor, aki méltatta a Goldmark-kórust és a Yahalom szabadegyete­met, beszélt a rabbiképző könyvtárának gyarapodásáról, és invitálta a hitközségi elöljárókat, hogy egyszer látogassanak el oda. „Az elmúlt négy évben a templomok és a kollégium ügyében több történt, mint a megelőző negyven évben össze­sen” – dicsérte ezután Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató munkáját Schweitzer professzor. A rabbikarról szólva el­mondta, hogy nehéz a rabbinak, ha a hívek szombat délelőtt a presszóban ülnek, noha az is igaz, hogy az istentiszteletek színvonalát is lehet még emelni.

Aki nem a tízparancsolat útján jár „azt a Mindenható megbünteti, és hetedíziglen eltörli az ő nevét”, intette a hall­gatóságot előadásában Losonci András. A szeretetkórház igazgatója beszámolt a kórház felújításának és kibővítésének munkálatairól. Az államtól visszakapott Uzsoki utcai kórház felújítására 100 milliót fordított a Hitközség. 1994-ben nyolcvanágyas kórházi osztályt nyitottak, amely hatalmas változást hozott a korábbi menedékházi állapotokhoz képest.

Ambuláns rendelők is működnek. Az elmúlt tíz évben egyszer sem fordult elő, hogy zsidó beteg felvételi kérelmét elutasították volna – ennek következtében azonban nagy volt a zsúfoltság, a teraszokat is gyakran kórteremként kellett használni. Az új osztály megnyitásával ez megszűnt. ,,A mai magyar egészségügyi helyzetben… a Szeretetkórház minő­sége kiemelkedő” – mondta a Szeretetkórház igazgatója, majd felhívta a figyelmet, hogy az aktív osztályok és az ambuláns rendelés várja az arra igényt tartókat.

Azután arról informálta a közgyűlést, hogy a legmagasabb szintű betegellátás és a hotelfunkció mellett a kórház zsidó szellemiségének megteremtése is fontos feladat. ,,Az új kollégák szakmailag magasan képzett, több szakvizsgával rendelkező zsidó emberek, akiknek kiválasztása sikeres volt” – állapította meg az igazgató.

Felszólalások

A két előadás után hozzászólások következtek. Fixler Hermann, a MAZSIHISZ-től független ortodoxia elnöke, aki a MAZSIHISZ elnökségben foglalt helyet, az ortodoxiának a kóserság ügyében végzett erőfeszítéseit méltatta.

Beer Iván, a Holocaust emlékbizottság elnöke visszatekin­tett az elmúlt év rendezvényeire. ,,A Holocaust-emlékév megemelte a magyar zsidóság respektusát. A magyar vezetés és a magyar nép odafigyel a zsidóságra” – vonta le a követ­keztetést.

Reinhold Sándor, a kiskunhalasi közösség elnöke sérel­mezte, hogy a hitközségi vezetés nem segítette unokája fölvételét a Lauder iskolába. Indulatos hozzászólásában, számos zsinagóga eladásáért, árulónak nevezte a „Seifert – Bakos-féle hitközségi vezetést”.

Pollák László, a szegedi hitközség elnöke a MAZSIHISZ elnökségtől a város korábbi kis zsinagógájának az árát kérte, amelyet az előző vezetés eladott. Feldmájer Péter, a MAZSI- HISZ elnöke válaszában elmondta, hogy a „Héber-Bakos-Seifert-féle alapszabály” a „zsidó egyházat” (akkor így hívták) egységesnek tekintette és minden bevételt Budapest­re koncentrált. Mivel azonban a korábbi hitközségi főtitkár, Seifert Gézáné a szegedi zsidó közösség tisztségviselője, kérdezzék meg őt ez ügyben – javasolta a MAZSIHISZ elnöke.

Kövesi Artúr, a szolnoki hitközség idős elnöke a város zsidóságának történetét ismertető kötetet ajánlotta a köz­gyűlés figyelmébe, majd felháborodottan szólt arról, hogy Kardos Péter főrabbi, a kunmadarasi pogrom évfordulóján tartott megemlékezésen a zsidóságot megkövető helybéliek előtt az „undorodom” szót használta.

Wollák László veszprémi küldött azt javasolta, hogy a kártérítés ügyében hívjon össze a MAZSIHISZ rendkívüli közgyűlést.

Ellentmondó állítások

A jóvátételi tárgyalások nagyon vontatottan haladnak – fej­tette ki válaszában Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke.

Az előző kormány nemigen akart tárgyalni, a mostaninak pedig még nem jutott rá ideje. Jelenleg viszont az a probléma, hogy a zsidó szervezetek nem értenek egyet a reprezentáció arányaiban. Feldmájer Péter főképpen a Munkaszolgála­tosok Országos Egyesületének (MOSZOE) elnökét bírálta, akinek álláspontja szerint a kárpótlás összegének nagyobbik részét Izraelben kéne befektetni, méghozzá oly módon, hogy az ottani állami építkezéseken magyar munkások tízezreit foglalkoztatnák.

Nem helyes a MUSZOE álláspontját úgy bemutatni, mint amelyik teljesen elrugaszkodott a józan észtől – válaszolta erre indulatosan Engländer Tibor, a Magyar Cionista Szövet­ség elnöke, akinek véleménye szerint a kárpótlási összeg egy részének Izraelben való felhasználása egy lehetőség.

Nem felel meg a tényeknek, ha a kárpótlási tárgyalások elhúzódását a zsidó belviszállyal magyarázzák. A tárgya­láson résztvevő delegáció összetételéről nincs vita a zsidó szervezetek között. Jelenleg a kormány kezdeményezésére várunk – mondta Engländer Tibor.

Viszontválaszában Feldmájer Péter – nehezményezve, hogy az MCSZ elnöke a tények nem hiteles bemutatásával vádolta meg őt – rámutatott: a kormány és a magyarországi zsidó szervezetek legutóbbi tárgyalásain, 1994 áprilisában utóbbiak azt az ígéretet tették, hogy 30 napon belül eljuttatják a kormánynak tárgyalóküldöttségük névsorát. Ez mindmáig nem történt meg, az egyet nem értés miatt.

Zárói májában Markovics Zsolt rabbi mondott köszönetét a Mindenhatónak, amiért megvilágosította a közgyűlés résztvevőinek elméjét.

* * *

A közgyűlés után megkerestük Engländer Tibort és Feld­májer Pétert, hogy világos legyen számunkra: az állam il­letve a zsidó szervezetek tárgyalásain most kinek a térfelén van a labda.

Feldmájer Péter megerősítette, hogy a magyarországi zsidó szervezetek 1994 áprilisa óta – mikor is ígéretet tettek, hogy tárgyalódelegációjuk végleges összetételéről 30 napon belül értesítik a kormányt – nem teljesítették azt. A szervezetek egymás között több ízben tárgyaltak, de ezek – elsősorban a MŰSZÓÉ elnökének magatartása miatt – nem hoztak eredményt, így nem sikerült olyan konszenzust kialakítani, amely mind a tíz résztvevő szervezet számára elfogadható lett volna.

Engländer Tibor arra hívta föl a figyelmet, hogy 1994 áprilisában Israel Singer, a Zsidó Világkongresszus főtitkára tárgyalt a kormánnyal, és abban állapodott meg tárgyalópart­nereivel, hogy a kormány jelzi majd a zsidó szervezeteknek, ha a tárgyalásokra elérkezettnek látja az időt. A tárgyaláson résztvevő öt személy kilétében pedig a honi zsidó szervezetek – a MUSZOE kivételével – megállapodtak. Hogy erről a kormány értesült-e, azt Engländer Tibor nem tudta megmon­dani, mivel a kormánnyal való kapcsolattartás – vélte – a MAZSIHISZ feladata. A majdan megítélendő kárpótlás fel- használásáról döntő helyreállítási bizottság viszont még valóban nincs kijelölve.