Töredezés

Történelmi léptékkel mérve nagyon fiatal, roppant heterogén, állandó válto­zásban lévő társadalom az izraeli, amely ráadásul folyamatosan hatalmas nyomás alatt áll. Mindehhez hozzá kell számítani azt a tényt, hogy a választá­sok tétje talán nagyobb, mint bármikor korábban, hiszen az eddigi békepoliti­ka folytatása vagy – amint Benjamin Netanjahu Likud-vezér ígéri – radikális megváltoztatása a tét. Ilyen „magasfe­szültségtől” terhes atmoszférában nem lehet meglepetés a társadalom politikai széttöredezése. A két nagy párt parla­menti helyeinek egyötödét vesztette el, amelyeket az eddig marginális, mostan­tól már inkább középpártoknak tekint­hető formációk nyertek el. Ez veszélyes tendencia, mivel nő azon csoportok szerepe, amelyek egyensúly esetén a „mérleg nyelvét” képezik, és támogatá­sukért cserébe magas árat kémek. A tö­redékekből összeálló Kneszet az állan­dó instabilitás forrása lehet. A választás éjszakáján az egyik politikai szakértő így nyilatkozott a CNN hírtelevíziónak: „Ha ez a választás ’népszavazás volt a békefolyamatról’, ahogy sokan mond­ják, akkor az eredmény egyáltalán nem világos.”

Az alábbiakban három megnöveke­dett súlyú társadalmi csoportról adunk pillanatfelvételt.

Az arabok

Ha az arab szavazók távol maradtak volna az urnáktól – amire az izraeli had­sereg dél-libanoni hadműveletei után megvolt az esély – „Bibi” Netanjahu győzelme egy percig sem lett volna két­séges – a zsidók többsége kétségkívül őrá adta voksát.

Az izraeli választásokon csak az 1967 előtti határok között élő, izraeli állampolgársággal rendelkező arab la­kosok vehetnek részt. Az arab lakosság – ha szavaz egyáltalán – hagyományo­san a békülékenyebb Munkapártot tá­mogatja. Számarányuk szerint az arab szavazók 12-13 képviselőt küldhetné­nek a 120 tagú Kneszetbe, de pártjaik szétforgácsoltsága és az a tény, hogy jelentős részük a Munkapártra szavaz, nem teszi lehetővé, hogy ez az esély valósággá váljon. A választás éjszaká­ján, mikor még a Munkapárt győzelme tűnt valószínűnek, a Likud egyik vezető embere figyelmeztetett arra a súlyos tényre, hogy az izraeli választások sor­sát immár a zsidókétól teljesen eltérő értékeket valló arab lakosság képes el­dönteni.

Az ortodoxok

Pereszt támogató plakátot annyit le­het látni az ultra-ortodox negyedekben, mint sajtos hamburgert egy kóser étte­remben – jegyezte meg egy helyszínen járt tudósító. A mintegy 300 ezernyi or­todox zsidó szavazó nyilvánvalóan tá­vol áll a Munkapárt baloldali, szekuláris hagyományaitól. Politikai vezetőik szükség esetén azonban nem utasítják el a politikai együttműködést a balol­dallal, mert számukra mindenekfölött áll a vallás és annak intézményrendsze­re. Ha bármely kormányfő hajlik rá, hogy ebbéli igényeiket respektálja, az egyéb politikai ügyeket hajlandók má­sodlagosnak tekinteni.

Az új bevándorlók

Az izraeli társadalom politikai széttö­redezettségére talán a Jiszrael Ba-Alija a legjobb példa. Ez az új formáció át­menet egy érdekvédelmi szövetség (pressure group) és egy valódi politikai párt között. A 600 ezer poszt-szovjet „olé hadas” egyharmada szavazott a Natan Scsaranszkij, egykori szovjet politikai fogoly alakította pártra. A vallá­sos pártokhoz hasonlóan ez a párt is bi­zonyos érdekekre összpontosít: ezek tiszteletben tartására biztosítékokat kapván mindkét koalíciót hajlandó tá­mogatni. Az új bevándorlók szociális helyzetének javítása, beilleszkedésük előmozdítása elsődleges programjá­ban. Emellett szekuláris felfogása a Munkapártéhoz áll közel, viszont bizal­matlansága az egykor a Szovjetunióval szövetkező arab országokkal szemben inkább a Likud táborába hajthatja.