Szombat előfizetés 2017

TOMKINSÉK A LITURGIA SZOLGÁLATÁBAN

Írta: Babits Antal - Rovat: Archívum, Zene

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Évszázadok héber dallamai

Zenei életünkben egyedülálló sorozat bemutatására vállalkozott a Budapesti Tomkins Énekegyüttes. Az elmúlt hónapokban alkalomról alkalomra a legjelentősebb fele­kezeti liturgiák keresztmetszetét adták a Budavári Palota E épületében, a Királypincében.

A liturgiák eredete és művészete” című Szakrális Művé­szeti Szabadegyetem sorozattal párhuzamosan szombat esténként élő hangversenyeken ismerhette meg az érdek­lődő közönség (telt ház mel­lett) az egyes liturgiákat és azok műzenei vonatkozásait.

Az előadássorozat szervezője szerkesztője, Dobra János jó érzékkel választotta ki, és hívta vendégül az egyes hang­versenyekre az adott műfaj avatott ismerőit, jeles művé­szeit. Az öt előadásból álló so­rozat minden estjén érezhető volt ez a tudatos választás, kezdve a sort a héber énekek­kel, majd az egyes keresztény felekezetekre jellemző dallam- és stílusjegyek bemutatásával.

Végül, de nem utolsósorban a nálunk még kevésbé ismert, de zene- és vallástörténeti szempontból is jelentős orosz liturgikus zenével zárult a sorozat.

Elsőként az „Évszázadok zsidó dallamai” című héber li­turgikus estre került sor.

Amikor Izrael népe Mózes vezetésével megmenekült az egyiptomi fogságból, a Vörös-tengeren átkelve dicsőí­tő éneket zengett. A Bírák idején számos alkalommal har­ci éneket, győzelmi dalokat hallattak. A héber zene virág­zásának tetőpontját a jeruzsálemi templomkultusz idején érte el. Dávid király vezetésével fénykorát élte a zsoltáros műfaj. Góliát legyőzése után éppúgy megszólalt az Istent dicsőítő ének, mint a templomi szertartások alkalmával. Ebben az időben Lévi nemzetsége végezte a templomi zenei szolgálatot, négyezer férfiból álló ének- és zenekar közreműködésével.

Sajátos jellemzője a héber liturgikus zenének a nép részvétele: például Tóra-olvasás, előimádkozás vagy há­zi áldásmondások – az istentisztelet így válik igazi „de­mokratikus intézmény”-nyé a zsidóság életében.

A régi bölcsek szerint a zsidóság egyik nagy tette az volt, hogy az egy Istent hirdette, a másik pedig, hogy a Te megszólítással személyes kapcsolatot teremtett Istennel. Személyes megszólítással: a S’má Jiszraél ima második mondatával, a Boruch Sém-mel vette kezdetét ez az egyedülálló műsor.

Először Fekete László, Dohány utcai főkántor szólaltat­ta meg bensőséges hangon ezt az ősi, több mint kétezer éves dallamot, majd ezt követően Kodály Zoltán 1948-ban, ugyanerre a dallamra komponált alkotását a Tomkins Énekegyüttes adta elő.

Másodikként Fekete László és a női kar előadásában a legrégebbi fennmaradt héber dallam, a „Boruch hagever” csendült fel. A XII. században, Obadja által lejegyzett dallamot egyébként Scheiber Sándor fedezte fel a kairói genizák között – ő ismerte fel és fejtette meg e dallamok lejegyzőjének személyét is.

Az est folyamán a házigazda Tomkins Énekegyüttes többször is igazi zenei csemegével szolgált, amikor a hé­ber liturgiát műzenei darabok interpretálásával, mély átélés­sel, magas művészi igényes­séggel mutatta be. Példaként említhetem Sulcert – a neológ stílus megteremtőjét – akinek öt imáját, vagy az ő tanítvá­nyának, Schubertnek 92. Zsol­tárát szólaltatták meg. Az utób­biban érdekes szerzői struktú­ra volt megfigyelhető a szólis­ta, a kvartett és a kórus vi­szonylatában. Különösen fe­lejthetetlen élményt nyújtott Halévy 122. Zsoltára, amelyben Solymosi Ferenc orgonajátéka plasztikusan egyesült az éne­kesek nemes egyszerűséggel megformált szólamaival.

A koncert második részében Tóth Emil, a Rabbiképző Intézet főkántora tradicionális előadásmódjával átütő erővel szólaltatta meg hőstenorján többek között Rosen­blatt 100. Zsoltárát és Adám Emil V’hu Ráhum című min­dennapi esti imáját.

Feltétlen említést érdemel Mayer Erika zongoramű­vész, aki biztos támasza és ideális partnere volt a kánto­roknak. A rossz állapotban lévő zongora ellenére kitet­szett alapos stílusismerete, valamint egyéni művészi kva­litása. A zongorakísérők legjobb erényeivel rendelkező művésznőt hallhattuk még Gottschall Jakab 93. Zsoltárá­nak, valamint a Leibele Waldmann alapján megszólaló Éc hájim című darabok előadásakor, melyeket Fekete László lírai hangvételű bassz-baritonján interpretált.

Végezetül nagy sikert aratott Heller: Aseresz Sz’foszénu című darabja, melyet a Fekete-Tóth duett szólaltatott meg a jellegzetes, újholdat hirdető sófár hangja után. Át­lelkesített előadásuk, játékos, vidám hangvételük emlé­kezetes része maradt e nem mindennapi hangverseny­nek.

Itt említem meg, hogy ezzel az egyedülálló liturgikus sorozattal párhuzamosan jelent meg a Choral Kft. gondo­zásában a „Dicsérjétek az Urat” című ökumenikus kiad­vány, amely hanglemezen, kazettán, illetve CD-lemezen is kapható. Mind a koncertsorozat, mind a fent említett hanghordozók szép példáját adják az egyes vallási fele­kezetek az énekművészet eszközeivel tolmácsolt szakrá­lis megnyilatkozásainak.

Babits Antal

Címkék:1992-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ki kérdezett téged?

 Tímár Éva beszélgetése Magén István festőművésszel Keskeny falépcső vezet a műterembe. A lakás minden szegletében képek, nemcsak a műteremben, de...

ETIÓPIAI ZSIDÓ NÉPMESÉK

A só panasza Egyszer a só találkozott Istennel, és elpana­szolta neki a bánatát: - Ezek az asszonyok, miután megőröltek, és...

Close